II. évad 2. rész

Sziasztok! :)
Huhú nagyon köszönöm 5220 oldalmegjelenítést!! Királyok vagytok!!♥ ;D
Nem is húzom az időt itt az új rész! :D

---------------------------------------------------------------------------------------

2. fejezet

Fény derül az igazságra!

Reggel korán felkeltem. Ránéztem az órára még csak 8óra volt. Csöndben kimentem a konyhába nehogy felkeltsem Sophiet vagy a kutyusát. Főztem magamnak egy epres teát és leültem az egyik székre.

Elkezdtem gondolkozni, hogy biztos jó ötlet-e elmenni erre a randira ezek után. Ekkor hirtelen valami puhát éreztem a lábamnál. Ijedten néztem le. Megkönnyebbültem amikor megláttam, hogy csak Miszty az.

-Szia.-simogattam meg.

Amilyen gyorsan idejött ugyanolyan gyorsan el is tűnt. Megittam a teát. Még mindig csak 8.30 volt, úgy gondoltam visszafekszek aludni. Halkan benyitottam a szobába. Sophie még aludt ezért gyorsan odafutottam és bebújtam az ágyamba. Ekkor hangokat hallottam.

-Apa fázok takarj be!

Felültem az ágyban. Megláttam, hogy csak Sophie forgolódik. Megnyugodtam és visszadőltem az ágyba. Meghallottam a telefonom üzenet jelzőjét. Kíváncsian kattintottam rá az üzenetek ikonra. Meglepetésemre az üzenet ,,Tomastól” jött.

,,Szia Naomi! :) Érted megyek 3ra ha megmondod hol laksz!:P ;)

2014 aug. 25 8:35

Feladó: Tomas”

Most mit csináljak?! Gondolkoztam el. Végül is visszaírtam neki.

,,Brook utca 42! ;)”

Elküldtem a levelet és csak utána jöttem rá, hogy ezt nem kellett volna…

10.00kor /Sophie szemszöge/

Felkeltem. Miszty az ölemben feküdt.

-Jó reggelt!-nyomtam egy puszit a pofijára.

-Vaú. -vakkantott egyet.

-Pszt! Naomi még alszik!

-Nem már nem.-válaszolta.

-Bocsi Naomi!

-Nem baj. Hány óra?

-10.05.

-Ja oké.-dőlt vissza az ágyba.

-Megyek lezuhanyzok oké?

-Jó, csak hagyj meleg vizet!

-Nyugi hagyok, vagy nem!-nevettem.

-Hahaha.

Naomi szemszöge

Sophie elment fürdeni én addig elővettem a telefonat. Reméltem, hogy csak egy hülye álom lesz, de sajnos nem. Az üzenetek ott voltak feketén és fehéren amit Tomassal egymásnak írtunk. Magamhoz vettem a lap topomat. Felléptem skypera hátha valaki fent van akivel tudok beszélgetni. Ahogy felléptem már jött is az üzenet.

Jessi: Naomi!!! :DDDD Szia!!!♥

-ÚRISTEEEEEEEEEN!-mondtam boldogan.

-Mi az?-ordibált ki Sophie a fürdőből.

-Semmi csak örülök!

-Ja oké.

Naomi: Jessii:D Sziaaa♥ Hogy vagy?

Jessi: én is itt vagyok >.< xP

Naomi: Melody :DD szijasztok!!♥ Milyen Japán?:D

Jessi: huhú nagyon jó! Egyre jobban megy a japán :P És New Yorkba mi újság?:)

Naomi: az jó:D Nem tudom. Nem ott vagyok…

Jessi: Miért?:O Hívj fel!

Felhívtam őket skypeon. Elmeséltem nekik mindent. Ők is beszámoltak arról, hogy mi folyik Japánban.

-Kész vagyok, mehetsz!-jött oda Sophie.

-Ez ki volt?-kérdezte Melody.

-A szobatársam Sophie.

-Ja szia Sophie!-köszöntek.

-Sziasztok!

-Na de én megyek. Majd még beszélünk. Sziasztok! Vigyázzatok magatokra!

-Oké. Te is Naomi! Na sziasztok!

Kiléptem skypeból.

-Akkor elmentem fürdeni. Maradt meleg víz?

-Azt hiszem…-nevetett.

-Köszi.-nevettem én is.

Ameddig fürödtem hallottam, hogy ő is beszélget a barátnőivel. Milyen jó volt ha csak egy kicsit is de beszélni Jessiékkel.

Mikorra megfürödtem már fél 12 volt.

-Éhes vagyok. Mi lenne ha bemennénk a városba enni valamit?-kérdezte Sophie.

-Oké benne vagyok!

-És hova menjünk? Ma te választod a helyet!

-Együnk mondjuk egy pizzát valahol. Oké?

-Jó.

Összeszedtük a cuccainkat. Sophie adott még enni Misztynek és elindultunk a városba.

-Ez egy nagyon finom pizzázó!-mutatott az egyik étteremre Sophie.

-Akkor menjünk együnk itt!

Beültünk. Megettünk közösen egy pizzát. Kifizettük és elindultunk hazafelé. Nagyban beszélgettünk, amikor valaki nekem jött.

-Óh bocsánat sajnálom!-vágta rá.

-Nem baj.-néztem föl rá. -Tomas?!

-Naomi, szia!-mosolygott.

Még mindig olyan Zaynes feje volt. Csak világosbarna haja volt. Már kezdtem azt hinni, hogy Tomas Zayn legjobb barátja és innen tudja a számomat. Igen ez viszonylag hihető. Ebben a tudatban beszélgettem vele tovább.

-Hát te?-kérdeztem tőle.

-Jöttem ebédelni.

-Ja értem.

-És hogy vagy amúgy?

-Jól. Te?

-Én is. Akkor Brook utca 42?-kacsintott rám.

-Igen!-vágtam rá.

-Oké, akkor 3ra ott vagyok, további szép napot sziasztok!

-Szia!-köszöntünk neki.

Tovább mentünk. Hátranéztem. Most már teljesen összezavarodtam, hogy ki is ez a Tomas. Tegnap álruhába ma világos barna hajjal. Nem értem…

-Juuj 3ra érted jön?-törte meg a gondolataimat Sophie.

-Igen.

-Juuj! Akkor addig én elbújok vagy valami jó?

-Oké.-nevettem.

-Gyere megmutatom a parkot!

-Oké!

Elsétáltunk a parkba. Leültünk az egyik padra és néztük a vizet. Vagyis inkább csak én mert Sophie mellettem pakolgatta a táskáját.

-Mit csinálsz?

-Csak a telefonomat keresem.

-Amelyik ott van a kezemben?

-Ja tényleg köszi!-nevetett.

-Khmm…Szőke.

-Mit mondtál?

-Semmit.-nevettem.

-Ezt most meg kapod!-felállt és a kezébe vett egy kis vizet és lelocsolt vele.

-Héé!-álltam fel.

-Úgyse tudod vissza adni!

-Azt csak hiszed!

Elkezdtük egymást lefröcskölni vízzel. Az emberek hülyének néztek minket, de nem nagyon izgatott mi jól elszórakoztunk.

-Na jó elég! Nekem ma randin lesz.

-Oké!-fröcskölt le még egyszer utoljára.

-Ááá!

-Bocsi ez kellett! De akkor gyere menjünk!

Hazafelé az augusztusi napsugár megszárított minket.

-Miszty szia!

-Vaúú!

-Áh hány óra?-dőltem le az ágyra.

-2óra.

-Jó még van egy órám. Ja és Sophie!

-Igen?

-Lógsz nekem!

-Mivel?

-Hát én fizettem a kaját szóval a felével.

-Ja tényleg. Na addig összeszedem a pénzt.

-Oké én meg kiválasztom a ruhám.

Bementem a hálószobába éppen keresgéltem a ruháim között amikor meghallottam Sophie kiáltását.

-Mi az?-futottam oda hozzá.

-Eltűnt a pénztárcám, pedig abba volt mindenem!

-Nem az nem lehet!

-De nincs benne a táskámba!

-Mi van ha nem is hoztad magaddal?

-Lehet megnézem a szobába meg mindenhol! Ááá abba volt minden igazolványom a pénzem a kártyám! Nem tűnhetett el!

-Nyugi meglesz!-öleltem meg.-De akkor keressük! Én megnézem a konyhába tiéd a háló, oké?

-Oké.

Éppen a konyhában keresgéltem amikor valaki csöngetett. Tomas az?! Szaladtam oda. De meglepetésemre egy fiú állt az ajtóban.

-Szia, itt lakik Sophie Johnson?

-Hello igen. A lakótársa vagyok miért?

-Csak mert ezt megtaláltam a parkban.-nyújtotta oda a pénztárcát.

-Úristen köszi!-vettem el tőle.

-Nincs mit. Hát akkor megyek. Üzenem neki, hogy máskor vigyázzon jobban a cuccára, amikor a parkban hülyéskedik…-nevetett.

-Úristen láttál minket?

-Hát… Igen.

-Úristen. Na de mennem kell. Köszi még egyszer.

-Nincs mit, szia. Ne felejtsd el neki mondani neki!

-Oké!

Becsuktam az ajtót akkor rohant ki Sophie a fürdőből.

-Itt sincs ezt nem hiszem el! Megnézem a nappaliba is!

-Sophie várj!

-Miért? Úristen meg van!-rohant oda hozzám.

-Igen, nyugi. Tessék.

-Köszi, hol találtad meg?

-Egy viszonylag helyes fiú hozta és üzeni neked, hogy máskor vigyázz jobban a cuccodra, amikor a parkban hülyéskedsz.

-Úristen látott minket?-kérdezte ijedten.

-Ez volt nekem is a reakcióm és igen.-nevettem.

-Basszus!-nevetett.

-Nézd meg, hogy meg van-e mindened, mert akkor vissza kell mennünk.

-Oké.

Átnézte.

-Jó meg van minden. Legalább a számát elkérted a fiúnak?

-Basszus bocsi de nem!

-Haha, na nem baj vannak még rajta kívül más fiúk.

-Igen, és az egyik értem jön 30perc múlva. Basszus! Még ruhát se választottam!

Berohantam a szobába.

Sophie szemszöge

Ameddig Naomi készülődött úgy döntöttem elmegyek megsétáltatom Misztyt.

-Naomi elmentünk sétálni Misztyvel!

-Oké, esernyőt vigyél, mert szerintem eső lesz!

-Oké. Na majd jövök sok sikert a randihoz. Szia!

-Köszönöm, szia!

Elindultunk a városba. Megálltam az üzletek előtt és néztem a ruhákat.

-Holnap el kell jönnöm vásárolni Naomival!

Mikor végig néztem minden kirakatott az utcában, elmentem a fagyizóba, ahova szerencsére állatokat is be lehetett vinni.

-Jó napot egy epres túrót és egy citromot szeretnék.

-Tessék.

-Köszönöm!

Kiléptem a fagyizóból és elindultam balra. Olyan érzésem volt, mintha valaki követne, ezért megszaporáztam a lépteimet. Elértem az egyik kereszteződéshez és elkezdett esni az eső.

-Ezt nem hiszem el!-nyitottam ki az ernyőmet.

Eközben Naomi

Nagy nehezen megtaláltam, hogy mit veszek fel. Egy fehér toppot egy virág mintás szoknyával és egy magassarkút. Lefürödni már nem volt időm ezért gyorsan felöltöztem a hajamat pedig kivasaltam.

Elgondolkoztam arról a fiúról aki visszahozta a pénztárcát. Olyan ismerős volt, mintha már láttam volna valahol. Volt még egy kis időm 3ig ezért elővettem a lap topomat és elgondolkoztam, hogy ki is lehet az. Felléptem twittere és közben láttam, hogy Eric Saade közzé tett valamit.

,,London mhh imádom a pizzájukat :D”

Haha ő is pont Londonba van de király!-gondolkoztam hangosan.-Várjunk… Nem az nem lehet, hogy Eric Saade volt az! De mondjuk írta, hogy finom a pizza. Lehet, hogy ott volt ahol mi aztán arra jött amerre mi és úgy láthatott minket! Á meg fog ölni Sophie ha megtudja, hogy Eric Saade hozta vissza a pénztárcát és még egy nyamvadt autogramot se kértem neki. Á nem szabad elmondanom neki!!

Csöngettek. Kiléptem twitterből a gépemet is kikapcsoltam. És odarohantam az ajtóhoz.

Eközben Eric

Elindultam kifelé a házból, aztán megálltam.

-Látni akarom Sophiet, hogy néz ki a valóságban!-határoztam el magam.

Lementem a bejárathoz. És ott leültem az egyik kanapéra a kezembe vettem egy újságot és olvasgattam. Nem kellett sokat várnom, Sophie szerencsére lejött egy cuki kutyussal. Úgy tettem mintha olvasnám az újságot. Megvártam míg kimegy az ajtón és elkezdtem őt követni tisztes távolságból. Hirtelen megállt. Megálltam én is mintha a telefonomat nyomogatnám. Sokáig ott állt ezért úgy csináltam mintha valakivel beszélgetnék telefonon. Elindult, és én is utána. Bement az egyik kis cukrászdába én pedig egy sarokra lehettem tőle kb., amikor rajongók támadtak le.

-Eric Saade!!-kiabálták.

-Haha, sziasztok!

Elkezdtem autogramot osztogatni. Megláttam, hogy Sophie kijött a cukrászdából.

-Bocsi srácok rohanok!-hagytam ott őket.

Elkezdett esni az eső. Sophieből már csak annyit láttam, hogy kinyitja sárga esernyőjét átmegy az úton és eltűnik az egyik kis utcában.

-Á! Basszus!-fordultam meg mérgesen.

Ekkor megláttam a rajongóimat körülöttem, ahogy kétségbe esettem néznek rám.

-Haha, hát folytassuk az autogram osztást. Amúgy nyugi csak a hülye esőre vagyok kiakadva!-mondtam nekik gyorsan.

Láttam az arcukon a megkönnyebbülést, és neki láttam az autogram osztásnak.

Naomi szemszöge

Kinyitottam az ajtót és csak egy óriási rózsacsokrot láttam.

-Szia Naomi!-hallottam Tomas hangját.

-Tomas úristen köszönöm!-vettem el tőle a csokrot.

-Szívesen.

*-A rózsák…-gondolkoztam el.-A szülinapomra emlékeztettek… arra amikor utoljára láttam Zaynt és csúnyán összevesztünk…*

-Minden rendben?-kérdezte Tomas.

-Mi? Ja igen igen persze.-tettem bele a rózsákat a vízbe.

-Akkor jó. Indulhatunk?

-Hova?

-Hát az meglepetés.

-Ja igen mindjárt csak hozom a táskám.-kezdtem el rohanni a szoba felé.

-Naomi.

-Igen?-fordultam vissza.

-Jól vagy? Minden rendben?

-Ezt már megbeszéltük és igen.

-Látom, hogy valami bánt. Szeretnél róla beszélni?-jött oda hozzám.

-Igen…-vágtam rá.

Rám mosolygott. Visszament becsukta az ajtót. Leültem a kanapéra ő pedig a velem szemben lévő fotelba.

-Mesélj!

Elmeséltem neki mindent az elejétől.

-Aztán ide kerültem. Láttam Zaynt és elkezdett hívogatni először azt hittem, hogy ő hívogat, de aztán kiderült, hogy az a te számod.

-Igen? Ja igen az az enyém bocsi csak Zayn mesélt nekem rólad és hát meg akartalak ismerni.

-Aha. Mióta ismered Zaynt?

-Ovi óta.

-Miért nem mesélt nekem rólad?

-Hát tudod egy csomó ideig nem találkoztunk aztán így elfelejtettük egymást, egészen tavalyig. Most meg minden jó szóval jól elvagyunk.

-Ja aha értem.

-Amúgy Zayn hívogatott meg írt, de te nem foglalkoztál vele…

-Az nem lehet! Jelezte volna az üziket, ha csak megint nem csináltak a telefonnommal valamit anyáék… Igen! Számot kellett cserélnem apával, mert hogy az úgy jobb… Apa! Ezt nem hiszem el!

-Már megint a szüleid?-kérdezte szomorúan.

-Igen. Sajnálom, hogy nem írtam vissza Zaynnek!

-Semmi gond, most már minden rendben van!-állt fel.

-Ahogy gondoltam…-néztem rá.-Te nem is Tomas vagy beöltöztél elhitetted velem, hogy te vagy Tomas! Elegem van belőled Zayn! Igen megkaptam az összes üzenetedet!-álltam meg vele szemben.

-Naomi…

-Ne játszd itt az ártatlant!-téptem le a parókáját.-És most menj ki a házamból.

-Naomi, beszéljünk meg mindent!

-Aha, és miről akarsz beszélgetni? Várj kitalálom. Nem a szülinapodon akartam közölni, hogy elmegyek előtte is csak nem mertem elmondani. Aztán idejöttél becsajoztál. Én meg otthon sírtam. Aztán gondoltál egyet és elkezdtél üziket írogatni. Elegem volt belőled ahogy a lányoknak is a többiekből! Tessék beszélgettünk most már el is mehetsz nyugodtan!

-Naomi, kérlek…

-Zayn menj el, most!-mutattam az ajtóra.

-Ahogy gondolod.-ment ki az ajtón.-Még annyit, hogy szeretlek!

-Ááá!-dobtam oda egy párnát, Zayn ijedten becsukta az ajtót.

A kanapén feküdtem és csak sírtam. El is aludhattam, mert amikor újra kinyitottam a szememet sötétebb volt és Sophie akkor lépett be a házba.

-Szia hazajöttem! Úristen mi történt?!-szaladt oda hozzám.

-Be igazolódott a gyanúm.-vágtam rá.

-Milyen gyanúd? Mesélj el mindent!

Elmondtam neki, hogy értem jött ,,Tomas” aztán elkezdtünk beszélgetni elmeséltem neki mindent aztán a válaszokból kezdtem azt hinni, hogy Zayn az és igazam lett.

-Te jártál Zayn Malikkal?! Ezt eddig miért nem mesélted? De sajnálom!-ölelt meg.

Végül is elmeséltem Sophienak mindent. Aztán főzött nekem egy teát.

-Idd meg ettől jobban leszel!

-Köszönöm.

Megszólalt a telefonom. Jött egy új üzenetem.

,,Szia Naomi! Figyelj szeretnék veled megbeszélni mindent, őszintén! Ha benne vagy gyere holnap 9:30ra a Regent utcai Starbucksba és ott mindent megbeszélünk!! És gyönyörű voltál ma mint mindig!♥

2014 aug. 25 17:20

Feladó: Tomas”

-Á.-dobtam le magam mellé a telefonomat.

Sophie is elolvasta az üzenetet.

-Figyelj, szerintem menj el. Egy próbát megér.

-Jó, de én egyedül nem akarok menni! Kísérj el lécci!-néztem rá.

-Á, na jó!

-Köszönöm!-öleltem meg.

-De fürödj meg aztán feküdj le aludni!

-Oké.

Lefürödtem addig Sophie Ericet hallgatott.

Fürdés után bedőltem az ágyamba. Átneveztem a névjegyzékembe Tomast Zaynnek. És visszaírtam neki:

,,Ok, elmegyek.”

-ÚRIIIISTEEEEEEN!-futott be a szobába Sophie.

-Mi az?

-ERIIIIIIC ITT VAAAAAN!

-Hol az ajtóba?!

-NEEEEEEM! Kiírta, hogy jön Londonba! Vagyis, hogy itt van és ízlik neki a pizza!!! ,,London mhh imádom a pizzájukat :D” Ezt írta ki!! Juuuj van esélyem találkozni vele!!!!!

-De még mekkora…-mondtam csendesen.

-Tessék?

-Semmi, csak mondtam igen! ÉLJEN!

-UGYE!!! Na de hagylak aludni, holnap hosszú napunk lesz.

-Igen…

II. évad 1. rész

Sziasztok! :D
Húú ez a nap is elérkezett, a mai nappal kezdetét veszi a 2.évad! :DD Remélem már sokan vártátok!! :) Nem is húzom tovább a szót csak még annyit, hogy nagyon szépen köszönöm 5150 oldalmegjelenítést!♥ :D
Jó olvasást és lécci komizzatok!!! *-*

-------------------------------------------------------------------------------------------------

2. évad

1. rész

És újra Londonban

Londonban

Leszálltunk a gépről. 4 éve is pont ugyan így kezdődött minden…

-Gyertek béreltem kocsit!-mondta apa.

Kimentünk a reptérre. A reptér előtt egy csomó ember volt.

-Hé bocsi! Bocsi!-törte az utat apa.

-Á biztos valami rajongók.-mondta anya.

*-Rajongók?!*

Körbenéztem és megláttam a kis ,,I ♥ One Dirction” táblákat.

-NEEEEE!

-Naomi minden oké?-néztek rám anyáék kérdően.

-Persze. Amúgy hol a kocsi?

-Ott szembe!-mondta apa.

-Ja oké.

-ÚRISTEN ITT VANNAK!!-kezdtek el sikítozni a rajongók.

-Ugye nem?!-fordultam meg.

Ekkor láttam meg, hogy éppen kik szállnak le a repülőről. És ők nem mások voltak, mint a One Direction…

-Juhuhú ott van Zayn!

-Meg Harry!

-ÁÁ Niall és Liam.

-Louis!!!

Ordítoztak a rajongók.

Egy pillanatra megálltam és megláttam Zaynt, ahogy éppen integetve száll le a repülőről. Néztem még egy ideig. Aztán azt láttam, hogy Niall súgott valamit Zaynnek és rám mutatott. Zayn gyorsan rám nézett. Néztük egymást pár másodpercig aztán Zayn elindult felém. Nem volt semmi kedvem vele beszélni, ezért megfordultam és a családom után futottam. Észre se vették, hogy eltűntem…

Beszálltunk a kocsiba. Hátranéztem és láttam, ahogy Zayn próbál áttörni a rajongók között és keres engem. Gyorsan lehúztam a fejem, hogy ne vegyen észre, hogy már rég egy kocsiban ülök.

-Mit csinálsz?-súgta Ariel.

-Ja semmit.-húztam ki magam.-Amúgy hol is van ez a ház?

-Még 2utcányira.

-Ja jó. És az egyetem?

-Az messze van, szóval busszal kell járnod.

-Busszal? De hát én nem akarok busszal járni. Nem lehetne, hogy koleszos legyek?

-Majd megbeszéljük…

*-Szóval nem.-gondoltam magamban.*

-Megérkeztünk!-mondta boldogan anya.

-Éljen!-Ariel már rögtön be is futott a házba. Nem tudom, hogy tud neki ennyire örülni…

Anyáék kipakolták a cuccokat én meg addig körül néztem a házban. Takaros kis ház volt. Az emeleten volt egy erkélyes szoba persze azt elfoglalta Ariel.

-Haha ez az enyém!-mondta boldogan.

-Aha. Jó neked.

-Lányok! Gyertek le!-kiabált fel anya.

Lementünk. Ariel bejelentette, hogy az övé lesz az erkélyes szoba. Anyáék beleegyeztek.

-És neked melyik tetszik?-kérdezte anya.

-Hmm az egyetemi kollégium.

-Naomi. -mondta anya.

-Igen?

-Miért akarsz te annyira kollégista lenni?

-Hogy miért?!-akadtam ki.-Először is kinéztem egy tök jó egyetemet New Yorkban fel is vettek aztán apának jött ez a munka ezért most át kellett ide költöznünk és egy Színészeti egyetemre fogok járni, amit nem is én választottam, hanem ti. És még ezek után elvárjátok, hogy itt lakjak veletek?! És amúgy is már 18 vagyok. 3 hónap múlva 19!

Síri csönd. Mindenki csak nézett rám.

-Hát jó…-mondta végül is apa.

-Gondoltam, hogy ez lesz a válasz.-mondtam unottan.-Akkor én most… MIII? HÁT JÓ? SZÓVAL IGEN?-örültem meg.

-Igen. Végül is miattam vagy most itt.

-Úristen köszi köszi köszi!-öleltem meg őt.

-Nincs mit de akkor még ma be kell jelentkezned!

-Oké! Összepakolok és mehetünk is! Ez az!

Eközben a fiúk/Zayn szemszöge/

-London édes otthon!-nézett ki boldogan az ablakon Louis.

-Igen végre itthon vagyunk!-mondta Liam.

-Igen, és elmegyünk a Nandos-ba ugye?-kérdezte Niall.

-Persze!-vágta rá nevetve Harry.

-Héj amúgy Zaynnek mi a baja?-kérdezte Louis.

-Naomi…-mondta Liam.

-Naomi? Azt mondtad túlléptél rajta…

-Csak mondtam!-vágtam rá.

-Ja értem…

-De mindegy is. Itt vagyunk.-tereltem el gyorsan a témát.

-Igen! Juuuj de sok ember!-nézett ki az ablakon Louis.

-Igen, de egyik se Naomi…-motyogtam.

-Mi mit mondtál?

-Nem lényeg, inkább menjünk!

Integetve szálltunk le a repülőről. Jó volt látni a sok ,,I ♥ One Direction'' táblákat.

-Héj Zayn az ott nem Naomi?-súgta Niall és rámutatott egy lányra.

-Naomi?!-kaptam fel a fejem.

Ránéztem arra a lányra akit Niall mutatott. Tényleg úgy nézett ki, mint Naomi.

Néztük egymást pár másodpercig. Aztán végül is úgy döntöttem utána futok, de akkor el kezdett futni egy kocsi felé.

-Naomi! Hé várj!-kezdtem el futni utána.

A rajongókat kerülgettem, amilyen gyorsan csak tudtam, de már késő volt, az autó elment.

-Ezt nem hiszem el.-mentem vissza szomorúan a többiekhez.

Eközben Naomi

Bejelentkeztem az egyetemre. Aztán elmentünk az egyetem egyik lakásába. Anyáék segítettek behozni a cuccokat a szobámba.

-Hát akkor tiéd a 24-es szoba.-mondta anya.

-Igen.

-Hiányozni fogsz!-ölelt meg.

-Te is nekem.

-Na akkor hagyunk is szia Naomi!-ölelt meg apa.

-Szia.

-Szia Naomi!-ölelt meg Ariel is.

-Sziasztok! Majd találkozunk.

-Igen.

Aztán elmentek. Először azt hittem, hogy csak az enyém lesz a szoba, ám ekkor egy lány jött be az ajtón.

-Azt hittem én leszek az első.-jött be egy kis kutyával a szobába.-Amúgy szia Sophie vagyok, Sophie Jonson és te?

-Szia. Naomi James. Segítsek?

-Aha, köszi!

Segítettem neki behordani a cuccát.

-Húh hol laksz, hogy ennyi cuccot hoztál?

-Hát busszal 15percre innen.

-Ja… És busszal jöttél?

-Nem dehogyis bátyám hozott kocsival.

-Ja értem.

Elkezdtünk beszélgetni.

-Amúgy zavar Miszty?

-Nem, nem dehogyis cuki kis kutya.

-Akkor jó!

Ekkor megszólalt a telefonom.

-Hey girl I'm waiting on ya, waiting on ya. Come on and let me sneak you out.

-Juuj One Direction rajongó vagy?

-Olyasmi.-mondtam és kinyomtam a telefonomat.

-Olyasmi, hogy érted?

-Hosszú történet… Majd egyszer elmondom.

-Ja oké. Amúgy nem veszed fel, csak mert megint hívnak.

Ránéztem a mobilom kijelezőjére.

-Nem ismerem ezt a számot. Az ismeretleneket nem veszem fel.

-Ja értem… Amúgy nem cserélünk számot?

-De.

Megadtuk egymásnak a számunkat.

-És most mit csináljunk?-kérdeztem.

-Nem megyünk el vásárolni?

-De mehetünk. Á már megint csörgök…

-Vedd már fel!

-Nem!-mondtam és inkább kikapcsoltam a telefont.

-Te tudod…-nevetett.-De akkor indulhatunk?

-Persze. Amúgy Misztyvel mi lesz?

-Itt hagyom, kibírja addig okos egy kutyus. Ugye Miszty. -kezdte el simogatni Sophie. -Na de mehetünk!

Magunkhoz vettünk egy-egy táskát és elindultunk a városba.

-Amúgy te hol laksz?

-Hát New Yorkban laktam eddig, de most ide költöztünk apa miatt…

-Ja értem. És amúgy ebbe a suliba akartál jelentkezni?

-Nem. De így alakult… És amúgy te szereted a One Diectiont?

-Hát nem vagyok az a nagy rajongó, de szeretem a számaikat.

-Ja értem. És te akkor kiért rajongsz?

-Hát Eric Saadéért! Ismered ugye?

-Persze, úgy vagyok vele mint te a One Directionnal.

-Ja akkor jó!-mondta boldogan.

Eközben a fiúk/Louis szemszöge/

-Ezt nem hiszem el.-mondta Zayn.

-Mit?-ültem le mellé.

-Naomi… Nem veszi fel a telefont, hanem kinyomja most meg már ki is van kapcsolva.

-Akkor indulhatunk a Nandosba?-futott be az ajtón Niall.

-Igen!-vágtam rá.-Na gyere Zayn.

-Oké, mehetünk.

Eközben mi/Sophie szemszöge/

-Juj nézd! Eric Saade és One Direction bolt! Ide be kell mennünk!-húztam magam után Naomit.

-Oké…

Bementünk fel vásároltam a fél boltot, de Naomi nem akart semmit se venni.

-Tessék ajándék, hogy szobatársak lettünk!

-Köszi!-vette el.-Juj egy One Directionos meg egy Eric Saades póló? De jó, köszi!-ölelt meg

-Ugye?! De menjünk el a Nandosba éhes vagyok.

-A Nandosba?! Öm… Miért pont oda?

-Mert egy jó hely és ott nagyobb esélyed van arra, hogy összefuss

a One Directionnal!

-Csak miattam megyünk oda? Mert nekem a McDonald's is tökéletes lenne…

-Nem csak miattad, miattam is!

-Ja jó… Menjünk!

Naomi szemszöge

*-Könyörgöm ne találkozzak velük, ne találkozzak velük!-imádkoztam.*

-Naomi, jól vagy?-kérdezte Sophie.

-Ja igen persze!

-Akkor jó! Mit kérsz?

-Egy sajtburgert.

-Oké. Rendeled te? Én utálok beszélni!

-Én is, de az ajándékok miatt megteszem helyetted!

-Köszi!-ölelt meg.-Én sültkrumplit kérek ketchuppel.

-Jó napot. Egy sajtburgert és egy tál sültkrumplit kérek ketchuppel.

-Oké, üljetek le majd kivisszük!

-Oké, köszi.

Leültünk egy asztalhoz. Ekkor 5napszemüveges furán öltözött fiú jött be az ajtón.

-Mekkora lenne, ha a One Direction lenne az!-súgta Sophie. -Bár mondjuk, ők szerintem nem így álcázzák magukat.

-Aha.

Rendeltek és leültek a mellettünk lévő asztalhoz. Gyorsan a kezembe vettem az étlapot és elkezdtem olvasni.

-Naomi már rendeltünk!-mondta Sophie.

-Tudom csak az itallapot nézem.

-Ja igen igazad van Naomi!

*-Muszáj mindig mondania a Naomit, a mellettünk ülő srácok közül az egyik így is nagyon néz…*

-Tessék itt van a sajtburger és a sültkrumpli.

-Köszönjük.

-Hozhatok valamit inni?

-Egy Colát kérnék.

-Én is!-vágta rá Sophie.

-Rendben máris hozom.

-Köszönjük.

-Psszt Naomi!-súgta Sophie. -Az a srác ott nagyon néz téged.

-Igen, észrevettem.

-Miért nem mész oda hozzá?

-Mi miért menjek oda?!

-Nem kell, mert már jön.

-Mi van?-megfordultam és kilöktem a pincér kezéből az italokat és az egész arra az ismeretlen srácra ment.

-Úristen! Úristen bocsánat!-kezdtem el letörölni róla a Colat.

-Semmi baj, Naomi!-mosolygott rám a srác. Ijedtem kaptam fel a fejemet.

-Ö… Hozok másikat!-mondta a pincér.

-Oké, köszönjük.-vágtam rá.

*-Mégis honnan tudja a nevemet ez a fiú? Mondjuk olyan ismerős… Nem nem az nem lehet… Vagy mégis?!-gondolkoztam el*

-Tessék, leszedtem amennyire csak tudtam.

-Köszi!-mosolygott még mindig.

-Amúgy honnan tudod a nevemet?

-A barátnőd, annyiszor mondta…

-Ja értem.

-Amúgy Naomi lenne kedved találkozni velem holnap?

-Még a nevedet se tudom…

-A nevem Tomas, Tomas Richmond. És tessék itt a számom.-adott oda egy kis papír cetlit.-Majd hívlak. De én megyek enni, szia!

-Oké, szia!

Visszaültem a helyemre közben a pincér is kihozta az új Colakat és neki láttam enni.

-Juuj Naominak randija lesz!-mondta boldogan Sophie.

-Igen…

-Na most miért nem örülsz neki?

-Hát nem tudom, csak mert olyan ismerős a srác.-odanéztem a másik asztalhoz és láttam, hogy még mindig engem néz.-Na mindegy.

Megettük a kaját aztán gyorsan kifizettük és elindultunk haza.

-Akkor majd holnap, hívlak! Szia!-köszönt el a fiú.

-Szia.-mosolyogtam rá.

-Amúgy honnan tudja a számodat?-kérdezte Sophie.

-Igazad van! Én oda se adtam neki, csak ő nekem…

-Lehet, hogy egy titkos kém!

-Valószínű…-nevettem.-Mondjuk ahogy bemutatkozott… A nevem Tomas Tomas Richmond!

-Haha!-nevetett Sophie.

Hazafelé még ettünk egy fagyit aztán hazamentünk.

-Miszty hazajöttünk!-ment be a szobába Sophie. -Hát ki a cuki kis kutyus na ki az hát igen te!

Ameddig Sophie kutyázott gyorsan felhívtam anyáékat, és Cassiéket. Utána Sophie is felhívta a családját és a barátait.

-Hiányoznak?-kérdezte szomorúan Sophie, miközben a Faithékkel készült közös képeket raktam ki az éjjeliszekrényemre.

-Igen.

-Amúgy ki kicsoda?

-Ő itt Melody ő ott Jessi, Faith Cassie és én.

-Aha jó kép!

-Köszi. És neked a barátnőid?

-Á! Elmentek a jogra. Ők nem akarnak ilyen suliba járni.

-Ja értem.

-Amúgy itt egy közös kép!-vette elő az egyik bőröndéből.-Ő ott a szélén Mimi mellette Emily meg én.

-De jó kis kép!

-Igen. Na de én lefürdök oké?

-Oké. Amúgy itt mikor is kezdődik a suli?

-Majd szeptember 1-jén az az hétfőn. De nyugi még csak 26.-a van!

-Igaz. Akkor oké. Amúgy köszi még egyszer a pólókat!

-Nincs mit!-mosolygott rám.

Sophie elment fürdeni én meg addig elmentettem a számot. Megnéztem a hívásnaplót, hogy ki is hívott annyiszor. Kiderült, hogy az a szám Tomasé volt.

-Tomas most vagy kém… Vagy igazából ő Zayn!

I. fejezet 47. fejezet

 47. fejezet

Viszlát New York!

2014.08.24

-Naomi!-szólt fel anya.

-Mi van?-szóltam vissza unottan.

-Cassiék átjöttek!

-Rohanok!-válaszoltam.

-Naomi!-futottak hozzám sírva.

-Lányok! Gyertek menjünk fel!-küszködtem a könnyeimmel.

Gyorsan felmentünk a szobámba.

-Mikor indultok?-kérdezte Faith.

-2óra múlva indul a gépünk…
-Ja értem…
Aztán síri csöndben ültünk egymás mellett.

-Naomi! Hiányozni fogsz!-törte meg Cassie a csendet.

-Te is nekem!-öleltem meg.

-Nem elég hogy elmentek a fiúk utána Jessiék most meg te is!-kezdett el sírni.

-Nyugi Cassie! De nekem is rohadtul fogsz hiányozni!-ölelt meg Faith.

-Ti is nekem!-sírtam el én is magamat.-Nem is tudjátok mennyire!

Aztán elkezdtünk beszélgetni. Felidéztük az együtt töltött vicces pillanatokat és végre elkezdtünk nevetni.

-És arra a videóra emlékeztek amit Melody csinált rólunk titokba?-kérdezte Faith.

-A matek órán amikor ott fésülködtök?-kérdeztem nevetve.

-Igen!-vágta rá Faith.

-Jaj persze, hogy emlékszem aztán meg belemásztam a képbe!-nevettem.

-Igen!-nevettek a lányok is.

Még 30percig elbeszélgettünk, aztán anya felszólt hogy indulunk. Lementünk a földszintre.

-Nagyon fogtok hiányozni!-öleltem meg őket.

-Te is nekünk!

-Írj mindennap vagy hívj fel minket!-mondta Cassie.

-Oké!

-És ha találkozol velük…-mondta Faith majd elhallgatott.-Verd meg őket helyettem is!

-Jó!-nevettem el magam.-Na akkor sziasztok!

Megöleltük egymást még egyszer utoljára aztán hazamentek.

-Nyugi, jó lesz az az egyetem!-ölelt meg anya.

-Engem nem az egyetem izgat…-mondtam és ott hagytam őt.

Felszaladtam a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. Olyan üres volt a szoba a dolgaim nélkül. Elgondolkoztam kik fognak ide költözni és mit fognak csinálni az én kis szobámmal. Aztán felkeltem és átnéztem nem hagytam-e itt valamit. Utána átmentem a fürdőszobámba, majd átnéztem az összes szobát. Nem maradt itt semmi. Egy utolsó pillantást vetettem a szobámra majd lementem anyáékhoz.

-Oké mindenki kész van?-kérdezte apa.

-Igen!-mondták anyáék.

-Akkor irány a taxi!

-Éljen.-mondtam egy mosolyt erőltetve az arcomra.

Beszálltunk a taxiba. Néztem a házat és eszembe jutott a 18év sok emléke amit itt töltöttem. A taxi szépen lassan elindult a reptér felé. Ég veled New York! Hiányozni fogsz!

I. évad 46. fejezet

46. fejezet

A búcsú néha fáj

2011.november,18

Naomi szemszöge

Reggel felkeltem és lementem a konyhába.

-Hahó?-kérdeztem ijedten, mivel az egész házban sötét volt.

Hirtelen felkapcsolódott a villany.

-Boldog! Boldog! Boldog születésnapot! Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!-álltak előttem anyáék és közben énekeltek.

-Jaj!-nevettem el magam.

-Boldog születésnapot kicsim!-öleltek meg.

-Köszönöm!

-Boldog szülinapot!-mondta Ariel is.

-Köszi!

Eközben Zayn

-Szia!-köszöntek a fiúk a konyhából.

-Hello. -ültem le az asztalhoz.

-Zayn?-nézett rám Liam.

-Igen?

-Mi a baj?

-Á. Csak ma van Naomi szülinapja aztán jövő héten meg pápá New York!

-Tényleg. Nehéz lesz mindannyiunknak elbúcsúzni tőlük!

-Igen. Miért nem mondtuk el nekik akkor amikor megbeszéltük?-fogtam meg a fejem.

-Mert hülyék voltunk!-mondta Louis.

-Hát igen, eléggé.

-Sziasztok! Mi ez a rossz kedv?-kérdezte Niall.

-Már csak egy hét…

-Basszus tényleg!-nézett ijedten.-De én nem akarok elmenni! Cindyvel már tök jól elvagyunk meg minden erre most itt kell őt hagynom. Nem akarom!

-Mi is ugyan ezt érezzük!-mondta Harry. -Olyan rossz lesz a lányok nélkül! És egyáltalán még vissza fogunk jönni valamikor?!

-Nem tudom.-mondtam szomorúan.

-És mit adsz Naominak?-kérdezte Liam.

-Veszek neki például rózsát meg csokit!

-Oké ez egy jó ötlet! Menj el vedd meg neki gyorsan aztán várd őt ezzel az ajtóban!

-Ez egy remek ötlet! Köszi Liam.

-Nincs mit!

Gyorsan felöltöztem a hajamat is kivételesen gyorsan megcsináltam aztán rohantam a legközelebbi virág üzletbe.

Harry szemszöge

-Oké srácok. Ma biztos nem mondhatjuk el nekik tönkre tennénk Naomi szülinapját!-mondta Liam.

-Igen. De akkor mikor mondjuk el?!-kérdeztem.

-Nem tudom…

Jessi szemszöge

Nem tudtam aludni, ezért felkeltem és lementem a konyhába inni egy pohár vizet.

-Halló?-hallottam meg anya hangját a nappaliból.

Azt hittem nekem szólt ezért elindultam a nappaliba, de láttam, hogy nem nekem szólt csak telefonál. Visszavittem a poharat a konyhába és elindultam fel a lépcsőn.

-Mi? Nem erről volt szó! Azt mondtad, hogy még 4 évig itt leszünk!

Felkaptam a fejem. Vajon kivel beszélgethet?! Leültem a lépcsőre és hallgatóztam.

-Thomas, nem tudnál valaki mást kiküldeni? De találtunk már egy szép nagy házat. A szomszédok is kedvesek és már megszoktuk az itteni életet. Jó persze megértem. Oké. De nem tudnál még valakivel beszélni? Kérlek! A család érdekében! Nagyon szépen köszönöm! Szia.

Hallottam, hogy anya lerakta a telefont ezért gyorsan felszaladtam az emeletre. Megnéztem Melody alszik-e. Láttam, hogy igen. Most úgyse tudnám felkelteni, majd reggel elmondom neki, hogy mit hallottam.

Pár óra múlva

-Jaj istenem Melody keljél már fel!-sétáltam fel alá a szobája előtt.

Végre kinyílt az ajtó és ott állt velem szemben Melody.

-Melody na végre! Gyere valamit el kell mondanom!-húztam magammal a szobámba.

-Ülj le!-mondtam neki.

-Oké.-nézett rám álmos szemekkel.-Mi az mit szeretnél mondani?

-Reggel, vagyis hát 5 fele lementem inni a konyhába. Aztán meghallottam anya hangját. Azt hittem nekem szól de kiderült, hogy csak telefonált!-magyaráztam és közben fel alá sétáltam.

-Aha. És mi történt?

-Hát beszélgetett valakivel!

-Húh. A nagynéném hajnalban telefonon beszélgetett. Úristen!

-Jó, tudod mit?! Lehet kimenni a szobámból!

-Ok. Teljesen meghülyültél mióta Nickkel szakítottál. El se tudom hinni, hogy bírta ki ennyi ideig melletted!-ment ki nevetve.

Visszaakartam szólni neki, de nem érte volna meg. Nem tudom mi van vele. Nem hallgat meg és még le is hülyéz. Nagyon jó lenne kideríteni, hogy anya mégis kivel és miért beszélgetett hajnalok hajnalán. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és lefutottam. Kerestem mindenhol anyát de úgy látszik a család minden tagja elment itthonról valahova, csak mi ketten maradtunk itthon Melodyval. Bementem a nappaliba. Ellenőriztem a mai ki és bemenő hívásokat. Felhívták a nagyit és volt egy ismeretlen szám.

-Biztos ez lesz azé a Thomasé!

-Te meg mit csinálsz?-hallottam meg Melody hangját.

-Nem mindegy? Téged úgyse érdekel!-mondtam és inkább bementem a konyhába. Csináltam magamnak egy szendvicset és hogy ne kelljen találkoznom Melodyval felmentem a szobámba és ott ettem meg a reggelim. Mikor végeztem a reggelivel felkaptam a táskám és elindultam a suliba.

Melody szemszöge

-Hogy mondhattam neki ilyet?! Mi van velem?-mentem vissza a szobámba.-Bocsánatot kell kérnem!-határoztam el magam.

Felöltöztem megcsináltam a hajam. Bementem Jessi szobájába, de nem találtam ott őt, ezért lementem a földszintre. Láttam, hogy éppen a telefonnal babrál.

-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem tőle.

-Nem mindegy? Téged úgyse érdekel!-mondta és inkább bement a konyhába.

Ennyit a bocsánatkérés tervemről. Nem is akartam őt zavarni láttam rajta, hogy haragszik. Mondjuk megértem. Én se örülnék neki, ha ilyeneket vágnának a fejemhez. Hallottam a hűtő ajtó csapódást. Aztán a szekrényét és hallottam, ahogy felment a lépcsőn. Bementem a konyhába hátha széttört valamit. Szerencsére nem. Én is készítettem magamnak egy szendvicset.

Pár perc múlva egy újabb ajtócsapódás. Úgy tűnik elment. Felmentem a szobájába. Lehoztam a tányérját. Elmosogattam felkaptam a táskám, és én is elindultam a suliba.

Naomi szemszöge

-Na megyek sziasztok!-mentem volna ki az ajtón, de egy nagy rózsacsokorral találtam magam szemben.

-Boldog Szülinapot!-hallottam meg Zayn hangját.

-Zayn?

-Itt vagyok a virág mögött!-nevetett.

-Úristen köszönöm! Ez gyönyörű!-vettem el tőle a virágot.

-Szívesen!-mosolygott rám a virágok közül.

-Vízbe teszem őket és jövök.

-Rendben.

Elszaladtam kerestem egy vázát. Engedtem bele vizet aztán leraktam a konyhaasztalra és megszagoltam őket még egyszer. Isteni illatuk van!

-Itt vagyok!-futottam vissza Zaynhez.

-Táska?-nézett rám.

-Ja tényleg!-vettem el a kis asztalról.

-Mehetünk?

-Igen!

Kiléptünk a házból, de a szokásos kis busz helyett egy menő kocsi állt ott.

-Wow!

-Tetszik?

-Igen!-szálltam be a kocsiba.-Majd egyszer én is szeretnék egy ilyet vezetni!

-Már csak pár év!-mosolygott Zayn.-De akkor induljunk!-mondta és rátaposott a gázra.

A sulinál

Mikor megérkeztünk mindenki csak tátott szájjal nézett minket, és a kocsit.

-Úristeeeeeeeeen!-futott oda Jessi.

-Szia.-köszöntünk neki.

-Mennyivel megy? Hol vetted? Nekem is kell egy ilyen!-nézte a kocsit Jessi.

-Jessi!-néztem rá.

-Ja bocsi, hogy megzavartalak!-mondta.-Akkor megyek. Majd bent találkozunk. Sziasztok!

-Szia.-köszönt neki Zayn.

-Köszönöm! A rózsákat meg ezt is!-öleltem meg.

-Még egy kis ajándék!-mosolygott és a kedvenc csokimmal ajándékozott meg.

-Úúú! Köszönöm!-pusziltam meg.

-Szívesen. Suli után érted jövök. Rendben?

-Persze!

-Akkor szia!-csókolt meg búcsúzás képen.

Rámosolyogtam és kiszálltam a kocsiból. Zayn megvárta, míg elérem a bejárati ajtót. Integettem neki még egyszer. Ő is integetett aztán elment.

-Húh milyen kíséretet kaptál ma!-mondta Jessi. -De amúgy mire föl?

-Hát nem is tudom. Ma van november 18!

Jessi szemszöge

-Ja tényleg hát persze.-nevettem.-Na de én most megyek majd a terembe találkozunk!

Befutottam az osztályterembe.

-Cassie Faith!-támadtam le őket.

-Szia!

-Mi van ma?!

-November 18.-mondta Faith.

-Tudom. De az miért is fontos?

-Hát ma van Naomi szülinapja!

-Mi?!-néztem rájuk ijedten.-Basszus elfelejtettem!

-Ott van Melody!-mondta Cassie. -Ő is elfelejtette?

-Nem tudom de nem is érdekel.

A lányok csak kérdően néztek rám.

-Sziasztok!-köszönt nekünk Melody.

-Szia! Te is elfelejtetted Naomi szülinapját?-támadta le őt Cassie.

-Basszus. Az ma van?

-Igen! De nyugi Jessi is elfelejtette! Családban marad!-nevetett Faith.

-Sziasztok!-jött be mosolyogva a terembe Naomi.

-Basszus!-néztem a lányokra.-Most mit csináljunk?

-Naoooomi!-futott oda hozzá Cassie. -Boldog Szülinapot!

-Köszönöm!-ölelték meg egymást.

-Boldog Szülinapot!-támadta le Faith is.

-Faith! Köszönöm!

-Naomi! Az ajándék otthon maradt de boldog szülinapot!-öleltem meg.

-Mi nincs ajándék?! Nyugi csak vicceltem! A szándék a lényeg!

-Velem is ugyanez a helyzet!-ment oda hozzá Melody. -Boldog Szülinapot!

-Köszönöm!

-Nem haragszol?-kérdeztem tőle.

-Nem dehogyis! Majd valamikor megkapom tőletek!

-Igen!-vágtam rá.

-Na és hova visz ma Zayn?-kérdezte Naomitól Melody.

-Jó kérdés. Nem mondta meg csak, hogy majd értem jön.

-Ja értem!

-Amúgy lányok, hogy hogy nem együtt jöttetek?-kérdezte Naomi.

Ránéztem Melodyra. Ő kétségbeesetten rám nézett.

-Csak azért, mert Melody visszaszaladt otthon hagyta az angol könyvet és mondta, hogy ne várjam meg, mert jön.-válaszoltam.

-Ja értem!-mosolygott Naomi. -De nem hiszem el, hogy a szülinapom még pont péntekre esett!

-Hát igen!

Becsöngettek. Leültünk a helyünkre. Törivel kezdtünk, de jó.

Liam szemszöge

-Srácok! Annyira jó ötletem támadt!-mondtam a srácoknak.

-Mit?

-Kéne csinálni egy bulit ma este! Naomi szülinapi buli és egy búcsú party is egyben!

-Na ez egy tök jó ötlet!-mondta Harry.

-Liam te egy zseni vagy!-mondta tátott szájjal Louis.

-Ó ugyan.-legyintettem.-Na már csak Zaynnek kell elmondani az ötletet!

-Igen, de tuti, hogy benne lesz!-mondta Niall.

-Mibe leszek benne?-jött be az ajtón Zayn.

-Liam tervezett egy Naomi szülinapi bulit és egy búcsú partyt ma estére!-vágta rá Louis.

-Hé ezt én akartam!-néztem rá.

-Bocsi.

-Na benne vagy?-kérdeztem.

-Persze!-vágta rá.

-Remek! Akkor már csak a lányokat kell, hogy elengedjék.

-Igen!

-Na akkor készülődjünk!-mondta Harry.

Suli/Naomi szemszöge/

Kicsit rosszul esett, hogy nem kaptam tőlük semmit, de a szándék a lényeg, szóval már annyira nem is zavart. Azzal voltam elfoglalva, hogy mikor csöngetnek ki végre az utolsó óráról.

-Juhúú! Már csak 1óra!-futottam oda boldogan a szünetben a lányokhoz.

-Igen!-örültek meg ők is.

-Juj jött egy üzim!-vette elő a telefonját Cassie.

-Kitől?-kérdeztem.

-Louis! Szia Cassie ma este buli lesz nálunk! Szólj a lányoknak is

kérdezzék meg otthon hogy eljöhetnek-e! Szeretlek, Louis!-olvasta fel az üzenetet Cassie.

-Egy buli?!-örült Faith.

-Juhúú! Elmegyünk ugye?-kérdezte Jessi.

-Persze!-vágtuk rá.

Elkezdődött az utolsó óra, ami nyelvtan volt. Mindannyian az órát nézve ültünk a padokban.

-Na látom már mindenki várja a csöngőt, de még van 5percünk! Jövő héten összefoglalunk és témazáró!-mondta a tanár.

-Jaj ne már!-vágtuk rá.

-Nincs vita! Szóval kell a…-kezdte el magyarázni.

Elmondta mit kell tanulni, és már ki is csöngettek.

-Na végre!-álltunk fel a helyünkről.

Kirontottam az osztályból és gyorsan bepakoltam a cuccomat.

-Na este találkozunk! Sziasztok!-köszöntem el a lányoktól.

-Oké, szia!

Kimentem az ajtón és ott állt Zayn a piros kocsib mellett. Már csak, hogy megláttam, attól óriási mosoly lett az arcomon. Az emberek már meg se lepődtek, hogy majdnem mindennap összefutnak a One Direction egy egy tagjával, sőt most már meg is szokták őket és annyira nem is rohanják le őket.

-Szia!-köszöntem neki.

-Szia!-csókolt meg.-Indulhatunk?

-Persze!

-Gyere!-nyitotta ki az ajtót.

-Köszi.-beültem aztán pedig beszállt ő is mellém.

-Változott a terv!

-Ja tudom Cassie mondta, hogy mit írt Louis.

-Ja akkor jó! Hazaviszlek összepakolsz és aztán jössz hozzánk!

-Oké!

Zayn elindult. Nem mindennapi élmény, hogy Zayn visz haza egy ilyen kocsiban. De hozzá tudnék szokni, ha ez mindennapos lenne.

-Megérkeztünk!-parkolt le a házunk előtt.

-Rohanok!-nyomtam egy puszit az arcára.

-Oké.-mosolygott.

Befutottam a házba.

-Sziasztok!

-Csak én vagyok!-jött a válasz anyától.

-Anya lehet egy óriási kérésem!

-Mi?

-Hát bulit tartanak Zaynék, és hogy elmehetnék?-néztem rá boci szemekkel.

-Ha vigyázol magadra és nem lesz semmi pia, akkor igen!

-Dehogy lesz!-vágtam rá.

-Oké akkor elmehetsz!

-Köszönöm!-öleltem meg.

Felszaladtam a szobámba. Gyorsan raktam be magamnak egy táskába pár cuccot.

-Megyek, holnap jövök!

-Oké, csak óvatosan!

-Jó. Szia!

-Szia.

Kimentem az ajtón.

-Itt vagyok!-futottam oda a kocsihoz.

-Gyors vagy!

-Köszönöm. Na de mehetünk!

Melody szemszöge

Jessi még mindig nem állt velem szóba. Elindultam haza a suliból. Jessivel nem találkoztam útközben gondoltam otthon lesz. Mikor hazaértem meghallottam ahogy a szüleim és Jessi szülei éppen beszélgetnek. Résnyire nyitottam az ajtót és hallgatóztam.

-Reggel hívott Thomas.

-Mit akart?

-Azt, hogy menjünk vissza Japánba!

-Mi? Miért?

-Mert már megint kiakarják vinni a céget!

-És mi lesz a lányokkal? Hogy mondjuk el nekik?

-Még nem biztos, hogy mennünk kell. A hétvégén döntenek rólunk!

*-Mi az nem lehet! Én nem akarom itt hagyni New Yorkot!!-gondoltam magamban.*

-A lányoknak egy szót se csak akkor, ha biztos lesz!

-Oké!

Hallottam, hogy abbahagyják a beszélgetést ezért bementem mintha semmiről se tudnék.

-Sziaasztok!-köszöntem.

-Szia!-köszöntek vissza.

Levettem a cipőm és odamentem anyához.

-Anya. Kérdezhetek valamit?

-Persze, mondjad.

-Hát ma van Naomi szülinapja és lenne egy buli elmehetek?

-Igen!

-Tényleg?

-Persze, élvezd ki hogy…-de itt abba hagyta a mondatot.-hogy még fiatal vagy és előtted a jövő!

-Aha oké. Na összepakolok és megyek.

-Jó!

Furcsa anya sose szokott elengedni csak úgy egy buliba, vag bárhova!

Felmentem a szobámba elkezdtem összepakolni. Meghallottam Jessi hangját. Hallottam ahogy jön fel a lépcsőn. Gyerünk Melody most vagy soha!

-Jessi!-mentem ki a szobámból.

-Igen?-nézett rám.

-Valamit szeretnék mondani.

-Mit?

-Bemehetünk inkább a szobádba?

-Aha.

Bementünk.

-Na igen mit szeretnél?

-Mikor hazajöttem hallottam beszélni a szüleinket.

-És?

-Arról beszéltek, hogy az a Thomas felhívta őket és lehet, hogy megyünk Japánba. De csak később fog eldőlni!

-Mi?-nézett nagy szemekkel.-Én mondtam, hogy valami nem stimmel!

-Tudom és sajnálom, hogy nem hallgattalak meg és hogy a fejedhez vágtam ilyen hülyeséget. Megtudsz bocsátani?-néztem rá kis kutya szemekkel.

-Persze!-ölelt meg.-De most ne foglalkozzunk a szüleinkkel, hanem inkább a bulival!

-Oké!

A bulin/Naomi szemszöge/

Én érkeztem meg lányok közül elsőnek. Aztán nem sokkal később Jött Cassie aztán Faith. Utánuk Jessi és Melody és végül Cindy.

-Akkor kezdődjön a buli!-ordította Louis és benyomta a zenét.

Elkezdtünk táncolni. Tök jól éreztük magunkat aztán valaki kopogott.

-Louis a zenét!-szólt rá Harry.

-Nyitom!-futott oda az ajtóhoz Zayn.

Kinyitotta, de az ajtóban egy nem várt vendég állt.

-Nick, te mégis mi a fenét csinálsz itt?-kérdezte tőle Jess.

-Jessi! Figyelj, én csak bocsánatot szeretnék kérni mindenért!

-Jaj Nick ugyan hagyjuk már. És amúgy is honnan tudtad, hogy itt vagyunk?

-Követtelek téged.

-Mi? Még követsz is?! Nick értsd már meg végeztem veled érted?! Lehet békén hagyni!

-De Jessi várj!

-Hé nem hallottad? Azt mondta menj el innen!-csukta be az ajtót Zayn.

-Jessi minden rendben?-ölelte meg Melody.

-Persze. Csak nem tudom mit keres itt. De folytatódjon a buli! Louis a zenét!

Táncoltunk. Utána jött az üvegezés. Aztán este fele a fiúk hoztak vízipipát.

-Na ki vízipipázott már?-kérdezte Harry.

-Mi!-néztünk egymásra a lányokkal.

-Ja akkor senkinek sem újdonság-nevetett Harry.

Kiültünk a teraszra és vízipipáztunk.

-Nézzétek mit tudok!-mondta Jessi és kifújta az orrán a füstöt.

-Wow! Az nekem is megy!-mondta Faith.

Megpróbáltuk mi is Melodyval, de majdnem megfulladtunk, de Cassienek se ment.

Vízipipázás után bementünk és leültünk a nappaliban és elkezdtünk beszélgetni.

-Van egy rossz hírem.-mondta Jessi.

-Mi?-néztünk rá ijedten.

-Lehet visszamegyünk Melodyval Japánba.

-Mi? Nem az nem lehet!

-Nekünk is van egy hírünk!-mondta Louis.

-Louis ne!-szóltak rá a fiúk.

-Miért mi az?

-Most már muszáj elmondanunk!-mondta Liam. -Tudjátok, már nyár óta elakartuk mondani, csak nem jött össze. Naomi sajnálom, hogy pont a szülinapodon kell megtudnod, de jövő héten megyünk vissza Londonba!

-Mi?-akadtunk ki a lányokkal.

-Naomi, sajnálom!-ölelt meg Zayn.

-Miért nem mondtátok előbb? És pont ma kellett elmondanotok!

-Naomi, bocsi!-néztek rám.

-Elrontottátok az estém!-ültem szomorúan a kanapéra.

-Nyugi még láthatjuk egymást!-puszilt meg Zayn.

-Mi? Már most búcsúzkodsz? Inkább ki kéne használni, hogy még itt vagyunk!

-Igen!-vágták rá a lányok.

-Akkor bulizunk!-kapcsolta be a zenét Louis.

Hajnalig buliztunk.

-Mit csináljunk?-kérdezte Harry.

-Nem tudjuk.

Végül is megint leültünk és beszélgettünk.

-Amúgy ha itt hagytok emlékezni fogtok ránk?

-Persze!-vágták rá a fiúk.

-De mondjuk Londonban nagyon szép lányok vannak!-mondta Zayn.

-Mi?-néztem rá.

-Haha csak vicceltem!

-Aha persze.-mondtam unottan.

Később még a fiúknak is volt pár kijelentése amin a többi lány sértődött be.

-Na jó elegem van!-álltam fel.

-Hova mész hajnali 3kor?-kérdezte Zayn.

-Nem tudom, csak el innen.

-De miért?

-Nem is tudom. A kijelentésed. Meg szerintem abba a Perries képben is van valami igazság!

-Jó ha ennyire nem bízol meg bennem akkor menj el!

-Hogy mi? Én nem bízok meg benned?! Nem is tudom kicsókolózott egy másik lánnyal! És tudod mit el is megyek!-felkaptam a kabátom és a cuccaimat és kirontottam az ajtón.

Zayn szemszöge

-Gratulálok, ezt jól elcseszted!-mondta Harry.

-De én nem akartam…

-Na jó inkább mi is megyünk!-álltak fel a lányok.

-Miért?-kérdezte Louis.-Hova mentek?

-Haza.-mondták, felvették a cuccaikat és elindultak kifelé.

-Ezt jól elcsesztük!-mondtam.

-Hát igen. És mi lesz velük odakint egyedül? Ne menjünk utánuk?-kérdezte Liam.

-De!

Felkaptuk a kabátjainkat és utánuk rohantunk. De mire kiértünk már sehol se voltak.

-Nagyszerű!-ütöttem bele a falba.

-Nyugi Zayn, holnapra megnyugszanak!-fogta meg a vállam Niall.

Másnap/Naomi szemszöge/

-Naomi jól vagy?-jött be a szobámba anya.

-Nem!

-Mi történt? Hallottam, ahogy reggel megjöttél.

-Elegem van a fiúkból!-mondtam könnyes szemekkel.

-Gyere mesélj el mindent!-ölelt át anya.

Elkezdtem neki mesélni, de csöngettek.

-Naomi a barátnőid azok!-szólt fel apa.

-Oké, küldd fel őket!-válaszoltam.

Anya kiment a szobámból és a lányok pedig bejöttek.

-Hogy vagy?-kérdezte Faith.

-Szarul. Ti mikor jöttetek el?

-Utánad nem sokkal.-mondta Melody.

-Titeket is hívtak?

-Persze vagy 100szor!-mondta Cassie.

-Engem is de nem izgat!

-Lányok van egy rossz hírünk.-mondta Jessi.

-Ugye nem?-kezdtem el megint sírni.

-De! 1 hét múlva megyünk Japánba!-sírták el magukat Jessiék is.

-NEEE!

Átöleltük egymást, de közben egész végig csak sírtunk