II. évad 5. fejezet

Sziasztok! :D
Húhú 5555 oldal megjelenítés nagyon szépen köszönöm!♥ :D
A kommenteket még mindig szeretettel várom! :D Jöhet meleg és hideg is! :)

5. fejezet

Az első randi

Sophie szemszöge

Már reggel hét órakor elkezdtem készülődni. Éppen a szekrényajtót csaptam be, amikor Naomi felébredt.

-Mi az? Mit csinálsz?-ült fel az ágyán.

-Bocsi! Csak készülődök.

-Miért, hány óra?-kérdezte ásítva.

-7.

-Mennyi? Én még szeretnék aludni, szóval nem akarsz inkább a fürdőben készülődni?!

-De. Amúgy rájöttem, hogy kicsi ez a 24-es szoba kettőnknek, ezért arra gondoltam, hogy kivehetnénk egy másik szobát! Még biztos akad olyan szabad szoba, ami nekünk meg is felel!

-Igen, ez egy jó ötlet! Majd délután elintézem, oké?

-Oké köszi!-öleltem meg.-De hagylak aludni! Kiviszem a cuccaimat és már itt se vagyok!

-Oké!

Naomi szemszöge

Visszaaludtam nem tudom meddig aludhattam, de egy újabb puffanást hallottam.

-Sophie, minden oké?-ültem fel az ágyon. -Sophie?

Kimentem a nappaliba. Nem volt Sophie ott, se a konyhában. Benyitottam a fürdőbe. Ott feküdt Sophie a földön.

-Úristen!-rohantam oda hozzá. -Sophie, kelj fel! Sophie!

-Mi történt?-nyitotta ki a szemét.

-Sophie!-öleltem magamhoz.-Csak egy puffanást hallottam és aztán itt fekszel.

-Nyugi, most már jól vagyok!

-Biztos, ne hívjak mentőt, vagy valami?

-Nem, nem kell.

-Tuti?

-Igen nyugi!-kelt fel a földről.

-De mi történt?

-Nem tudom. De semmi komoly. Készülődnöm kell találkozok Nickkel!

-Oké.

Aggódtam Sophie miatt, de hát ő tudja. Nem akartam visszafeküdni, ezért felöltöztem és leültem a nappaliba TV-zni.

-Na hogy festek?-kérdezte.

-Nagyon jól nézel ki! Tetszik a ruhád!-dicsértem meg.

-Köszi!

-De azt ugye tudod hogy még csak 12 van?

-Igen? Na nem baj most már így maradok!-mondta nevetve és leült mellém a kanapéra.

Megnéztünk egy filmet, utána pedig még bement a fürdőszobába megigazítani a haját és a sminkét.

-Csöngettek!-kiabáltam a nappaliból.

-Lécci nyisd ki még nem vagyok kész!-kiabált vissza.

-Oké.

Felálltam és odamentem az ajtóhoz.

-Szia!-állt egy srác az ajtóban.

-Szia. Te vagy Nick ugye?

-Pontosan. És te?

-Naomi, a szobatárs!

-Ja értem. Örülök, hogy találkoztunk!

-Én is! Lehetne egy nagy kérésem?

-Persze, mi az?-kérdezte ijedten.

-Nyugi semmi komoly vagyis hát… Na szóval az történt, hogy Sophie reggel elájult. És nem akarta, hogy mentőt hívjak vagy valami, mert nem akarta kihagyni a randit!

-Úristen!-kapta a szájához a kezét.

-De nyugi, jól van! De ha történne bármi lécci hívj fel!

-Persze!

Megadtam neki a számomat, közben Sophie is elkészült.

-Sziasztok! Érezzétek jól magatokat!-csuktam be az ajtót.

Sophiék elmentek. Egyedül voltam és unatkoztam. Megígértem Sophienak, hogy elintézem a szoba ügyet, de most semmi kedvem sem volt hozzá. Visszadőltem a kanapéra. Csak kapcsolgattam a TV-t de túl unalmas volt ezért inkább úgy döntöttem elmegyek sétálni. Elsétáltam a suli felé. Hangok szűrődtek ki. Közelebb mentem és láttam, hogy a kosárlabdapályán fiúk kosaraztak. Odamentem hozzájuk és akkor láttam, hogy ott volt Jason is. Közelebb mentem a pályához amikor egy labda repült felém. Ijedten elkaptam.

-Naomi szia!-jött oda Jason.

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Visszakaphatom?-kérdezte a labdára mutatva.

-Ja persze!

-Köszi. Amúgy nincs kedved megvárni a meccs végét? Fél óra múlva végzünk.

-De!-mondtam és elindultam a lelátó felé.

Jason felment a pályára rám nézett aztán tovább folytatták a játékot.

Sophie szemszöge

-Hova megyünk?-kérdeztem Nicktől miközben kinyitotta előttem a kocsi ajtót.

-Meglepetés!-mosolygott és beszállt ő is a kocsiba.

Szépen lassan haladtunk. Már elhagytuk London területét is.

-Nick, hova viszel?-néztem rá kérdően.

-Egy étterembe!-felelte titokzatosan.

-És milyen messze van még?

-Ne legyél ennyire kíváncsi! Amúgy meg pár perc!-nézett rám, aztán gyorsan visszakapta a tekintetét az útra.

-Oké.

Tovább néztem a tájat. Nick szépen lassan lefordult az útról.

-Hú jó kis eldugott hely!

-Tudom, de a kilátás gyönyörű! Mindjárt meglátod!-mutatott ki az ablakon.

Nicknek igaza volt a táj egyszerűen gyönyörű volt.

-Gyere foglaltam asztalt!-nyitotta ki előttem az ajtót.

Bementünk az étterembe.

-Nick, szia!-támadta le az egyik pincérnő.

-Sarah, szia!

-Ő ki csoda?

-Sarah, ő itt Sophie!

-Jó napot!-köszöntem félénken.

-Ó, ugyan tegezz nyugodtan!

-Redben.

-Na gyertek, szokásos hely ugye Nick?

-Igen!

Leültünk az asztalhoz. Kaptunk étlapot és rendeltünk.

-Sokszor szoktál idejárni?-kérdeztem.

-Igen! Csodálatos a kilátás!-mondta és rám mosolygott.

-Ó. Értem.-pirultam el.

Szóval sokszor jár ide, az biztos, hogy nem egyedül! Kihozták a rendelésünket. Nagyon jól elbeszélgettünk. Aztán Nick felállt és mondta, hogy mindjárt. Idegesen kortyolgattam az italomat.

-Nagyon szerencsés lány vagy!-jött oda hozzám Sarah.

-Igen, miért?-néztem rá.

-Mivel eddig Nick senkit sem hozott ide! Te vagy az első!

-Ó! Tényleg?-lepődtem meg.

-Itt is vagyok!-jött vissza Nick.

-Akkor én megyek is, jó étvágyat!-mosolygott rám Sarah.

-Köszönjük!

Megettük, Nick kifizette a kaját utána pedig kimentünk a szabadba. A nyári szellő lágyan fújt, miközben lementünk a tó partjára.

Ráléptem egy kőre és megcsúsztam.

-Óvatosan!-fogta meg a kezem Nick.

-Oké.

Leültünk a tó parton lévő padra és csak néztük a tájat és a tavat. Az egyik pillanatban még mindig csodálatos volt aztán hirtelen elsötétült minden.

Nick szemszöge

-Úristen! Sophie! Sophie!-fogtam ijedten a kezét.

Ijedten felvettem a kezembe. Berohantam az étterembe.

-Segítség! Valaki hívjon mentőt! A barátnőm elájult!

Sarah azonnal rohant hívni a mentőket. Én addig lefektettem Sophiet a kanapéra. Eszembe jutott, hogy Naomit felhívom ha valami történni fog Sophieval, így hát előkerestem Naomi számát.

Naomi szemszöge

-Gyerünk Jason!-szurkoltam neki a lelátóról.

Vége lett a meccsnek. Jason kezet fogott a többiekkel aztán odajött hozzám.

-Jó meccs volt!-mosolyogtam rá.

-Köszi. Gyorsan lezuhanyzok és átöltözök megvársz?

-Persze!

-Köszi, sietek!-mondta és elfutott.

Visszaültem a lelátóra és vártam Jasonra. 10 perc múlva meg is érkezett.

-Itt vagyok. Köszönöm, hogy megvártál!-ölelt meg.

-Nincs mit.

-És most mit csináljunk?

-Nem tudom. Sétáljunk egy kicsit a városban!

-Oké, benne vagyok!-mosolygott rám.

Éppen a városban sétáltunk amikor megszólalt a telefonom.

-Halló?

-Naomi? Nick vagyok.

-Mi történt?

-Sophie elájult! Most viszik be őt a kórházba!

-Úristen! Melyikbe?

-Ami ott van az Ersten utcában!

-Rendben azonnal rohanok!-letettem a telefont.

-Mi az? Mi történt?-kérdezte ijedten Jason.

-Sophiet kórházba vitték! Hol van az Ersten utca?

-Erre gyere!-fordult jobbra.

Gyors lépésre váltottunk. Siettünk ahogy csak tudtunk a kórházba.

15 perc alatt oda is értünk.

-Jó napot! A barátnőmet Sophie Jonsont keresem!

-17-es szoba a folyosó végén balra!

-Köszönöm!

Megfordultam és láttam, hogy Nick ott ült az egyik széken odarohantam hozzá.

-Szia!

-Naomi, szia!

-Hogy van?-kérdeztem ijedten.

-Jobban azt mondták az orvosok, hogy kimerült. És még keveset is ivott ezért ájult el!

-Értem. Belehet hozzá menni?

-Igen, de csak egyesével.

-Rendben. Menj előbb be majd te, oké?

-Köszönöm!

Rámosolyogtam és visszamentem Jasonhoz. Leültem mellé a székre.

-Hogy van a barátnőd?

-Jobban.

-Akkor jó!

Ott ültünk és vártam, hogy Nick mikor jön ki tőle.

-Az ott nem Nick?-néztem rá az egyik fiúra.-Nem még se.

Végre kijött, ezért én is bementem hozzá.

-Sophie!

-Szia!-mosolygott rám.

-Hogy vagy?-ültem le az ágya melletti székre.

-Jobban. Csak sokat kell innom és aludnom!

-Értem. Meddig leszel bent?

-2-3 napig.

-Az annyira nem is sok!

-Igen!

-Na megyek! Pihenj sokat! Holnap jövök meglátogatni!

-Oké, köszi, szia!-öleltük meg egymást.

Kimentem a szobából, Nick pedig rögtön be is ment. Nagyon aranyos fiú, remélem Sophie is így gondolja.

-Na itt vagyok!-mentem vissza Jasonhoz.

-Oké, szeretnél valahova menni, vagy inkább haza?

-Haza, ha nem baj.

-Nem dehogyis. Hazakísérjelek?

-Igen!

-Oké!-mosolygott.

Elindultunk. Az egész utat végig beszélgettük nagyon jól elvoltunk.

-Köszönöm, még egyszer, hogy elkísértél a kórházba, meg hogy haza is!

-Nincs mit!

-Szia!-öleltem meg.

Kicsit meglepte a mozdulatom, de ő is megölelt.

-Szia!-indult el haza Jason.

Bementem a házba. Olyan fura volt Sophie nélkül. Mivel unatkoztam ezért csináltam popcornt és elkezdtem nézni a Teen Wolfot. Megnéztem belőle pár részt. Utána vettem egy jó forró fürdőt és lefeküdtem aludni.

II. évad 4. fejezet

Sziasztok!!! :DDD
Köszönöm az 5400 oldalmegjelenítést!! :)

Itt az új rész jó olvasást! :D
Jaa és már csak 3 nap..;) és aztán végre itt a VAKÁCIÓ!! :DDD

------------------------------------------------------------   

4. fejezet

Első találkozás

Mikor felkeltem Sophie nem volt a szobámban. Először megijedtem, de aztán szerencsére meghallottam a hangját a konyhából.

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Szia! Nem akartalak felébreszteni, de ha felébresztettelek, akkor bocsi!

-Nem baj. Magamtól keltem.

-Akkor jó!

-Hmm mi ez a finom illat?-szagoltam bele a levegőbe.

-Tojás rántottát sütök.

-Te sütni?-néztem rá nevetve.

-Haha nagyon vicces vagy.-nézett rám unottan.-Kérsz?

-Aha, egy kicsit.

Leültünk az asztalhoz, közben Miszty is bejött a konyhába.

-Miszty. Szia!-mondta Sophie. Gyorsan adott neki enni, aztán visszaült velem szembe az asztalhoz.

-Hogy vagy?

-Hát jobban.

-Figyelj, annyira nem is volt gáz a tegnapi nap. Legalább tisztáztatok mindent!

-Hát igen…

-Gondolom nem fogsz már vele találkozni?

-Nem, nem hinném. De nem is gond. Sok hal van még a tengerben!-nevettem.

-Hát igen! Mit csinálsz ma?

-Szerintem elmegyek sétálni és reménykedek, hogy ne fussak Zaynnel össze. Te?

-Hát én arra gondoltam, hogy elmegyek a kondiba. Régen voltam már ott. De ha akarod veled megyek!

-Nem nem kell! De azért köszi!

-Nincs mit.

Megreggeliztünk. Gyorsan felöltöztem és elindultam sétálni. Reméltem, hogy nem futok össze senkivel. Nézegettem a boltok kirakatát aztán megláttam egy kávézót. Gondoltam beülök és megiszok egy kávét. Így is tettem. Bementem a kávézóba. Nem rendeltem semmit csak ültem és közben bámultam kifele az ablakon.

-Szia!-hallottam meg egy hangot.

Ránéztem és le se vettem róla a szememet. Zavarában mosolygott egyet.

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Bocsi, hogy így megzavartalak, csak olyan magányosnak tűnsz.

-Ja most költöztem ide és nem ismerek senkit.

-Ismerős az érzés. Leülhetek?

-Persze!

-Köszi. Én is egy éve költöztem ide az egyetem miatt.

-Te is a Színészetire jársz?-kérdeztem meglepődve.

-Igen. Te is?

-Igen. Vagyis hát most kezdem majd szeptemberben.

-Ja értem.

-És te honnan költöztél ide?-kérdeztem tőle.

-Philadelphiából. Te?

-New Yorkból.

-Amúgy Jason Richmond vagyok!-mosolygott rám.

-Naomi James.

-Hát bocsi, hogy csak így ide jöttem és megzavartalak.

-Nem dehogyis nem zavartál meg!

-Ja akkor jó! Kérsz valamit inni? Én állom.

-Aha, ha nem gond.

-Jaj nem dehogyis gyere.

-Oké.-felálltunk és odamentünk a pénztárhoz. Rendeltünk 2 kávét.

-Nincs kedved sétálni? Megmutatom neked a környéket ha gondolod.

-Oké, benne vagyok!

Elindultunk sétálni az egész utat végig beszélgettük. Most hogy így közelebbről megnéztem rájöttem hogy nem is néz ki olyan rosszul… Sőt!!

Sophie szemszöge

Reggeli után átöltöztem. Előkerestem az edző cuccomat bepakoltam egy táskába és elindultam a fitnesz szalonba. 15Perc alatt oda is értem.

-Sophie szia!-fogadott nagy mosollyal Andy, a régi edzőm.

-Andy, szia!-öleltem meg.

-Na mi az újra kezdesz járni hozzám?

-Hát igen, azt terveztem. Szeretnék újra gyúrni!-nevettem.

-Ja oké. Na öltözz át aztán keményen megdolgoztatlak!-kacsintott rám.

-Na!

-Na jó akkor könnyűvel kezdjük. Majd ha legközelebb jössz, na majd akkor!

-Haha. Oké!-elmentem átöltözni a női öltözőbe.

-Oké itt vagyok!-mentem oda hozzá. De közben egy helyes fiúval beszélgetett.

-Szóval Nick vagy.-mondta Andy. -Én Andy vagyok. Arra találod az öltözőt!

-Oké, köszi!-mondta Nick. Elindult az öltöző felé. Visszafordult és rám nézett.-Szia!

-Hello. -köszöntem neki vissza. -Andy ő meg ki volt?-fordultam oda Andyhez.

-Ő Nick. Együtt fogtok edzeni. Egyszerre két embert dolgoztatok meg. Hahaha! Na de megyek majd nem sokára jövök.

-Oké.

Leültem az egyik padra. Úristen most komoly?! Egy fiúval fogok edzeni. Á befogok égni előtte!

-Szia megint!-hallottam meg egy hangot a fejem fölött.

-Jaj, szia!

-Nick vagyok és te?

-Sophie.

-Hallom együtt fogunk gyúrni. Vicces lesz!-ült le mellém.

-Hát igen.-nevettem.

-Na itt vagyok fiatalok!-jött vissza Andy. -Bocsi csak most hívtak, hogy nem sokára csatlakozik hozzátok még egy fiú. Na mindegy kezdjük az edzést! Futó pad vagy súlyemelés?

*-Még egy fiú?! De jó lesz…-gondoltam magamban.*

-Súlyemelés!-vágta rá Nick. -Már ha Sophie bírni fogja.-nézett rám.

-Haha. Na menjünk súlyokat emelni!

-Oké, ahogy akarjátok.-egyezett bele Andy.

Elkezdtünk súlyokat emelgetni. Nicknek jobban ment, de mondjuk ő biztos, hogy nem egy fél éve emelgetett utoljára súlyokat.

-Na jó nem bírom!-álltam fel.

-Haha megmondtam!-jött oda hozzám.

-Igen?-néztem rá.-Hm tudod mit, egy futó verseny? Kibírja tovább. 2 percenként Andy feljebb emeli a sebességet!

-Benne vagyok!-vágta rá.-És mit kap a nyertes?

-Hmm ha nyerek elmegyünk edzés után fagyizni és te fizetsz mindent!

-Oké. De ha én nyerek eljössz velem vacsorázni!

-Oké.-ráztunk kezet. -Andy, gyere.

-Jó.

Odamentünk a futógépekhez. Felszálltunk rájuk.

-Sok sikert!-mosolygott rám.

-Neked is.

-Akkor mehet?-kérdezte Andy.

-Igen!-vágtuk rá.

-A leglassabbal kezdünk. És indul!

-Ez a sebesség lassabb, mint amilyen tempóban sétálok.-mondta Nick.

-Csak figyelj!-mondta Andy és feljebb vette a sebességet. Még mindig simán csak sétáltunk. Aztán egyre gyorsabb, gyorsabb és gyorsabb lett a gép.

-Ez az gyerekek hajrá!-biztatott minket Andy.

Az utolsó előtti fokozatnál tartottunk.

-Húh nem hittem, hogy eddig bírod!-nézett rám Nick.

-Nyugi bírom én még tovább is.

-És most figyeljetek… Jön a leggyorsabb fokozat! Ha úgy érzitek estek ugorjatok le a szélére. Csak óvatosan srácok!-mondta és feljebb kapcsolta a gépeket.

Kezdek fáradni, de nagyon jól esne most egy fagyi, szóval kibírom!-biztattam magam.

Ránéztem Nickre. Láttam, hogy alig bírja. Aztán előre néztem és csak futottam. Nem tudom, hogy mióta futottunk, de a lábamat már alig éreztem. Eszembe jutottak a nyári esti futások Misztyvel. Azokat jól bírtam, pedig Miszty mindig a lehető leggyorsabban futott.

Már kezdtem feladni. Már majdnem kiugrottam a szélére amikor meghallottam Nick hangját.

-Feladom. Győztél!-ugrott le a futógépről.

Andy kikapcsolta mind a két futógépet. Megvártam még teljesen megáll és csak akkor szálltam le róla.

-Háh győztem!

-Igen! Ügyes vagy!-adott egy pacsit.

-Köszi. Öltözzünk aztán menjünk fagyizni!

-Oké.

-Szia Andy, mindent köszi!-öleltem meg őt.

-Nincs mit. Legközelebb mikor jössz?

-Hát ezt majd csak akkor tudom meg, ha elkezdődik a suli.

-Ja értem. Hát akkor majd hívj.

-Oké.

-Nekem is a sulitól fog függni!-mondta Nick.

-Oké, akkor majd hívjatok és megbeszéljük. Sziasztok!

-Szia!-köszöntünk neki.

Elindultunk az öltözők felé.

-Akkor itt tali 10perc múlva!-mondta Nick.

-Oké.

Bementem az öltözőbe. Leültem az egyik padra, már nagyon elszoktam az edzéstől, ezért kicsit kifújtam magam. Előkerestem a ruhámat. Elkezdtem öltözni, amikor a pólómat vettem le valaki benyitott. Gyorsan visszavettem a pólómat.

-Juj bocsi ez a női öltöző?-mondta egy fiú.

-Hát igen.

-Ú, bocsi még egyszer!-ment ki az öltözőből.

-Hé várj!-szóltam utána.-Ismerős vagy nekem.

-Igen?-fordult vissza.

-Te jó ég! Úristen! Eric Saade!-kiáltottam el magam.

-Csss!-csukta be az öltöző ajtót és odajött hozzám.

-Úristen. El se hiszem! Kérhetek egy autogramot? Meg egy közös fotót és egy ölelést?-néztem rá.

-Persze!-mosolygott. Elővett egy autogramos papírt, úgy tűnik mindenre fel van készülve.-Tessék!-adta oda.

-Köszönöm!-vettem el tőle.

Megnéztem az autogramot. ,,Sok szeretettel Sophienak! =) Eric Saade ♥”

-Honnan tudod a nevem?-néztem rá ijedten.

-Hát amikor elhagytad a pénztárcádat…

-Te hoztad vissza?

-Igen. De egy másik lány volt az ajtóba.

-Igen, Naomi. És nem szólt, hogy te voltál az. De nagyon szépen köszönöm!-mosolyogtam rá.

-Nincs mit. Ígértem neked egy képet is!-mosolygott rám.

-Ja igen.-elővettem a telefonomat.

Megcsináltuk a képet.

-Nagyon szépen köszönöm!

-Nincs mit. De akkor én megyek. Szia!-ölelt meg.

*-Úristen. Most fogok elájulni!-gondoltam magamban.*

-Sz…Szia!

Eric kiment az öltözőből. Leültem a padra és a közös képünket néztem egy ideig. Beállítottam háttérképnek aztán átöltöztem.

-Itt vagyok!-rohantam ki az öltözőből.

-Na végre. Amúgy láttam kijönni az előbb egy fiút. Mit akart?

-Csak eltévesztette az öltözőt.

-Ja. Indulhatunk?

-Persze!

Még egyszer visszanéztem és megláttam Ericet ahogy integet nekem. Visszaintegettem neki, és kimentem az ajtón.

-Amúgy te melyik egyetemre jársz?-kérdezte Nick.

-Hmm tessék mit kérdeztél? Bocsi nem figyeltem.

-Semmi baj.-mosolygott.-Azt kérdeztem, hogy te hova jársz egyetemre?

-A Színészetire. Te?

-Én is!

-De jó!

Beszélgettünk közben megérkeztünk a cukrászdához.

-Hölgyem!-nyitotta ki előttem az ajtót.

-Köszönöm.

-Jó napot! Szeretnék kérni édes tölcsérben, epres túrót, sztracsit meg citromot. És a tetejére kérek olyan színes cukrot.

-Húhú, nem lesz ez egy kicsit sok?-nézett rám Nick.

-Ha már te állod!

-Ja!-nevetett.

Kifizette a fagyimat és elindultunk sétálni.

-Amúgy te hogy hogy nem eszel?

-Hát tudod… Cukorbeteg vagyok!

-Úristen! Miért nem szóltál előbb? Én meg itt eszem a fagyit előtted. Ááá!

-Hé nyugi!-fogta meg a vállamat.-Már megszoktam, hogy nem ehetek ilyen dolgokat. Szóval nyugi nem zavar ha eszel csak nyugodtan!

-De biztos?-néztem rá.

-Persze!

Tovább sétálgattunk. Elmentünk a parkba és leültünk egy padra.

-Akkor te nem ehetsz semmilyen édességet?-kérdeztem Nicktől.

-Hát nem nagyon.

-Szegény.

-Annyira végül is nem rossz. Kibírom.

-Ja értem.

-Holnapra van programod?

-Nincs. Miért?-néztem rá kérdően.

-Mit szólnál egy randihoz?-mosolygott rám.

-Benne vagyok!

-Oké!

Beszélgettünk még egy kicsit aztán hazakísért.

-Köszönöm a mai napot!-öleltem meg.

-Nincs mit. Holnap érted jövök 2-re oké?

-Oké. Szia!

-Szia.-öleltük meg egymást búcsúzás képpen.

Naomi szemszöge

Útközben elmentünk az egyetem mellett is.

-De nagy!-néztem az egyetemre.

-Ugye? Van foci pályánk, kosár pályánk meg konditermünk!

-Wow.

-Merre menjünk?-kérdezte Jason.

-Nem tudom. Előre.

-Oké.-nevetett.

-HÉÉÉ Jason. SZIA!-kiabált utánunk valaki.

Hátrafordultunk és egy félmeztelen srác volt az.

-Mark hello!-ment oda hozzá Jason.

-Ő az új barátnőd?-kérdezte Mark Jasontől.

-Mi? Ja nem. Csak egy barát!-mosolygott rám.

-Igen!-mosolyogtam rájuk zavartan.

-Jaj amúgy Naomi ő itt Mark. Mark ő itt Naomi.

-Szia!-köszönt Mark.

-Szia.

-Miért vagy félmeztelen?-kérdezte Jason.

-Ja, a srácokkal éppen kosaraztunk.

-Ja. Na de mi megyünk. Majd valamikor összefutunk.

-Oké. Sziasztok.

-Szia!-köszöntünk el tőle.

Még sétáltunk egy kicsit a városban.

-Na jó én szerintem megyek.

-Hazakísérjelek?-kérdezte Jason.

-Ha szeretnél.

-Akkor menjünk!-mosolygott.

Elindultunk hazafelé.

30 perc múlva

-Ó szóval itt laksz.-álltunk meg a kollégium előtt.

-Igen.

-Felkísérlek oké?

-Felőlem.

Felmentünk a lépcsőn.

-Hmm szóval 24-es szoba ezt megjegyzem!-nevetett Jason.

-Haha. És te merre laksz?

-Innen 2utcányira.

-Ja. Köszönöm ezt a mai napot.

-Nincs mit. Én köszönöm.

-Szia!-köszöntem el tőle.

-Szia, remélem még találkozunk!-kacsintott rám.

-Én is!-mosolyogtam rá és bementem a lakásba.

-Ő meg ki volt?-kérdezte Sophie.

-Neked is szia. Ő csak egy srác.

-Aha, azért pirultál el!

-Jason Richmond. 2.éves egyetemista tanuló és ő is a Színészetire jár. Boldog vagy?

-Igen.

-És neked milyen volt a napod?-ültem le a kanapéra.

-Hát edzettem és egy helyes Nick nevű sráccal volt közösen az edzésünk. Legyőzött súlyemelésben aztán kihívtam futásra. És vagy fél óráig futottunk a leggyorsabb tempóban a futógépeken!

-Ú. És mi történt?

-Legyőztem ezért meghívott fagyizni. Meg sétáltunk a városban és holnap randim lesz vele!-meséltem boldogan.

-Juj de jó!-öleltem meg.

-De van ennél sokkal jobb.

-Miért mi történt?

-Éppen öltözök át erre benyit Eric Saade az öltözőbe!

-Úristeeeeeeeeen!

-És akkor mondja hogy bocsi. Mondom nem baj. Kaptam tőle autogramot és csináltunk közös képet. Nézd!-mutatta a telefonját.

-De jó!

-És elmesélte, hogy ő már volt itt, csak valaki nem ismerte fel!-nézett rám szemrehányóan.

-Upsz. Bocsi! De legalább most jobb volt a találkozásotok!

-Igeeeeen! Áá annyira jó volt!-ült le mellém a kanapéra.

Megmutatta vagy százszor az aláírást meg a képet, de nekem egyfolytában csak Jason járt a fejemben.

Este megnéztünk egy horror filmet közben popcornt ettünk és rájöttünk, hogy már csak nagyon kevés nap van hátra a nyári szünetből aztán suli. A film után megfürödtünk és elmentünk aludni.

II. évad 3. fejezet

3. fejezet

Megbeszélés

-Naomi, Naomi basszus elkésünk!-futkározott a házba Sophie.

-Mi honnan?-nyitottam ki a szememet.

-Hát tudod Zaynnel találkozunk…

-Ja tényleg, ne is mond…

-Nem akarsz menni?-ült le mellém az ágyra.

-Nem nagyon…

-Megértem, de szerintem jobb lenne ha mindent megbeszélnétek és új lappal kezdenétek az egészet. Szóval gyerünk felkelni!-húzta le rólam a takarót.

-Hééé!-próbáltam visszahúzni, de hamar feladtam.-Oké, oké felkelek!

-Na végre. Öltözz aztán megyünk is!

-Oké.

Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Felöltöztem és megfésülködtem.

-Na itt vagyok!-mentem ki a konyhába.

-Kérsz valamit enni vagy inni?

-Nem. Menjünk tudjuk le minél előbb!

-Oké. Hozom a táskám.

Beszaladt a szobába addig kinyitottam az ajtót.

-Itt vagyok mehetünk!

-Jó.

Bezártuk az ajtót. Most még visszafordulhatok! Nem muszáj vele beszélnem! A gondolatok egyre csak keringtek a fejemben.

-Naomi jól vagy?-kérdezte ijedten Sophie.

-Persze!-vágtam rá.

-Nem úgy látszik. Szeretnél hazamenni?

-Nem, ha már elindultam most már beszélek vele!

-Oké. Mindjárt ott vagyunk. És amúgy hogy akarod? Én hol legyek?

-Hát valahol a közelben.

-Oké. Megérkeztünk!-mutatott a szemben lévő kávézóra.

-Hány óra?

-9.28. Wow, de pontosak vagyunk!

-Igen. Szerinted bent van már?

-Nem tudom.

-Mindegy menjünk be!-húztam az ajtó felé Sophiet.

-Oké.

Bementünk. Szétnéztem, de nem láttam sehol.

-Te látod őt?-súgtam Sophienak.

-Nem.

Odamentünk a pulthoz rendeltünk, utána pedig leültünk közösen az egyik asztalhoz.

-Na jó a terv! Én itt maradok te pedig ülj le szemben ahhoz az asztalhoz. És ha valami történik gyere és segíts!

-Oké, vettem!-mondta és elment az asztalhoz.

Nagyokat kortyolgattam a kávémból.A gyomrom görcsben volt. Magam elé néztem megláttam Sophiet amint az ajtóra néz aztán rám újra az ajtóra és újra rám. Ijedten megfordultam és akkor megláttam őt. Ő is észrevett engem és rám mosolygott és elindult felém.

-Szia!-ült le velem szembe.

-Szia.

-Látom eljöttél. Köszönöm!

-Aha szívesen.-néztem rá unottan.

-Naomi légy szíves ne csináld ezt. Megszeretnék beszélni mindent.

-Tudom, én is ezért vagyok itt.

-Rendben. Szóval akkor mondd meg mivel érdemeltem ki, hogy így semmibe veszel.

-Hmm nem is tudom… Először is amikor ott voltak azok a Perries képek azt mondtad, hogy ott az unokatesóidat ölelgeted és nem tudod, hogy ki szerkesztette át ezeket a képeket. Mondom oké elhiszem mert szeretlek! Aztán amikor bejelentettétek, hogy visszajöttök akkor kiakadtam. Tudom, hogy kerestél, de egyszerűen képtelen voltam veled beszélni, annyira szarul esett, hogy utolsó pillanatban közöltétek velünk. Jó tudom nem akartátok elrontani a nyarunkat, de akkor is ilyen későn és pont a szülinapomon! Aztán elterveztük a lányokkal, hogy kimegyünk a reptérre egy utolsó búcsúzásra. Mi ki is mentünk erre kiderült, hogy ti egy előbbi géppel mentetek el. Aztán megszakadt a kapcsolat, ti se hívtatok minket, mi se titeket. És akkor egyik nap megint néztem a TV-t és az a látvány fogadott, hogy Zayn Malik újra összejött Perrie Edwardssal! Na és itt már aztán teljesen kiborultam.

-Értem.-mondta.

Síri csönd lett. Néztük egymást és nem szóltunk egymáshoz.

-Értem?! Csak ennyi ezzel mégis mit akarsz?-tört ki belőlem.

-Megértem, hogy miért nem akarsz velem beszélgetni. És szeretnék valamit elmondani.

-Hallgatlak.

-Szóval. Az első Perries képek nem igazak, nem is tudtam róluk. Aztán ugye jött ez a bejelentésünk, hogy jövünk vissza és ugye nem beszélgettünk egymással. Egyik nap Perrie felhívott és beszélgettünk. Aztán ez napi szinten ment és mikor visszajöttünk ide Londonba akkor elkezdtünk találkozgatni. És amit láttál a TV-ben a Perries pletyka az tudod igaz.

Nem tudtam megszólalni se.

-Na várj! Szóval te összejöttél Perrievel?

-Igen…

-És még mindig együtt vagytok?-kérdeztem mérgesen.

-Hát… Igen…

-Mi? Elment az eszed?-kezdtem el kiabálni.-Elhívtál randira úgy, hogy közben Perrievel jártok?!

-Nem egészen…

-Nem egészen? Zayn istenem azt hittem te más vagy, de látom nem! Hát komolyan mondom ezen már csak nevetni tudok!-álltam fel az asztaltól.

-Naomi figyelj!-fogta meg a kezem.

-Jaj istenem Zayn hagyjál már!-húztam ki a kezem a fogásából.-És légy szíves felejts el engem örökre! Ott van Perrie nem tudom mit akarsz tőlem!

-Épp ez az amit szerettem volna mondani. De menjünk el innen mert mindenki minket néz!-suttogta.

-És?! Hagyj nézzenek! Hátha Perrie is megtudja, hogy milyen ember is vagy valójában.-mondtam jó hangosan.-Zayn én most befejeztem veled mindenféle társalgást, szóval kérlek hagyj békén! Ne hívj és ne is keress! Engem már nem érdekelsz! Menj vissza Perriehez már biztosan vár!-mosolyogtam rá gúnyosan aztán kimentem az ajtón.

Zayn szemszöge

Az összes ember ember engem nézett. Könyörgöm, csak paparazzi ne legyen itt!! Már megint elcsesztem. Nem hiszem el! Elrontottam az utolsó esélyemet is pedig annyi mindent szerettem volna mesélni neki! Rendeltem magamnak egy kávét aztán úgy döntöttem, hogy az lenne a legjobb, ha hazamegyek.

Sophie szemszöge

Nagyokat pislogva követtem a jelenetet. Minden egyes szót hallottam. Zayn tényleg ilyen lenne? Én más milyennek képzeltem. Aztán Naomi hirtelen kirontott az ajtón. Most mit csináljak?! Menjek utána vagy ne?! Megláttam, hogy Zayn rendelt és ő is kimegy az ajtón. Vajon Naomi után mehetett? Nem vártam tovább összeszedtem a cuccokat és én is elindultam utánuk. Mire kiértem egyikőjüket se láttam.

-Ezt nem hiszem el!-mérgelődtem.

Előkerestem a telefonomat és felhívtam Naomit.

-Nem veszi fel! Na még egyszer!

A 8. nem fogadott hívás után inkább abbahagytam a telefonálást.

-Ezt nem hiszem el! Minek neki a telefon?! Most merre?!-néztem körbe az utcán.

Arra jutottam, hogy a legjobb az lenne, ha hazamennék hátha Naomi is hazament. Elindultam haza. Reménykedtem, hogy mire hazaérek ő is otthon lesz.

-Szia! Hazajöttem!-rontottam be a házba. -Naomi?

-Itt vagyok!-hallottam a hangját a konyhából.

-Naomi!

-Mit hallottál?-kérdezte kisírt szemekkel.

-Mindent. És annyira sajnálom! Azt hittem ő nem ilyen!

-Igen, én is azt hittem, de tévedtem. De tudod mit? Nem is izgat!

-Na így kell hozzáállni!-öleltem meg.-Gyere együnk fagyit és nézzünk valami jó kis filmet!

-Oké.-mosolygott.

-Na végre mosolyogsz! Hozom a fagyit, te pedig keress filmet!

-Oké!

Előkerestem a hűtőből a fagyis dobozt és hozzá két kanalat.

-Itt vagyok! Kezdhetjük!

-Oké!

Megnéztünk egy vígjátékot. Jó volt látni Naomit nevetni. A Zaynes témát meg inkább fel se hoztam.

Naomi szemszöge

Pont erre volt most szükségem, Sophie tudja mit kell tennie!

-Sophie! Nagyon szépen köszönöm!-öleltem meg.

-Ugyan nincs mit!

Megnéztünk még pár filmet. Aztán este végre jó kedvvel feküdtem le.