Twitcam!!

Sziasztok!! :D Ma a fiúk twitcamoztak! Ha lemaradtatok volna itt megtudjátok őket nézni! :)
1. rész
2. rész
3.rész

I. évad 35. fejezet

35. fejezet

Karácsonyi este

Zayn szemszöge

-Hm! Köszönöm, isteni volt a vacsora!-álltam fel az asztaltól.

-Egészségedre!-mosolygott rám Margaret.

-Későre jár, ideje mennem!

-Már is?-kérdezte Naomi szomorúan.

-Igen, és gondolom zavarok is…

-Nem dehogyis!-vágta rá Mrs. James. -Maradj nyugodtan!

-Köszi anyu!-ölelte meg Naomi az anyukáját.

-Köszönöm!

-Gyere!-húzott maga után Naomi. -Nézzük meg mit csinálnak a gyerekek!

-Oké!

Bementünk a szobába. Éppen egy könyvet olvasgattak.

-De édesek!-ölelt meg Naomi.

-Nem sokára nekünk is lesznek!-nevettem.

-Hülye! De gyere menjünk fel!

Bementünk a szobájába és csörgött egy telefon.

-Hé ez nem az enyém!-futott oda.

-Halló?

-Jó estét! Brendon Parker vagyok…

-Szia! Itt hagytad nálam a telefonodat!

-Naomi? Átugorhatnék érte?

-Aha.

-Köszi!

Hallottam a telefonbeszélgetésüket.

-Brendon telefonja! Nézzünk bele!-mondtam.

-Nem! Brendoné nem szabad! Habár…-nevetett.

Beléptünk a képeihez, de sajnos le volt jelszavazva.

-Ó! Na mindegy!-mondtam szomorúan.

-Úgyse néztem volna bele! De gyere le! Mindjárt itt van érte.

Lementünk és leültünk a kanapéra és csak vártunk. 15 perc múlva kopogtattak.

-Pedig itt lakik a szomszéd utcába!-állt fel Naomi.

-Szia!-mondta Brendon.

-Szia. Úristen mekkora hó van!-mondta Naomi.

Én is odaszaladtam és láttam, hogy még az előszobába is áll a hó.

-Hát igen.-mondta Brendon. -Ó! Szia Zayn.

-Hello. -köszöntem unottan.

-Naomi kivel beszélgetsz?-jött oda Mrs. James.-Úristen mekkora hó van! Ilyen időbe nem mehettek ki az udvarra és haza se! Brendon felhívom a szüleidet, hogy ma itt alszol! Úristen és még mindig esik!-azzal Margaret ott hagyott minket.

*Na ne ez csak egy hülye vicc!-gondoltam magamban.*

-Ö… Brendon akkor gyere be! És tessék itt a telefonod!-adta vissza Naomi.

-Oké. Köszi!

-Brendon felhívtam anyukádat! Megengedte, hogy itt aludj! Kértek valamit enni?

-Nem.-vágtuk rá egyszerre.

-Oké! Akkor felfújunk 2matracot, hogy tudjatok hol aludni! Bob!-futott be a konyhába.

-Nagyon kedves az anyukád!-mondta Brendon.

-Aha.-mondta Naomi. -De akkor menjünk fel a szobámba.

Felmentünk.

-El fog itt férni két matrac?-kérdeztem.

-Simán!-mondta Naomi.

-Naomi merre is van a mosdó?-kérdezte Brendon.

-A folyosó végén jobbra!

-Köszi.

Brendon kiment a szobából én meg ránéztem Naomira.

-Komolyan itt fog maradni?

-Hát igen. Nem tudok mit csinálni!-ült le az ablakpárkányra.-És még mindig csak esik és esik. De örülj neked legalább nem kell hazamenned!-csókolt meg.

-Ez igaz!

Közben visszajött Brendon. És Naomi szülei felhozták a 2 matracot.

-Tessék így jó lesz?

-Aha köszi anya!

-Szívesen. Ha kell valami gyertek le!

-Oké. Szia jó éjt.

-Sziasztok!

-Na mit csináljunk?-kérdezte Naomi.

-Nem tudom.-vágtuk rá egyszerre Brendonnal.

-Ágyneműt nem hoztak leszaladok érte!

-Segítsünk?

-Nem kell.

Ameddig Naomi lement Brendon próbált jó fej lenni, de nekem semmi kedvem nem volt vele beszélgetni. Meghallottuk Naomi hangját leszaladtunk neki segíteni felhozni az ágyneműt.

-Köszi!-mondta

-Nincs mit.

-Jaj mit csináljunk?-kérdezte miközben lefeküdt az ágyára.

-Társas?-kérdeztem nevetve.

-Oké! Activityzzünk!-mondta és előkereste a játékot.

-Oké…-mondtuk Brendonnal.

Végül is jó volt az activityzni, és persze Naomi győzött.

-Haha győztem!-mondta büszkén.

-Igen!-csókoltam meg.

-Na én megyek fürdeni.

-Oké!

Gyorsan (30perc) alatt megfürdött utána elmentem én is csak egy gond volt nem tudtam mibe aludni. Ezért végül is csak egy boxerben voltam meg a pólóban.

Utána Brendon is megfürdött.

-Jaj felhozom Lizát!-mondta Naomi és leszaladt.-Na itt vagyok! De álmos vagyok.

-Én is.-mondta Brendon. -Aludjunk!

-Oké! Szia jó éjt!-mondta Naomi. -És neked is!-puszilt meg.

-Köszi!-öleltem meg.

Naomi lefeküdt az ágyába mi pedig Brendonnal a matracunkra. Nem tudtam aludni csak forgolódtam. Végül is úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit levegőzni Naomi erkélyére. Próbáltam a lehető leghalkabban felállni és odasétálni. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót, és még az erkélyen is állt a hó. Inkább gyorsan becsuktam az ajtót és visszaültem a matracra. Unatkoztam, így hát elővettem a szövegemet és elkezdtem tanulni. Hirtelen az éreztem hogy valaki az ölembe fekszik.

-Liza! -simogattam meg.

Elkezdtem játszani vele, de ugatott egy nagyot.

-Psszt! Még valaki felébred!

-Mi volt ez a hang?-ült fel Naomi az ágyában.

-Bocsi csak Liza.

-Nem baj. És te amúgy mit csinálsz? -ült le mellém a matracra.

-Szöveget tanulgatok, meg Lizával játszok.

-Megnézhetem?

-Nem! Akkor lelőném a poént!

-Szóval vicces film lesz?

-Igen!

-Akkor jó. Már nagyon várom!

-Örülök neki.

-Nincs kedvem aludni!-mondta és ledőlt a matracomra.

-Hát akkor ne aludj.-nevettem.

-De álmos vagyok!

-Mennyi bajod van!

-Tudom.

-Tessék játssz Lizával!-adtam a kezébe.

-Oké! És te mit csinálsz?

-Én tanulom a szövegemet!

-Oké.

Naomi simogatta és játszott Lizával, majd pár perc múlva elaludt.

-De aranyosan alszik!

-Igen, mint te!

-Vagy te!-mondta felállt és lerakta az ágyra Lizát. -Barkóbázzunk!

-Ö… Oké.

-Meg van!

-Állat?

-Nem.

-Ember?

-Igen?

-Én?

-Igen! Hogy találtad ki ilyen gyorsan?

-Ügyesen!-csókoltam meg.

-Haha. Te jössz!-mondta közben újra lefeküdt a matracomra.

-Oké…

Játszottunk még egy kicsit, majd Naomi egyik kérdésemre se válaszolt.

-Naomi! Naomi. Alszol?

De válasz nem érkezett. Hátrafordultam és láttam, hogy elaludt. Az ágyába nem akartam belefeküdni, ezért óvatosan felemeltem és beraktam az ágyába. Betakartam, majd megpusziltam a homlokát. Utána visszafeküdtem a matracra. Megnéztem, hogy hány óra. 3.00 óra volt úgyhogy inkább én is megpróbáltam aludni.

Reggel /Naomi szemszöge/

Amikor felkeltem, akkor még a fiúk aludtak. Felültem az ágyamon. De vajon hogy kerültem az ágyamba? Azt hittem a matracon aludtam be…

-Jó reggelt!-mondta Brendon.

-Köszi! Neked is!

-Köszi. Mikor keltél?

-Most az előbb. Te?

-Én már egy ideje fent vagyok.

-Ja értem.-ekkor felkelt Liza is, már csak Zayn aludt.

-Hány óra amúgy?-kérdeztem.

-8.00.

-De korán van még!

-Igen. Főleg szünetben!

-Jaja.

Beszélgettünk. 8.30kor Zayn is felkelt.

-Jó reggelt!-öleltem meg.

-Köszi, neked is!

Lementünk reggelizni. Szerencsére a hó már nem esett.

-Jó reggelt!-köszöntek a fiúk.

-Szia anya!

-Sziasztok! Palacsintát sütöttem!

-Oké!

Megettük utána a fiúk felmentek felöltözni.

-Köszönöm, hogy itt lehettem!-mondta Brendon. -De most én megyek! Sziasztok és viszlát Mrs. James.

-Oké szia!-köszöntem el.

-Szia!-köszönt el anya.

-Na de akkor én is megyek!-mondta Zayn.-Köszönöm, hogy itt aludhattam!

-Szívesen!

-Viszlát. Mrs. James, szia Naomi!

-Szia.

-Várj! Anya elkísérhetem?

-Igen.

-Köszi! Várj Zayn gyorsan felöltözök!

-Oké.

2perc alatt el is készültem.

-Na mehetünk.

-Rendben. Viszlát Mrs. James.

-Sziasztok!

Kézen fogva elkezdtünk menni a hotel felé.

-Jó volt nálatok!-ölelt meg Zayn.

-Igen, csak hajnalba bealudtam… Amúgy nem a matracodon?

-De… De felraktalak az ágyra!

-Köszönöm!-csókoltam meg.

Odaértünk a hotelhez.

-Boldog Karácsonyt még egyszer!-csókolt meg.

-Köszönöm! De én megyek haza! Szia! Szeretlek!

-Oké, szia én is!-ölelt meg.

Otthon

Leengedtem a matracokat és összepakoltam az ágyneműt, majd levittem őket.

-Itt vannak anya!

-Oké!

-Mamáék mikor mennek?

-Nem sokára, csak elmentek a templomba, kivéve Williamt.

-Ja oké.

-Zayn elment?-jött ki apa a szobájukból.

-Megtanultad a nevét! És igen.

-Igen meg!-mondta büszkén.

-Hazajöttünk!-jöttek be papáék.

-Sziasztok!-öleltem meg őket.-Mikor is mentek?

-A gépünk másfél óra múlva indul!

-Ja jó.

-Segítsek bepakolni?-kérdezte anya.

-Igen.

Nekiláttak pakolni én addig a gyerekekhez mentem be.

-Sziasztok, mit csináltok?

-Játszunk!-jött a válasz.

-Ja értem. De pakolni kell, mindjárt megy a gépetek!

-Oké.

Segítettem nekik összepakolni.

-William! Kérsz enni vagy valami mindjárt megyünk.-mondta keresztanya.

-Nem!

-Jó.

-Na szia William!-öleltem meg.-Hiányozni fogsz.

-Szia Naomi!

-Szia William!

-Szia Ariel.

Utána elköszöntünk mindenkitől, és kikísértük őket a buszmegállóba.

-Sziasztok! Jó pihenést!-mondta anya.

-Köszi, nektek is!

Megjött a busz. Felszálltak integettünk, majd elindult a busz a reptér felé.

-Na de menjünk haza! Csomó pakolni valóm van!-mondta anya.

Cassie szemszöge

-Oké! Kész visszajött az áram! Csak ez a hülye hóvihar miatt volt!

-Ja jó!-nyugodtam meg.

Megettük a maradék tortát.

-Amúgy Cassie, ha gondolod nyugodtan itt aludhat Louis!-mondta anya.

-Tényleg? Köszi!-öleltem meg.

-Miért ne?

-Köszönöm, Mrs. Blakeway!

-Szívesen! A matrac pedig ott van fönt nálatok ugye?

-Igen.

-Oké.

-De gyere Louis!

Felmentünk elővettem a matracot és együtt elkezdtük felfújni, később Cody is csatlakozott.

-És kész!-mondtam boldogan.

-ÉLJEEEN!-kiáltotta Lou.

Odafutottam a szekrényhez és elővettem egy kis csomagot.

-Boldog Szülinapot és Karácsony!

-Úristen! Köszi!-kinyitotta az ajándékot.-Haha! Répát eszel de cuki vagy rajta!-ölelt meg.

-Köszi! És még a képkeret is répás!

-Imádlak!

-Én is!-csókoltam meg.

-Tőlem meg ezt kapod!

-Juj! Egy répás nyaklánc! De jó!-öleltem meg.-Köszi!

-Nincs mit!

-De nézzünk már valami filmet vagy csináljunk valamit!-mondtam.

-Oké, de mit?-kérdezte Cody.

-Nem tudom… Rémálom az Elm utcában?

-Oké!-egyeztek bele a fiúk.

Lefeküdtem az ágyra Louis mellém Cody meg egyedül maradt a matracon.

-Á!-bújtam Louishoz.

-Nyugi ez csak egy… ááá!

-Na a két bátor!-mondta Cody.

-Haha!

Film végén kitalálta Cody, hogy játszunk olyat, hogy ki hogy ismeri a másikat.

-Meg vannak a papírok?

-Igen!-vágtuk rá.

-Jó ne lessétek egymást! Első kérdés hány éves Cassie? Ne mondjátok, csak írjátok le!

-Második, hogy hívják Cassie unokatesóját?

-Haha!-nevettünk.

-Psszt! Itt csak én beszélek!

-19. kérdés! Hogy hívják Louis húgait?

-Könnyű!-mondta Cassie. -Louis figyelsz? Louis?

-Persze! Mi is volt a kérdés?

-Hogy hívják a húgaidat…

-Ja!

-És a 20. milyen nap van ma?

-Kész!-vágtuk rá egyszerre.

-Oké. Itt vannak a válaszok!

-Ó 1pontot vesztettél Louis! Nem nem a csirke a kedvenc kajám hanem az apaféle pizza! De ügyes vagy!-öleltem meg.

-Ja… Köszi!

-Gratulálok mindkettőtöknek!

-Köszi!

Gyorsan elmentünk fürdeni, utána egész éjjel fent voltunk beszélgettünk és filmeket néztünk. Hajnali 5fele aludtunk el csak.

Reggel

-Á hány óra?-keltem fel ijedten, de választ nem kaptam, a fiúk aludtak. Odamásztam a telefonomhoz. 11.00 volt.

-Basszus fiúk 11.00 van!-próbáltam meg felkelteni őket.

-Mi?-keltek fel nagy nehezen.

-Felkelni! És menjünk le kajálni!

-Oké.

-Jó reggelt!-mentünk le.

-Sziasztok! Palacsintát csináltam!

-Hmm köszi anya!

Megettük a palacsintát, utána felmentünk felöltözni.

-Cassie hazakísérsz?

-Persze! Cody te is jössz?

-Nem akarok zavarni!

-Nem zavarsz!-mondta Louis.

-Igen! Gyere velünk nem akarok egyedül hazajönni!

-Na jó.

-Köszi!-öleltem meg.-Anya elkísérjük haza Louist!

-Oké!

Elindultunk kézen fogva. Cody meg ott jött mögöttünk.

-Mikor is mentek haza?

-Elméletileg ma.

-Már is?

-Igen!

-Ó! Ne már!

Tovább mentünk és megláttunk egy plakátot.

,,Álarcosbál! :)
2010. december 31-én a Boldt kastélyba álarcosbált rendezünk! Örömmel várunk minden kedves vendéget!

A belépés INGYENES!

Nem éri meg kihagyni!;)”

-Juuj! Ide menjünk el!-mondtam Louisnak.

-Oké!

-Kár hogy te már nem vagy akkor itt

Szép lassan odaértünk a hotelhez.

-Na szia Cassie! Boldog Karácsonyt és köszi az ajándékot!

-Szívesen!-csókoltam meg.

-Szia Cody!-fogtak kezet.

-Szia!

Aztán Codyval elindultunk hazafelé.

-Végül is nem is olyan rossz fej ez a Louis!

-Jaja! Sőt nagyon is jó fej!

Mikor hazaértünk Cody szülei már csomagoltak.

-Mentek is?

-Igen.

-Ó! Oké! Sziasztok!-öleltem meg őket.-És szia Cody!

-Szia! Jó volt ott lenni!

-Én is örülök, hogy itt voltál és megismerkedtél a jövőbeli férjemmel!

-Haha! Úgy legyen!

-Sziasztok! Köszönjük, hogy itt lehettünk!

-Remélem még jöttök máskor is! Sziasztok!

Beültek a kocsiba és hazamentek. Én pedig gyorsan felhívtam a lányokat az álarcosbállal kapcsolatban. Mindenki benne volt! Meg van hol töltjük a szilveszterünket!

Eközben Jessica

-Mi volt ez a hang?-futottunk át Melodyékhoz.

-Á! Üsd már le! Üsd már le!-sikítozott Melody.

-Nyugi Melody ez csak egy pók!-próbálta őt nyugtatni Liam.

-Jó, de üsd le!

-Nyugi leütöttem látod?

-Igen köszi!-ölelte meg.

-Most komolyan egy hülye pók miatt sikítoztál?

-Igen, bocsi.

-Á! Na mindegy! Gyere Nick!

Visszamentünk a szobába.

-Hol is tartottunk?-kérdeztem.

-Ott, hogy átadtam neked azt a kis dobozt!

-Igen.-mondtam és gyorsan kinyitottam.-Úristen de jól néz ki köszi!-öleltem meg.

-Szívesen!

Aztán észrevettem és gyorsan elengedtem.

-Bocsi…

-Nem baj!-mosolygott rám.

Melody szemszöge

-Boldog Karácsonyt!-adtam oda neki egy dobozt.

-Köszönöm! Úristen Toy Story! Köszi!-csókolt meg.-Tőlem pedig ezt kapod!

-De szép! Köszönöm!-öleltem meg.-Ennek a képnek itt a helye!-raktam rá az íróasztalomra.

-Igen!

-Mi lenne ha ma itt aludnál?

-Én benne lennék!

-Oké! Kérdezzük meg Jessiéket is és akkor könnyebb meggyőzni anyáékat!

-Oké!

Benne voltak, így hát csoportosan odamentünk a szüleinkhez.

-Anya apa! Itt aludhat ma Liam és Nick?-kérdeztük.

-Hát, ha Nick szülei megengedik…

-Igen! Itt aludhatsz Nick!

-Köszi anya!-ölelte meg.

-Jó akkor itt aludhattok!

-Ez az!-pacsiztunk össze.

Visszamentünk az emeletre. Úgy döntöttünk, hogy Jessi szobájába alszunk, én meg ő az ágyon a fiúk meg egy-egy matracon. Elmentünk fürdeni utána lefeküdtünk és filmeket néztünk. Hajnali 1fele kikapcsoltuk a tv-ét.

-Na sziasztok jó éjt!

-Neked is!

-Jó éjt!-csókolt meg Liam.

Jessi szemszöge

Mindenki elaludt, kivéve én. Csak forgolódtam.

-Te se tudsz aludni?-kérdezte valaki.

-Nem. Liam vagy Nick vagy?

-Haha! Nick!

-Ja! Unatkozom!-keltem ki az ágyból.

-Én is, mit csináljunk?-ült fel a matracon.

-Nem tudom.-ültem le mellé.-Beszélgessünk!

-Oké. Hogy vagy?-nevetett.

-Jól. Te?

-Én is.

Egészen hajnali 4-ig beszélgettünk.

-Na de én megyek visszaaludni! Hulla vagyok!-feküdtem be az ágyba.

-Oké szia jó éjt!

Reggel

Mikor felkeltem Melody és Liam már rég fent voltak.

-Hát ti?-kérdeztem.-És hány óra?

-9.12 és felkeltünk!

-Ja értem. Nick?

-Még alszik!-mondta Liam.

Halkan felkeltem és odaálltam fölé.

-De cukin alszik!-csúszott ki a számon.

-Még hogy nem tetszik…-nevetett Melody.

-Vagyis izé! Nem mondtam semmit!

-Oké-oké!

-Szia Jessi!-nyitotta ki Nick a szemeit.

-Ó! Haha! Szia.-gyorsan arrébb léptem.

-Hány óra?-ült fel.

-9.13!-vágtam rá.

-Oké.

-Nem megyünk le enni?-kérdezte Liam.

-De mehetünk!

Lementünk és leültünk az asztalhoz.

-Jó reggelt!-köszöntünk egyszerre.

-Sziasztok! Virsli lesz a reggeli!-mondta anya.

-Oké!

Megettük közben beszélgettünk és nevettünk. Kaja után felöltöztünk.

-Anya hazakísérem Liamet!-mondta Melody.

-Mi meg elkísérjük Nickkel!-vágtam rá.

-Oké!

Elindultunk. Liamék kézen fogva mentek mi pedig utánuk mentünk és beszélgettünk.

-Na szia Liam! Boldog Karácsonyt!

-Köszi!-csókolták meg egymást.-Neked is! Na de sziasztok!

-Szia!

Elindultunk haza. Odaértünk a házunk elé.

-Akkor én megyek is be!-mondta Melody.

-Oké!-elkísértem Nicket a házukig.

-Jó volt ma meg tegnap beszélgetni!

-Veled is!

Kínos csend lett.

-Köszi az ajándékot!-mosolyogtam rá.

-Nincs mit.

-Akkor én megyek!

-Várj!-fogta meg a derekamat és magához húzott. Én meg ijedten elrántottam a fejem.-Bocsi!

-N… Nem baj! De én megyek!-mondtam és gyorsan befutottam a házunkba.

-Ez mégis mi volt?-futott oda hozzám Melody.

-Mi?

-Megakart csókolni, te meg csak úgy elhúztad a fejedet!

-Megijedtem! És úgyis lesz még rá alkalmam, hogy megcsókoljon!

-Hát remélem…

Eközben Faith

-Faith! Harry! Hol vagytok?

-Wendi?-nyitottam ki a szekrény ajtót.

-Ti mit csináltok odabent?

-Mi…-néztem Harryre. -Öm… Semmi csak megijedtünk.

-Ja! És mitől?

-Tőled, ha te mászkáltál az udvaron!?

-Igen! Csak hazajöttem a táskámért. De megyek is sziasztok.

-Szia.-köszöntünk.

-Á! De megijedtem!

-Én is!-nevetett Harry.

-Na de mit csináljunk?-kérdeztem Harrytől.

-Hát nekem lenne ötletem!-mondta és megcsókolt.

-Bocs a zavarásért. Csak rájöttem, hogy be kéne adnom egy makettet rajzra! Tudnátok segíteni?-kérdezte Adam.

-Ö…

-Persze!-vágta rá Harry.

-Köszi!

-És mit fogunk építeni?

-Jó kérdés…-nevetett Adam. -Egy várat kéne vagy mit.

-Akkor menjünk találjuk ki!

-Oké!

Átmentünk Adam szobájába. És leültek a gép elé.

-Ez jó lesz?

-Igen!

-Kezdjünk munkához!-vett a kezébe egy ragasztót Harry.

Vágtunk ki papírokat és elkezdtük összeragasztani.

-Húh mindjárt kész!-törölte meg a homlokát Harry.

1 és félóra fáradságos munka után végül is kész lett.

-Köszi!-mondta Adam.

-Ugyan nincs mit!-mondta Harry.

-Nem vagy szomjas vagy éhes?-kérdeztem.

-De!-vágta rá.

Lementünk a konyhába csináltam 2pohár forrócsokit és ettünk mellé egy-egy szelet tortát.

-Hm nagyon finom volt a Gyros is meg ez a torta is! Jókat főz anyud!

-Köszi! Amúgy szerinted hol vannak? Csak mert már vége kell, hogy legyen a misének!

-Fogalmam sincs.

-Faith! Most hívott anya, hogy nem tudják mikorra jönnek, csak mert akkora hó van!-kiabált le Adam.

-Oké! Hó? Nézzük meg!-odaszaladtunk az egyik ablakhoz és az egész kertben állt a hó.

-Jó nagy hó van! És én hogy fogok hazajutni?

-Hát nem tudom.

-Kulcs sincs nálam…

-Akkor ma este itt alszol!-öleltem meg.

-Hogy?

-Hát majd ráveszem anyád nyugi!

-Köszi!-csókolt meg.

30perc múlva

-Sziasztok!-értek haza anyáék.

-Sziasztok! Wendi!

-Igen Faith?

-Segítenél nekem valamiben?

-Persze!

Felmentünk a szobámba.

-Rávennéd anyát, hogy nagy a hó és hagy aludjon itt Harry?

-Persze!

-Köszi!-öleltem meg.

Gyorsan lement a földszintre.

-Remélem megengedi!

-Én is!-vágtam rá.

Pár perc múlva visszajött Wendi.

-Hát… Megengedte!-kezdett el ugrándozni mint egy kislány.

-Ááá! Ez az! Köszi!

-Szívesen! Csak hogy fogtok aludni:

-Ö… Nem tudom.

-Tudod mit lent alszok a nappaliba!

-Mi ne dehogyis!

-Nyugi! Jó lesz nekem ott!

-Köszi! Nagyon köszi!-öleltem meg.

-Ugyan, az én kis Faithemért és Harryért mindent!

-Haha! Köszi!-mondta Harry.

Gyorsan elment Harry fürdeni addig mi áthoztuk a matracot, Wendi meg leköltözött.

-Köszi még egyszer!

-Nagyon szívesen, de jó éjt! Anyukádékat meg majd lefoglalom!-mondta és lement.

Harry után én is elmentem gyorsan fürdeni.

-Mit csináljunk?

-Nem tudom. Film?

-És mit?

-Nekem mindegy!

Megnéztük a varázslótanoncot és a Végső Állomás 1-et.

-Na de szerintem aludjunk!

-Oké, én is álmos vagyok!

-Jó éjt!-csókoltam meg.

-Neked is!

Reggel

-I love you more than this!-hallottam Harry éneklést.-Jó reggelt!-ültem fel az ágyban.

-Neked is! Bocsi csak unatkoztam és énekelgettem!

-Semmi baj! Lemegyünk enni?

-Aha!

Mikor leértünk Wendi már sütött-főzött.

-Jó reggelt!

-Sziasztok! Rántottát csináltam jó lesz?

-Tökéletes!-vágtuk rá Harryvel.

Leültünk az asztalhoz, közben lejött Adam is kajálni.

-Sziasztok!

-Szia!

-Amúgy anyáék?

-Dolgoznak!

-Ma is?

-Igen! Na, de együnk!

Megettük a kaját, majd felmentünk felöltözni.

-Hazakísérsz?-kérdezte Harry.

-Igen!

-Köszi!-csókolt meg.

-Wendi hazakísértem Harryt majd jövök!

-Oké sziasztok!

-Szia!

Kézen fogva elkezdtünk sétálni. Gyorsan odaértünk a hotelhez.

-Na szia!-öleltem meg.

-Szia, hiányozni fogsz!-csókolt meg.

-Te is nekem! De majd találkozunk!

-Oké! Szia!

Hazamentem.

-Mikor mész?

-Ma este.

-Ó, oké!

Pár órával később

Hazajöttek anyáék. Elbúcsúztunk Wenditől, majd apa kivitte őt a reptérre.

-Hogy tetszik a makett?-kérdeztem Adamtől.

-Tök cool lett! Remélem 5-öst kapok!

-Én is!

I. évad 34. fejezet

34. fejezet

Karácsony

Este /Naomi szemszöge/

-Na én kész vagyok!-mentem le az emeletről, és lehoztam magammal Lizát.

-Én is mindjárt!-mondta anya és letette az utolsó tányért az asztalra.

-Amúgy elfogunk férni?-kérdeztem.

-Persze!

-Hát jó te tudod… Amúgy a többiek?

-Elmentek sétálni.

-Ja jó!

-Megjöttünk!-léptek be az ajtón.

-Sziasztok!-mondtuk anyával.

-Juj kutya!-szaladtak oda Arielék Lizához.

Ameddig a gyerekek kutyáztak mi kiraktuk az ajándékokat a fa alá.

-Gyerekek gyertek be!-mondtam.

Befutottak a nappaliba.

-De szép!-mondták.-Juj és vannak ajándékok!

Segítettem nekik elolvasni, hogy melyik kié. Ajándékosztogatás után csöngettek.

-Juuuj! Megjött Zayn!-futottam oda az ajtóhoz.

-Ó! Jó estét, és szia Brendon!

-Szia Naomi!-köszöntek.

-Jöjjenek be!

-Szia Nelly!-mondta anya.

-Szia! Hoztunk egy tál süteményt.

-Köszönjük! De akkor gyertek be az étkezőbe!

Bementünk és leültünk az asztalhoz.

-Anya tudnál pár percet várni?-súgtam oda anyának.-Zayn miatt!

-Hát… Jó!

-Köszi!

-A kajának még pár percig főnie kell! És amúgy hogy vagytok Nelly?

-Rendben. Köszi jól. Jaj képzeld tegnap munkába menet…

Én csak ültem unottan és az ajtót bámultam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de anya mondta, hogy most már kész a kaja, de Zayn még mindig nem volt sehol!

*-Á! Mikor jön már?-gondoltam magamban.*

Gyorsan megvacsoráztunk.

-Naomi vezesd körbe Brendont a házban!

-Oké.

Unottan felálltam és megmutattam neki az egész házát.

-Szép házatok van!-mondta miközben bementünk a szobámba.

-Köszi. És most mit csináljunk?

-Nem tudom. De ezt neked hoztam! Boldog Karácsonyt!-vett elő egy kis dobozt.

-Köszönöm!-kinyitottam a dobozt és egy karkötő volt benne.-De szép! Köszönöm!

-Nincs mit.

Ekkor csöngettek. Odaszaladtam az ablakhoz.

-ZAYN!-mondtam és leszaladtam az ajtóhoz, de anya megelőzött.

-Jó estét Mrs. James. Naomi hol van?

-Zayn!-kerültem ki anyát és odafutottam.

Zayn meglepődött és amikor a nyakába ugrottam, majdnem elvesztette az egyensúlyát.

-Naomi elesek!-mondta és gyorsan letett a földre.

-Bocsi!

-Nem baj!-ölelt meg.-Csak legközelebb ne ilyen hirtelen gyere!-nevetett.

-Oké! Na de gyere be!

Anya közben visszament az étkezőbe. Mi is bementünk.

-Ő itt Zayn!

-Jó estét!-köszönt.

-Szia Zayn! Margaret vagyok! Örülök, hogy találkozhattunk!-ölelte meg anya.

-Én is.

-Jaj te vagy az én kis unokám barátja! Hát szia!-ölelte meg mama is.-Már sokat hallottam rólad!

-Csókolom. Remélem csak jót…-nevetett Zayn.

Utána még odajöttek a többiek is. Legutoljára apa köszöntötte Zaynt.

-Á! Szóval te vagy Zayn!-fogtak kezet.

-Igen.

-De tudod a garázsban van egy puskám és elég jó vadász vagyok…!-bökte oldalba apa Zaynt.

-Ö… Hát…-hebegte Zayn.

-APA!-néztem rá mérgesen.

-Jó bocsi csak mondtam…

-Na jó mi most felmentünk a szobámba!-fogtam meg Zayn kezét.

-Nem kérsz valamit enni?-kérdezte.

-Nem!-válaszoltam helyette, és felmentünk a szobámba.

-Hé ezt most miért mondtad? Pedig éhes vagyok!

-Bocsi csak nem akartam, hogy a szüleim hülye kérdéseid kelljen hallgatnod!

-Ja értem. Köszönöm!-ölelt meg.-De amúgy annyira nem is volt vészes, de apukád…

-Nyugi szeret viccelni!

-Ja jó!-nevetett.-Amúgy Brendonék, hogy hogy itt voltak?

-Anya hívta meg őket vacsorára.

-Ja értem.

-Mit csináljunk?-kérdeztem és leültem az ablakpárkányra.-Úristen esik a hó!

-Tényleg?-jött oda Zayn. -Wow tényleg!

-Gyere menjünk ki!

-Oké!

Felkaptuk a kabátunkat meg a cipőnket és kiszaladtunk az udvarra.

-De jól esik!-mondtam, ekkor Zayn megdobott egy hógolyóval.

-Á!-fordultam meg és én is elkezdtem őt dobálni.

Hógolyóztunk még egy kicsit, majd Zayn megölelt.

-Ezt neked hoztam!-adott át egy macit.-Boldog Karácsonyt!

-Á de édes! Köszi!-csókoltam meg.

-Szívesen!

-De gyere menjünk be!

Felmentünk a szobámba. Zayn leült az ágyamra én meg addig előkerestem az ajándékát.

-Boldog Karácsonyt!-adtam át az ajándékot.

-Köszönöm!-kinyitotta az ajándékot, ami egy szívecskés képkeret volt a képünkkel.-Ez de aranyos! És milyen jól nézek ki a képen!

-Khmmm! És én?

-Te meg egyszerűen csodálatosan!-csókolt meg.

-Öhm… Bocsi a zavarásért.-jött be a szobámba Brendon.-Csak Naomi, anyukád hív!

-Oké.

Lementünk a konyhába.

-Szia Nelly!-ölelték meg egymást anyával.

-Szia Naomi!-jött oda hozzám Mr. Parker.

-Viszlát!

-Szia!-mondtam Brendon.

-Szia!

-Köszönöm, hogy itt lehettünk!-mondta Nelly.

-Mi köszönjük, hogy eljöttetek! Sziasztok!

-Sziasztok!

Beszálltak a kocsiba és hazamentek.

-Na és Zayn mikor megy?-kérdezte apa.

-Bob hagyjad már őket! Gyertek kértek valamit enni?

-Igen!-vágtuk rá.

Eközben Cassie

-Mikor jön már?!-kérdeztem unottan, miközben az ablakomban ültem.

Ahogy ott ültem, valaki bejött a szobámba.

-Héj mit csinálsz?-kérdezte.

-Várom Louist.

-Ja. Amúgy anyukád hívott!

-Oké.

Lementünk a konyhába Codyval.

-Miért hívtál?

-Csak hogy mit kértek vacsorára?

-Hmm pizzát, de úgy ahogy múltkor csinálta apa!

-Az milyen is volt?-kérdezte anya.

-Mi van velem?-kérdezte apa.

-Hogy csinálj olyan pizzát, hogy pizzaszósz helyett bolognai szószt teszel rá!

-Ja oké! Mikorra?

-Hát…-néztünk össze Codyval. -Kezd el most!

-Oké.

Ameddig apa sütött felmentünk a szobámba.

-Á! szaladtam oda az ablakhoz.-Nézd esik!

-Tényleg!-mondta Cody. -Mindjárt jövök!-mondta és elszaladt.

Értelmetlenül álltam. Cody gyorsan visszaért.

-Te hol voltál?-kérdeztem.

-Kint!-mondta és megdobott egy hógolyóval.

-Hé!-söpörtem le magamról a havat.-Ezt most miért?

-Csak!-mondta nevetve.

-Ja… Jó! Irány az udvar!-nevettem.

Lefutottunk és kimentünk a hátsó ajtón. Elkezdtünk hógolyózni.

Louis szemszöge

*-Á! Mit fognak rólam gondolni? 19.00re volt megbeszélve erre én ideállítok 18:30ra! Most bekopogjak vagy ne?-gondolkoztam magamban.*

Végül is úgy döntöttem, hogy bekopogok és ha kérdeznék hogy hogy ilyen korán akkor majd ráfogom a fiúkra. Kopogtam egyszer. Senki sem jött. Kopogtam még egyszer.

-Hello Mrs. Blakeway. Sajnálom, hogy ilyen korán jöttem csak…

-Louis szia! Szólíts csak Tündének!

-Oké! Cassie?

-Szerintem Codyval van! De gyere be.

*-Cody ő meg ki?!*

-Cassie! Itt van Louis! Cassie itt vagy!-kiabált az anyukája.-Nem tudom hol van! De gyere ülj le!

Leültem. Köszöntem az apukájának is meg a keresztanyukájáénak.

Ahogy ott ültem kinéztem a konyhaablakon, ahol azt láttam, hogy Cassie éppen egy fiút próbál ,,megfürdetni” a hóban. Ideges lettem és féltékeny is. Felálltam és szépen lassan elindultam a hátsajtóajtó irányába.

-Khmm! Bocs, hogy megzavarlak titeket!-álltam meg az ajtóban.

-Louis!-futott oda hozzám Cassie.

-Szóval ő Louis!-állt fel a földről a fiú.-Szia Cody vagyok örülök, hogy találkoztunk!

-Aha én is.

-Gyertek be!-mondta Cassie.

-Várj Cassie kérdezhetek valamit? Négyszemközt!-néztem rá Codyra.

-Oké! Itt se vagyok!-ment be a házba.

-Ő meg ki csoda?-kérdeztem féltékenyen.

-Az unokatesóm!

-Az unokatesód?

-Haha! Mi van csak nem féltékeny voltál?-nevetett.

-Nem dehogyis! Na jó igen.-pirultam el.

-Haha! De gyere menjünk be! Apa szerintem már kész van a pizzával!

-Oké!

Bementünk a házba. Leültünk az asztalhoz. Pont időben, mivel akkor lett kész a kaja.

-És itt a pizza! Jó étvágyat!-mondta Mr. Blakeway.

-Köszönjük!

Megettük a pizzát.

-Louis csukd be a szemed!-mondta Cassie.

-Ö… Oké.-becsuktam.

Hallottam ahogy a székeket kitolták, felálltak és mászkáltak.

-Boldog Szülinapot! Boldog Szülinapot! Boldog Szülinapot Louis! Boldog Szülinapot!-énekeltek.

-Köszönöm!-nyitottam ki a szemem.

-Én sütöttem!-mondta büszkén Cassie.

-Köszi!-öleltem meg.

Anyukája felvágta a tortát és elkezdtünk enni.

-Hmm ez isteni lett!

-Köszi!

Mikor már a vége fele tartottunk a torta evésben hirtelen halottunk egy nagy csattanást és hirtelen elment az áram.

-Á!-sikított fel Cassie.

-Nyugi!-mondta Mr. Blakeway. -Maradjon mindenki a helyén mindjárt megcsinálom!

Eközben Melody

-Jessi mit csinálsz?-kérdeztem miközben átmentem hozzá.

-Á! Ez se jó! Ja szia Melody! Válogatok.

-Így? Már majdnem az összes ruhád a földön van!

-Tudom csak tökéletes ruhát akarok felvenni!

-Tökéleteset? Minek? Ó! Csak nem Nick miatt?

-Nem dehogyis miből gondolod?-kérdezte miközben hozzám vágott egy pólót.

-Áú!

-Bocsi.

-Hogy honnan gondolom? Izgulsz keresed a tökéletes ruhát.

-Csak szeretek jól ki nézni ennyi!

-Aha persze… Szóval akkor semmi köze Nickhez?

-Nem!-vágta rá.

-Oké… Amúgy ez a szoknya milyen?-kérdeztem.

-Á! Azt kerestem!-vette ki a kezemből.-Csak mit vegyek fel hozzá?

-Egy fekete pólót meg ezt?-kérdeztem.

-Oké köszi szeretlek!-ölelt meg.

-Nincs mit! De majd el is kell pakolnod!

-Tudom… Nem akarsz segíteni?

-Nem!-mondtam és kimentem a szobából.

Jessi szemszöge

-Kösz.-mondtam mérgesen.

Elkezdtem visszapakolni a ruhákat. 1 óra alatt végeztem is. Utána felöltöztem és meg csináltam a hajamat.

-Na milyen? Hogy nézek ki??-mentem át Melodyhoz.

-Hú! Nagyon jól!

-Köszi.

-Gyertek le!-szólt fel anya.

Visszaszaladtam a szobámba megfogtam az ajándékokat és lementem.

-Boldog Karácsonyt!-kezdtük el átadni egymásnak az ajándékokat.

-Jól nézel ki!-mondta anya.

-Igen és jól is áll rajtad!-mondta Melody anyukája.

-Köszi!

Csöngettek.

-Liam vagy Nick lesz az?-fordultam oda Melodyhoz.

-Hát innen nem látom!

-Jó akkor menj oda az ablakhoz és nézz ki rajta!

-Jaj oké.

Odament kinézett utána gyorsan visszafordult és rám mosolygott.

-ÁÁÁÁÁÁ!

-Még hogy nem tetszik!-jött oda hozzám Melody.-De menjél már ajtót nyitni!

-Oké!-ekkor újra csöngettek.

-Jó estét!-mentem oda.

-Szia!

-Jöjjenek be!-bejöttek Nick szülei, majd legvégül Nick is.

-Csinos vagy!-mosolygott rám.

-Köszi!-pirultam el.

Leültünk az asztalhoz, közben Liam is megérkezett.

-Jó estét!-ültek le Melodyval.

-Szia!

Megvacsoráztunk, utána elkezdtük megmutatni a fiúknak a házat.

-Szép ház!-mondta Liam.

-Köszi! De gyere menjünk be a szobámba!-mondta Melody.

-Oké!

Mi is bementünk a szobámba.

-Jó kis házatok van!-ült le Nick az ágyamra.

-Köszi!

-Boldog Karácsonyt!-állt fel és a kezembe nyomott egy kis dobozt.

-Köszönöm!-éppen nyitottam ki mikor egy sikítást halottunk.

-Ki volt ez?-kérdezte Nick.

-Nem tudom nézzük meg!

Eközben Faith

-Mit csinálsz?-kérdeztem Adamtől miközben az ágyán feküdtem.

-Ö… Ugyanazt mint 2perccel ezelőtt.

-Ja jó. Á mikor jön már?!-kezdtem el sétálgatni fel és alá.

-Nem tudom. De ezt már eljátszottad egy párszor… Felállsz jaj mikor jön? Utána lefekszel és megkérdezed mit csinálok. Utána megint felállsz!-utánozott.

-Jó bocsi! Csak már nagyon várom!!

-Hát akkor menj ki az udvarra! Vagy boldogítsd anyáékat!

-Haha! Kösz.

Lementem anya meg Wendi csinálták a vacsorát, apa meg foci meccset nézett. Sálat kötöttem a nyakamra felvettem a kabátomat meg a csizmám és kimentem az udvarra.

-Még a hó se esik!-ültem le az egyik padra.

-Faith!-hallottam, ahogy valaki a kapuból kiabál.

-Harry! Szia!-futottam oda.

Kinyitottam a kaput ő meg gyorsan belépett rajta.

-Szia!-ölelt meg.-Boldog Karácsonyt!

-Köszönöm!-csókoltam meg.

Egy nyakláncot kaptam.

-De szép köszönöm!

-Nincs mit.

-Na de gyere be!

-Oké!

-Anya, apa, Wendi megjött Harry!-mentünk be a házba.

-Jaj szia Harry! Örülök hogy találkoztunk!-jött oda anya.

-Én is!

-Úristen Harry Styles?!-jött oda Wendi. -Úristen! Úristen! Imádom a bandátokat!

-Öm… Köszi!

-Wendi!-lepődtem meg.-Te mióta vagy One Direction fan?

-Hát nyár óta! És kérhetnék egy autogramot Harry?

-Igen!

-Á! Köszönöm!

Apa is odajött köszönni, utána Harrynek megmutattam a házamat.

-Itt a szobám, de most itt Wendi alszik én Adamnél alszok.

-Adam?

-A bátyám!

-Ja.

-Ő itt Adam!-mentünk be a szobába.

-Nem tudom mikor jön!-vágta rá Adam.

-Ki mikor jön?-kérdezte Harry.

-Hát te!-fordult meg Adam. -Faith már 2órája azt kérdezgeti, hogy mikor jössz már végre!

-Ó tényleg?-nézett rám.

-Igen!

-Szeretlek!-csókolt meg.

-Én is.

-Amúgy hello Adam!-fogtak kezet Harryék.

-Szia!

-Kész a kaja!-kiabált fel anya.

-Megyünk!

Lementünk és leültünk az asztalhoz.

-Gyros! Remélem szereted!-mondta anya Harrynek.

-Igen szeretem!

A vacsora gyorsan eltelt, persze Wendi egész végig szegény Harryt kérdezgette. Vacsi után anyáék elmentek az esti misére, így csak 3 maradtunk otthon.

-És vigyázzatok magatokra!

-Oké! Szia anya!

-Na mit csináljunk?-kérdeztem.

-Nem tudom.-mondta Adam. -De én felmentem a szobámba.

Adam felment mi meg leültünk a kanapéra és kinéztünk az ablakon.

-Esik!-mondtam boldogan.

-Tényleg!

-Menjünk ki!

-Oké.

Mikor felöltöztünk és kinéztünk az ablakon egy fekete ruhás embert láttunk.

-Ki volt ez?-kérdeztem félve.

-Nem tudom de inkább menjünk fel a szobádba!

-Jó!

Gyorsan levettük a téli ruhát és felszaladtunk a szobámba. Ekkor hallottuk, hogy kinyílt a bejárati ajtó.

-Úristen a szekrénybe!-mondta Harry.

Beálltunk a szekrényembe épp, hogy elfértünk a sok ruhától.

-Ne! Adam nem tudja!-súgtam oda Harrynek.

-Tényleg szólok neki!

-Ne! Tud vigyázni magára!

Hallottuk ahogy valaki jön fel a lépcsőn. Szorosan Harryhez bújtam.

-A ha ha ha…-majdnem tüsszentett, de pont időben befogtam a száját.

-Psszt!

-Bocsi csak a hajad!

Kicsit arrébb mentem.

-Így jó?

-Igen!

Ekkor meghallottuk, hogy valaki kinyitja az ajtót.

-Harry én félek!-öleltem át szorosan.