II. évad 8. fejezet

Sziasztok! :D
Úristen nagyon nagyon szépen köszönöm a 6100(!!!) oldalmegtekintést!♥ Amikor megcsináltam a blogom nem hittem, hogy ennyien megfogják nézni! :)
Még egyszer köszönöm!!♥
Itt az új rész! :D Jó olvasást és várom a komikat! :)

8. fejezet

Kerti parti

Este

-Mehetünk?-kiabált a nappaliból Sophie.

-Aha.-rohantam ki a fürdőből.-Kész vagyok!

-Oké gyere, Nick már vár minket.

-De biztos veletek menjek? Nem akarok zavarni vagy valami…

-Jaj istenem gyere már!-húzott ki magával.

Bezárta az ajtót aztán lefutottunk a kollégium elé, ahol Nick a kocsinak dőlve várt minket.

-Szia Nick!-puszilta meg Nicket Sophie.

-Szia.-köszöntem neki én is.

-Sziasztok. Mehetünk?

-Aha.

Beszálltam a hátsó ülésre, Sophie pedig előre. Útközben Nick bekapcsolta a rádiót.

-Juj szeretem ezt a számot!-kezdett el énekelni Sophie.

-Én is!-csatlakozott hozzá Nick.

*-Istenem, hova kerültem…*

10 perc múlva szerencsére megérkeztünk a buli helyszínére.

Kiszálltam a kocsiból. Láttam, ahogy Nick átszalad a másik oldalra és kinyitja az ajtót Sophienak.
-Köszönöm!-szállt ki a kocsiból.

-Nincs mit. Gyönyörű vagy ma!-dicsérte meg Nick Sophiet.
-Köszönöm!-pirult el.
-Bocsi, hogy közbe szólok, de amúgy ki lakik itt?
-Noel, egyik osztálytársam.
-Értem.

Már az utcán is hallani lehetett a zenét. Nick bezárta a kocsit és bementünk a házba.

-Nick!-jött oda hozzánk egy fiú.

-Csá haver!-pacsiztak össze.

-Ők kik?-mutatott ránk.

-Ja, ők Sophie és Naomi.

-Hello Noel vagyok. Érezzétek jól magatokat!-mondta és már el is ment.

-Köszi.-válaszoltuk.

-Na jó, akkor én most megyek és eszek valamit.-mondtam.

-Oké.

-Ja és mikor akartok hazamenni? Vagy tudjátok mit hívjatok, ha indulunk oké?-kérdeztem tőlük.

-Oké.

-Na akkor sziasztok.-köszöntem nekik és elindultam a kaja pult felé.

Éppen vettem egy kis nachost amikor egy fiú jött oda hozzám.

-Naomi?-mosolygott rám.

-Ig…-nyeltem le a falatot.-Bocsi, igen. Te meg Noel ugye?

-Aha. Nem láttalak még a városban. Most kezded az egyetemet?

-Igen és még amúgy is csak most költöztem ide.

-Ja értem. Nem iszunk valamit?

-De!-egyeztem bele.

Noel sört ivott, de én maradtam a colánál. Hátra mentünk a kertbe és elkezdtünk beszélgetni.

-Na lécci igyál, már te is! Buli van!-próbált rábeszélni a piára Noel.

-Nem, minek?!

-Na lécci! Az én kedvemért!-erősködött.

-Na jó. De csak citromos sört kérek az legalább finom is!

-Oké!-öntött a poharamba.

2 óra múlva

Noellel és még pár emberrel az italpult mellett álltunk és kevertünk mindent mindennel.

-Kóstold meg!-adta a kezembe Noel.

-Ú! Ez erős!-nevettem.

-Csak egy kicsit.

-Na gyerünk idd meg!-ordították.

-Oké.-mondtam és megittam egy húzással.

-Húúú!-tapsoltak meg.

-Oké, kész ennyi volt!-raktam le a poharat az asztalra.

-Gyere, menjünk valahova!-fogta meg a kezem Noel.

-Oké, benne vagyok!-mosolyogtam rá.

Elindultunk a ház felé, de ahogy léptem majdnem elestem ezért Noel megfogott.

-Hé, jól vagy?

-Azt hiszem. Csak egy kicsit sokat ittam!-fogtam a fejem és közben nevettem.

-Hát igen.-nevetett Noel is.

Bementünk a házba. Noel hozott nekem vizet.

-Tessék idd meg.-adta a kezembe.

-Köszi!-megittam a vizet.

-Fáj a fejed?-kérdezte.

-Egy kicsit.

-Akkor tessék vedd be ez, majd segíteni fog!-adott a kezembe egy tablettát.

-Oké.-mondtam és bevettem a bogyót.

-Gyere menjünk ki!-mondta Noel.

-Oké!

Kimentünk az udvarra. A tabletta tényleg hatott, már alig fájt a fejem.

-Naomi!-hajolt közel hozzám Noel.

-Tessék?-pirultam el.

-Azt hiszem… Azt hiszem tetszel!-mondta és közben majdnem rám esett.

-Ó… Hát én is azt hiszem így érzek.

-Tényleg?-nyerte vissza az egyensúlyát.

-Igen!-mosolyogtam rá.

-Hát akkor…

Jason szemszöge

Az egész estémet azzal töltöttem, hogy Naomit kerestem. Hol lehet?! Végig jártam az egész házat, de nem találtam sehol.

-Nick, Sophie sziasztok!-mentem oda hozzájuk.

-Szia, Jason ugye?-kérdezte Sophie.

-Igen. Naomit keresem nem láttátok?

-Nem, de mi is őt keressük. Nem veszi fel a telefont!

-Ja értem. Én megnézem a kertben ti meg a házban keressétek!-utasítottam őket.

-Oké!

Kimentem a kertbe. Az embereket kerülgettem, amikor végre észrevettem Naomit Noellel. Elég közel voltak egymáshoz. Nem hagyhattam, hogy Naomi ezt tegye ezért oda mentem hozzájuk.

-Bocsi!-álltam be Noel elé és megcsókoltam Naomit.

-Mit csinálsz?-tolt el magától Naomi és nagy szemekkel nézett rám.

-Figyelj, nem kéne Noellel barátkoznod! Gyere hazaviszlek.

-Nekem ne mondd meg, hogy kivel barátkozzak! Azt csinálom, amit akarok!-emelte fel a hangját.

-Naomi! Figyelj, Noel csak kihasználja a lányokat! Nézd máris új lánnyal van, látod?-mutattam rájuk.

-Úristen! De hát azt mondta, hogy tetszem neki.-mondta Naomi és elkezdett potyogni a könnye.

-Hé Naomi! Ezért ne sírjál!-mosolyogtam rá.

-Mindjárt jövök!-mondta és odament Noellékhez.

Én is odamentem. Kíváncsi voltam, hogy mit fog csinálni.

-Hé Noel!-szólt neki.

-Tessék?-fordult Noel Naomihoz.

-Ezt neked!-mondta Naomi és behúzott egyet Noelnek, aki a földön kötött ki.-Csak, hogy tudd kivel van dolgod!

-ÚÚÚÚÚÚ!-álltak meglepődve az emberek.-Szép volt!-kezdtek el tapsolni.

-Te!-tápászkodott fel a földről Noel.

-Én?-nézett rá Naomi.

-Ezért még megfizetsz!-mondta és vérző orral bement a házba.

-Jaj de félek!-mondta gúnyosan Naomi.

-Hú Naomi!-mentem oda hozzá, de meg se tudtam szólalni a megdöbbenéstől.

-Na látod, tudok én magamra vigyázni!-mondta és odament az italpulthoz.

-Nem lesz elég?-vettem ki a kezéből a poharat.

-Nem!

-Naomi, figyelj! Sophie és Nick mindenhol téged keresnek! Azt mondták, hogy hívtak is, de nem veszed fel!

-Ja, hát a mobilomat otthon hagytam!-mondta és elkezdett nevetni.

-Kicsit, nagyon sokat ittál!-néztem rá.

-Lehet.-mondta és megint nevetett.

-Naomi, Sophiék mennének haza. Gyere keressük meg őket, hogy hazavigyenek téged is!

-De én nem akarok hazamenni!-hisztizett.

-Akkor mit szeretnél csinálni?

-Bulizni!-mondta és elkezdett táncolni.

-Oké, figyelj rám, Naomi!-fogtam meg a kezét.-Megkeresem Nickéket oké? Addig gyere ülj ide.-mondta és odavezettem egy székhez.

-Oké.-mondta és leült.

Kétlem, hogy ott fog maradni, ezért berohantam a házba.

-Nick! Sophie!-kiabáltam, miközben átvágtam az emberek között.

-Itt vagyunk!-integetett Sophie.

-Megtaláltam Naomit! Otthon hagyta a telefonját, és mondta, hogy nem szeretne még hazamenni. De nyugi, én itt maradok vele és majd hazaviszem, oké?

-Oké, nagyon szépen köszönöm!-mondta Sophie.

-Nincs mit. Akkor sziasztok!

-Szia!

Kb. 11 óra lehetett, amikor Sophiék elmentek. Hátramentem a kertbe Naomihoz, de nem ült ott a székben.

-Hát ezt nem hiszem el!-túrtam bele a hajamba.-Hova tűnhetett?

Végig rohantam az egész kerten, de nem találtam sehol. Felmentem a ház emeletére, de ott se volt. Lementem megnéztem a nappaliban aztán végül a konyhában rátaláltam.

-Naomi, mit csinálsz?-mentem oda hozzá.

-Az előbb láttam egy egyszarvút és megakarom fogni!-mondta, miközben a pulton ugrált.-Gyere vissza egyszarvú!

-Naomi, gyere le onnan!

-Nem megyek, hihihi!-nevetett rosszul lépett és megcsúszott.

-Naomi!-futottam oda hozzá és még pont időben elkaptam.

-Te vagy Superman!-nézett rám.

-Nem, én csak Jason vagyok. És mi történt veled?-kérdeztem, miközben segítettem neki megállni.

-Ettem egy bogyókát!-nevetett.-Szerinted tudok repülni?

-Micsoda? Gyere velem!-fogtam meg a kezét.

-Oké.

Kimentünk a nappaliba.

-Hé, nem láttátok Noelt?-kérdeztem pár sráctól.

-De az előbb ment ki az udvarra.

-Kösz.

Igaza volt a fiúknak. Noel kint volt és éppen flörtölt egy lánnyal. Elengedtem Naomi kezét és odamentem Noelhez.

-Noel!-fogtam meg a vállát.

-Mi van?-fordult felém.

-Mit csináltál Naomival?

-Semmit. Csak adtam neki egy kis bogyót, hogy jobban érezze magát!

-Mit csináltál? Te nem vagy normális!-akadtam ki.

-Miért ő az volt, amikor behúzott nekem?

-Megérdemelted!

-Igen és miért?

-Mert kikezdtél vele!-szorítottam ökölbe a kezem.

-Ő kezdett el velem beszélgetni. És már nem izgat az a kis hülye vannak nála sokkal jobbak is!-húzta mosolyra a száját.

-Naomi nem kis hülye!-mondtam és szájba vertem.-Ezt azért, mert lehülyézted. Ezt meg azért, mert bedrogozta!-mondtam és gyomron vágtam.

-Áú!-fogta meg a gyomrát.-Rohadj meg!-mondta és megpróbált megütni.

-Szerintem nem akarsz több sérülést!-szorítottam meg a kezét.

-Ne…em!-kihúzta a kezét a szorításomból.

-Oké! Gyere Naomi hazamegyünk.-fogtam meg a kezét.

Hátranéztem, és láttam, hogy Noel a földön ül és egyedül hagyják.

-Jason! Ez nagyon király volt!-pacsizott le velem egy srác.

-Úristen! Nem is tudtam, hogy ennyire erős vagy! Majd hívj fel!-adott egy lány a kezembe egy papírfecnit.

-Ő a barátnőd?-kérdezte egy másik.-Milyen szerencsés lány!

-Köszi srácok, de bocsi mi megyünk!

Nagy nehezen eljutottunk a kocsimig. Naomit beültettem a kocsiba és becsatoltam őt.

-Hazaviszlek, oké?-szálltam be én is.

-Aha.

Elindultam. Naomi ült mellettem és valamit próbált megfogni.

-Mit csinálsz?-kérdeztem tőle.

-Megakarom fogni a pillangót! Hé állj meg kicsi pillangócska.

-Naomi, nincs ott semmi!

-De van!-vágta rá.

Vajon meddig tarthat a drog hatása? Noel mégis mi a francot képzelt magáról?! Megérkeztünk a kollégiumhoz. Megálltam a parkolóban. Kiszálltam és odafutottam az ajtóhoz. Zárva. Nem hiszem el. Most mit csináljak Naomival?!

-Naomi!-ültem vissza a kocsiba.

-Tessék?

-A kollégium be van zárva, ezért elviszlek magamhoz, jó?-magyaráztam neki, mintha egy gyerekkel beszélgetnék.

-Ott alvós buli! De jó!-lelkendezett.

-Igen az.

Elindultam a házunk felé. Úristen vajon rend van? Nincsenek szanaszét a ruháim? Elmosogattam? A kérdések kavarogtak bennem, közben megérkeztünk. Beparkoltam a garázsba.

-Gyere!-nyitottam ki az ajtót.

Kicsatolta magát én meg becsuktam az kocsiajtót, aztán bezártam a kocsit.

-De szép ház!

-Köszi.-kinyitottam az ajtót.-Kérsz enni vagy inni?

-Nem.

Úgy tűnt kezd elmúlni a droghatása.

-Álmos vagyok!

-Oké. Gyere itt tudsz aludni!-vezettem be a hálószobámba, szerencsére rend volt.

Mivel még annyira nem volt jól segítettem levenni a cipőjét. Befeküdt az ágyba én meg betakartam.

-Jó éjt!-pusziltam meg a homlokát.

Beálltam az ajtóba és megvártam míg elalszik. Elszaladtam fürdeni és megágyaztam a kanapén. Gyorsan bezártam még az ajtót és lefeküdtem aludni.

Best Song Ever

Sziasztok! :D
Végre megérkezett a Best Song Ever klipje!! *-*
Nézzétek meg ti is! :D Én egyszerűen IMÁDOM!!! :DDDD ♥

BEST SONG EVER

II. évad 7. fejezet

Sziasztok! :) Itt az új rész jó olvasást! :D

7. fejezet

Végre itthon

Reggel ugatásra keltem.

-Mi az, Miszty?-másztam ki az ágyból.

Kimentem a nappaliba, és láttam, hogy nagyon ugatja az ajtót. Kinyitottam az ajtót.

-Jó napot! Csak újságot hoztam!-mondta az újságkihordó.

-Köszönöm!-vettem el tőle, és becsuktam az ajtót.

Bementem a konyhába. Az újságot leraktam a pultra. Csináltam egy kávét és összedobtam egy szendvicset. Adtam Misztynek is enni, utána pedig megfogtam a kávét a szendvicset és az újságot és kiültem az erkélyre. A nyári napsugarak melegen sütötték a bőrömet. Jó érzés volt, hogy még augusztusban is ilyen melegen süt a nap. Elkezdtem olvasni az újságot. Nem volt benne semmi érdekes. Megreggeliztem, utána pedig elmosogattam. Mivel még csak 9.00 óra volt leültem TV-zni. Miszty is odajött és felült mellém a kanapéra. Kapcsolgattam a TV-t mivel sehol sem volt semmi. Az egyik adón a One Direction egyik fellépése ment.

Nem tudtam eldönteni, hogy elkapcsoljam vagy nézzem. Úgy döntöttem, hogy megnézem. Egyszerre volt jó és rossz érzés őket újra látni. Eszembe jutottak a régi emlékek. A találkozás, a strandolás, séta a városban, karácsony és még a sok-sok közös élmény. Aztán eszembe jutott a szülinapom. Az a vitám Zaynnel. Annyira makacs voltam. El se hiszem! Ha felvettem volna a telefont, akkor talán még mindig együtt lehetnénk, de elrontottam mindent. Rájöttem, hogy nem csak Zayn hibája az egész. Meg ahogy beszéltem vele a találkozáson is. De már mindegy a barátságunkat is tönkre tettem. Próbáltam elfelejteni ezt a tényt és csak a jó emlékekre gondoltam vissza. Eszembe jutottak a lányok is. Velük is vajon mi lehet? Hirtelen azon kaptam magam, hogy én is éneklek együtt a fiúkkal.

-So get out, get out, get out of my head. And fall into my arms instead. I don't, I don't, don't know what it is, But I need that one thing. And you've got that one thing. -énekeltem.

Felálltam a kanapéról és állva folytattam az éneklést és elkezdtem ugrálni is. A szám végére fáradtan dőltem vissza a kanapéra.

-Most hallhattuk a One Thinget. Pár perc múlva jövünk, és beszélgettünk a fiúkkal, de addig is jöjjön egy reklám!-mondta be a műsorvezető.

Ránéztem az órára 9.06 volt. Anyáékhoz úgyis csak ebédre megyek. Bementem a konyhába feltúrtam az összes fiókot és találtam popcornt. Megcsináltam és vissza ültem a kanapéra.

-Köszöntök, minden kedves nézőt! Én John vagyok! Aki most kapcsolt ide annak csak annyit, hogy mindjárt itt lesz a One Direction akikkel elbeszélgetünk. És itt is vannak! Harry, Liam Louis Niall és Zayn sziasztok!

-Hello, sziasztok!-integettek a kamerába és leültek Johnnal szemben lévő kanapéra.

-Hogy vagytok?

-Remekül!-vágta rá Louis.

-Örülök! Fellépésetek lesz-e mostanában?

-Ö…-néztek egymásra.-Ez egy jó kérdés!-nevettek.

-Amúgy igen lesz egy kisebb fajta koncertünk!-magyarázta Liam. -A dátumról majd értesülhettek a twitter vagy a facebook oldalunkon!

-Hallottátok! Figyeljétek a fiúk oldalait, hogy elsők között tudjatok jegyet szerezni!-beszélt a kamerába a műsorvezető.-De most váltsunk témát! Olyanra amit mindenkit izgat.

-Ajjaj!-néztek egymásra.

-Nyugi! Zayn!-nézett rá.

-Igen?-kérdezte.

-Igaz-e a hír, hogy Perrievel már lassan 3 éve együtt vagytok?

-Igen, igaz!-mondta mosolyogva.-Szeretlek Perrie!-küldött egy puszit a kamerába.

-Ó! Na és Liam veled mi újság?

-Köszönöm, meg vagyok! A lányokról meg annyit, hogy most perpillanat még nincs senkim, de alakulóban van.

-Milyen titokzatos vagy!-nevetett.-Louis!

-Igen?

-Na és te hogy állsz ezzel a témával?

-Nincs senkim. És most úgy vagyok vele, hogy a banda a legfontosabb a lányok ráérnek!-felelte komolyan.

-Értem. Á, a kis Harry Styles. Na rólad aztán bőven hallani, hogy kivel vagy és kivel nem!

-Hát igen.-túrt bele göndör hajába.

-Na de öntsünk tiszta vizet a pohárba.

-Rendben!

-Van barátnőd? Ha igen kicsoda az?

-Nincs barátnőm!-mondta komolyan.-Csak pletykák voltak! És az egyik sem volt igaz!

-Oké, hallottátok, Harry Stylesnak nincs barátnője, minden csak pletyka volt! Niall!-nézett rá.

-John!-mosolygott Niall.

-És mi van veled, te kis ír szívtipró?

-Februárban lettünk 3 évesek Cindy Sweettel!

-Igen? Gratulálunk nektek!-mondta és a fiúk is elkezdtek tapsolni.

-Köszönjük!-mosolygott és küldött egy puszit a kamerába.

-Csak nem Cindynek ment?-kérdezte John.

-De igen!

-Ki gondolta volna?!-nevetett.-Na nyugi srácok ennyi volt a faggatózás!

-Húh. -sóhajtottak egyet.

-Már csak arra lennénk kíváncsi, hogy lesz valamilyen új számot? Esetleg egy klip vagy valami?

-Ez csak maradjon meglepetés!-mondta sejtelmesen Louis.

-De titokzatos! Csak nem ezeket is a facebook és a twitter oldalatokról tudjuk meg?

-De pontosan!-vágták rá.

-Oké, akkor nézem majd minden nap!

-Jó!-nevettek.

-Kedves nézők ennyi lett volna! Búcsúzom önöktől! Viszlát és sziasztok fiúk!

-Sziasztok!-integettek a fiúk.

Vége lett a műsornak. 9.45 volt. Még mindig volt egy csomó időm indulásig. Kivittem a tálat és beleraktam a mosogatóba. Nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért visszamentem és ledőltem a kanapéra. Miszty pedig beleugrott az ölembe. Niall és Cindy már lassan 4 éve lesznek együtt?! Annyira örülök nekik. Remélem Liamék is összejönnek. Harrynek meg Louisnak is remélem, hogy lesz valakije akit teljes szívükből fognak szeretni. És persze örülök Zaynnek és Perrinek. Örülök nekik, komolyan! Nekem meg majd lesz valakim. Ekkor eszembe jutott Jason. Misztyt leraktam a földre és beszaladtam a szobámba. Felvettem a telefonomat és hívtam Jasont.

-Hello! Itt Jason Richmond, sajnálom most nem érek rá a sípszó után hagyj üzenetet!

-Remek.-nyomtam ki a telefont.

Meguntam a semmit tevést. Bementem a szobámba. Kiválasztottam egy rövid nadrágot és egy pólót. Elszaladtam fürdeni. Utána gyorsan felöltöztem. Mivel még mindig csak 10.40 volt, ezért előkerestem Miszty pórázát.

-Gyere elviszlek egy kicsit sétálni! Úgyis olyan régen voltál már kint!

Kimentünk a kollégiumból. Eszembe jutott, hogy mondta Jason, hogy innen 2 utcányira lakik. Oké, de jobbra vagy balra?! Úgy döntöttem, hogy jobbra megyek. Elsétáltam 2 utcát.

-Ez lenne az az utca?-álltam meg az utca sarkán.

Úgy döntöttem bemegyek az utcába, hátha látom Jasont. Már az utca felénél jártam, de nem láttam sehol sem őt. Most vagy ebben az utcában lakik, csak nincs itthon vagy pedig rossz utcában vagyok! Elnéztem balra és ott ült egy fiú a lépcsőn.

Úgy nézett ki mint Jason. Odamentem hozzá.

-Szia.-köszöntem.

-Naomi! Szia!-mosolygott.-Hát te mit keresel itt?

-Hívtalak, nem vetted fel aztán már csak a hangposta szólalt meg.

-Ja igen. Sajnálom!

-Miért nem akarsz velem beszélgetni?-szögeztem neki a kérdést.

-Múltkor láttalak beszállni abba a kocsiba. És gondoltam ő a barátod. Ezért nem akartalak se keresni se beszélni veled.

-Szóval azt feltételezed rólam, hogy van barátom én meg itt közbe veled találkozgatok?

-Igen! Vagyis nem.

-Hát köszönöm szépen, hogy ennyire megbízol bennem! Amúgy meg az a fiú Nick volt, de mindegy. Gyere Miszty menjünk!-fordítottam hátat Jasonnak, és elindultam kifelé az utcából.

-Naomi! Én bízom benned, csak olyan furcsa volt.

-Aha, persze.

Jason szemszöge

Miért kellet neki ilyet mondanom?! Nem hiszem el! Sose fog megbocsájtani nekem!

-Naomi kérlek, hallgass meg!-mentem utána.

-Már az előbb elmondtad a véleményed rólam. És most, ha megbocsájtasz sietek!-kezdett el gyorsan lépkedni.

-Azért remélem találkozunk az esti bulin!-kiabáltam utána.

-Lehet.-nézett rám, de aztán gyorsan tovább is ment.

Visszamentem a házamhoz. Most semmi sem tudott volna jobban feldobni, mint a motorozás.

Naomi szemszöge

Most ezzel a kijelentéssel nagyon megbántott. Kinek hisz engem?! Amilyen gyorsan csak tudtam hazamentem. Otthon adtam még Misztynek enni és inni, aztán pedig elindultam a szüleimhez. Fél órás séta után értem oda a házhoz. Becsöngettem.

-Naomi!-nyitott ajtót Ariel és megölelt.

-Szia, húgi!

-Gyere be!

Bementem.

-Ki az?-kérdezte anya a konyhából.

-Hát Naomi!-mondta Ariel.

-Naomi!-futott oda hozzám anya és megölelt.-Jaj de hiányoztál!

-Szia anya! Te is nekem!

-Szia kicsim, jó újra látni!-ölelt meg apa is.

-Szia apa! Téged is.

-Gyertek üljünk le!-hívott oda az asztalhoz anya.

Leültünk, közben anya behozta az ebédet.

-A kedvencedet csináltam. Krumplipüré meg rántott hús.

-Hm! Köszönöm!

Szedtünk magunknak és elkezdtünk enni. Közben pedig kérdésekkel bombáztak.

-És milyen az egyetem?-kérdezte anya.

-Nagyon jól néz ki kívülről! Van foci meg kosárpályája is.

-És mi van a fiúkkal?-nézett rám apa.

-Semmi. Nincsen most senkim.

-Remek!-mosolygott apa és tovább evett.

Mindenki evett én meg idegesen turkáltam a krumplipürémet. Hogy mondjam el nekik, hogy új lakást vettem ki ami jóval drágább, mint az előző?!

-Mi a baj kicsim?-kérdezte anya.

-Valamit szeretnék kérni!-tettem le a villámat.

-Hallgatlak!-nézett rám anya.

-Szóval kivettük a 24-es lakást, csak az túl kicsi volt, ezért tegnap átköltöztünk a 15-ös szobába, ami tökéletes csak annyi baj van vele, hogy 3,000,000 Font havonta. De nyugi elmegyek dolgozni, meg Sophie és a felét fizetjük mi. Nektek csak a negyedét kéne. Mert a másik negyede azt Sophie szülei fizetik.

-Hát.-néztek egymásra anyáék.-Az annyira nem sok, szóval igen, persze hogy fizetjük!

-Nagyon szépen köszönöm!-mosolyogtam rájuk és tovább folytattam az evést.

Miután megebédeltem segítettem elmosogatni anyáéknak. Utána pedig felmentünk Ariellel a szobájába.

-Na és mizu veled?-ültem le az ágyára.

-Semmi.

-És a fiúkkal?-cukkoltam.

-Hé! Még csak 14 éves vagyok!-nézett rám.

-Éppen azért.

-Én nem te vagyok!-nevetett.

-Hé!-dobtam meg őt egy párnával.-Na de most komolyan.

-Nem tudom még nem ismerem az itteni fiúkat. Barátnőim sincsenek. Nehéz lesz majd elkezdeni, így kívülállóként a nyolcadikat.

-Hé, nyugi!-öleltem meg.-Biztos, hogy jó lesz! És amúgy is csak 1 év, az meg nem sok! Aztán meg mehetsz gimnáziumba!

-Igaz. De nagyon hiányoznak a new yorki barátnaim!

-Nekem is. De sajnos el kellett költöznünk.

-Hát igen.

-Lányok!-kiabált fel anya.

-Megyünk!-futottunk le a lépcsőn.

-Azért hívtalak ide titeket, mivel van egy bejelentése apátoknak.

-Igen! Üljetek le a kanapéra!

Mindannyian leültünk és kíváncsian vártuk, hogy mi sül ki belőle.

-Van egy jó hírem! Nem a semmiért költöztünk ide, ugyanis lesz egy koncertem!-mesélte izgatottan apa.

-Úristen drágám ez nagyszerű!-ölelte meg anya.

-De jó!-mondtuk Ariellel.

-És mind eljöttök majd! És lányok, nyugodtan hozhattok majd barátokat, hogy minél többen ismerjenek engem!

-Oké!

Beszélgettünk még egy kicsit.

-Na jó, én megyek! El kell mennem még Sophiért a kórházba este pedig megyünk buliba!

-Milyen buliba?-kérdezte apa.

-Az egyik srác szervezi, és meghívtak engem és Sophiet.

-Oké. De csak óvatosan!!

-Oké, nyugi!

Elköszöntem tőlük és elindultam haza. Éppen hogy hazaértem máris kopogtak.

-Szia!-nyitottam ajtót.

-Szia Naomi! Mehetünk?-kérdezte Nick.

-Igen.

Bezártam az ajtót. Beültünk a kocsiba és elmentünk a kórházhoz.

-Sziasztok!-köszönt Sophie amikor bementünk a szobájába.

-Szia hogy vagy?-ölelte meg Nick.

-Sokkal jobban!

-Akkor jó.

-Mehetünk?-kérdeztem.

-Persze!-Sophie összeszedte a cuccait és beültünk a kocsiba.

-Nem megyünk el vásárolni a bulira ruhát?-kérdeztem.

-De!-vágta rá Sophie. -Nick elviszel minket a plázához?

-Persze!

Kitett minket a plázánál, mondta, hogy neki még van egy kis dolga amit el kell intéznie ezért 2 óra múlva jön értünk.

-Oké! Szia.-köszöntünk el tőle.

-Nagyon aranyos srác! Tetszik ugye?-kérdeztem Sophietól.

-Igen.-pirult el.

-Á! De jó!

-És veletek mizu?-kacsintott rám.

-Összevesztünk.

-Mi? Miért?

-Múltkor Nick vitt haza a kórházból. Ő meg meglátta, amikor beszálltam a kocsiba és tökre féltékeny lett még a telefont se vette fel! Aztán ma elmentem hozzá, hogy tisztázzuk a dolgokat. És azt hitte, hogy Nick a barátom és még pluszba vele is találkozgatom. Aztán mondtam neki, hogy kösz szépen, hogy ennyire megbízol bennem! És ott hagytam.

-Hm, értem. Sajnálom!

-Na mindegy. Itt egy ruha bolt benézünk?

-Persze!

Benéztünk. Nem találtunk semmi olyat, ami tetszene, ezért mentünk a következőbe. És ez így ment mire végre megtaláltuk a tökéletes ruhákat.

-Hány óránk maradt?-kérdezte Sophie.

-Még van fél óránk. Hú gyorsak voltunk!

-Igen!

Beültünk enni a McDonald'sba.

-Hm istenem! Ez hiányzott nekem a kórházban!-ette jó ízűen a hamburgert.

-Haha!-nevettem.-Amúgy otthonvár egy meglepetés!

-Jaj tényleg mondtad is! De mi az?-kíváncsiskodott.

-Titok! Otthon meglátod!

-Oké.-duzzogott.

Megettünk a hamburgereinket. Nick rácsörgött Sophiera, hogy itt van. Lementünk beültünk a kocsiba és Nick hazavitt minket.

-Na itt vagyunk! Este mikorra jöjjek értetek?-kérdezte Nick.

-8!-mondta Sophie.

-Oké.

Síri csend lett. Sophie és Nick egymást nézték.

-Öm… Akkor én kint megvárlak!-szálltam ki a kocsiból amilyen gyorsan csak tudtam.

Sophie szemszöge

Naomi kiszállt.

-Köszönök mindent!-öleltem meg.

-Nincs mit.-pirult el.

-Akkor este találkozunk!-pusziltam meg.

-Szia!

Kiszálltam integettem Nicknek, aztán odamentem Naomihoz.

-Na hol a meglepetésem?-kérdeztem.

-Csukd be a szemed!-utasított.

-Oké, becsuktam!

Megfogta a kezem és bevezetett a házba.

-Itt is van! Kinyithatod!

-15-ös lakás? Mit keresünk mi itt?-kérdeztem értetlenül.

-Mivel, ez lett az új lakásunk! Gyere!-nyitotta ki az ajtót.

Bementünk. Nagyon jól nézett ki az egész lakás. Naomi körbevezetett. Legvégére hagyta a szobámat.

-Hogy tetszik?-kérdezte.

-Á, nagyon jól néz ki!-válaszoltam és beugrottam az ágyba.

-Akkor jó lakást választottam?

-Igen!

-Csak van egy kis baj. Nem valami olcsó szóval úgy fogjuk fizetni, hogy mi együtt a felét a másik felét meg a szüleink, oké?

-Oké!-egyeztem bele.

-Na én a szobámba leszek szia!-ment ki Naomi.

Mennyire kényelmes ez az ágy. Ekkor ugatást hallottam.

-Miszty!-rohantam hozzá.-Jaj de hiányoztál!-simogattam meg.

Naomi szemszöge

Bementem a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra. 17.42 volt.

-Sophie!-kiabáltam neki.

-Tessék?-jött be a szobámba.

-17.42 van. Nem kezdesz el készülődni, hogy utána tudjak én is?

-De, jaj köszönöm, hogy szóltál!-mondta és már rohant is a szobájába összeszedni a cuccát.

Én is felkeltem az ágyról. Kikészítettem a ruhákat, amiket felfogok venni. 1 óra múlva nagy nehezen kijött Sophie a fürdőből és én is elmentem készülődni.

II. évad 6. fejezet

Sziasztok! :)

Köszönöm a sok sok oldalmegjelenítést! :D És jó lenne, ha komiznátok..! :)

De mindegy... Itt az új rész jó olvasást! :D

6. fejezet

Új lakás

2014.augusztus.29/péntek/

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Felültem és megnéztem, hogy kihív. Anya állt a kijelzőn.

-Szia!-szóltam bele boldogan.

-Naomi, kicsim szia! Mi újság veled?

-Hú hát láttam a sulit, jó nagy. Aztán találkoztam néhány emberrel. Tegnap meg a lakótársam kórházba került.

-Úristen mi történt? Te jól vagy?

-Persze, én remekül. Ő pedig keveset ivott és kimerült, de suli kezdésre kiengedik, szóval nincs sok szerencséje.-nevettem.

-Ja értem. Akkor jobbulást neki!

-Köszi, majd átadom.

-És mikor jössz hozzánk?

-Holnap ebédre?

-Rendben! Akkor holnap! Eltalálsz vagy menjünk érted?

-Eltalálok, nyugi!

-Oké-oké! Akkor szia! Puszillak! Szeretlek!

-Szia anya, én is!

Lettem a telefont. Megnéztem, hogy hány óra van. 9.32. Aludni már úgyse tudtam, ezért inkább felkeltem. Odamentem Misztyhez.

-Szia kutyi! Gyere adok neked enni!-kimentem a konyhába Miszty pedig követett.

-Tessék.-raktam le elé a tálat.

Én is ettem egy szendvicset, utána pedig gyorsan felöltöztem. Bezártam az ajtót és lementem a portához.

-Jó napot! Tudok segíteni?-kérdezte a portásnő.

-Igen! Jó napot! Azt szeretném kérdezni, hogy esetleg nincs szabad szoba? Csak mert a 24-es szoba túl kicsi nekem és a lakótársamnak és ha még van szabad szoba akkor megnéznénk őket!

-Értem. Hát a 15-ös szoba az szabad.

-Igen? És meg lehetne esetleg nézni?-kérdeztem izgatottan.

-Persze!-elvette a 15-ös szoba kulcsát.-Gyere, kövess!

-Rendben!

Milyen nagy ez az egész kollégiumszerűség! Remélem, nem lesz drága a szoba így is anyáék fizetik a szobát! El kéne mennem valamit dolgozni! Valami olyat, amit tudok tanítás után is csinálni!

-Itt is vagyunk!-nyitotta ki az ajtót.-Menj csak!

-Köszönöm!-mosolyogtam a portásnénire.

Beléptem és elém tárult a nappali.

-Úristen! Nagyon jól néz ki!-néztem körbe.

-Igen. Itt van balra a konyha.

-Ez is, de jól néz ki!-ámultam.

-Ott pedig van egy kis erkély!-mutatott a nappaliból nyíló ajtóra.

Odamentem és kinyitottam az ajtót. Az erkélyen volt egy asztal két szék és pár virág ládában.

-Jobbra van kettő hálószoba és egy fürdőszoba.-szólalt meg a portás.

Becsuktam az ajtót. Elindultam jobbra. Kinyitottam az egyik hálószoba ajtaját.

-Á! Ez elképesztő!

Átmentem a másik szobába is. A szemem elé tárult a kép, ahogy Sophie teleragasztja poszterekkel és képekkel a falát.

Imádni fogja! Legvégül bementem a fürdőbe.

Az is nagyon jól nézett ki.

-Nagyon tetszik ez az egész lakás! Mennyibe kerül havonta?

-30,00,000 Font!

-Mennyi?!-néztem nagy szemekkel.

-Gondolom marad a régi lakásuknál!-mondta nő.

-Nem! Megveszem! Vagyis mikor kell fizetnem?

-Majd szeptember végén!

-Rendben köszönöm!

-Akkor tessék itt a kulcs! Ha elpakoltad a cuccokat a volt lakásodból kérlek lehoznád a kulcsot?

-Persze!

A portásnő visszament a portára én meg bent maradtam a lakásba. Imádom! Bementem a szobámba és ledőltem az ágyra. Pár percig még pihentem aztán visszamentem a régi lakásunkba és elkezdtem összepakolni dobozokba a cuccainkat. Miszty pedig ott futkosott körülöttem. Megálltam megsimogattam.

-Nem sokára új lakásunk lesz!-újságoltam neki, miközben ő csak nézett rám nagy barna szemeivel.

A teli dobozokat elkezdtem az új lakásba hordani. Mikor nagyjából a felét összepakoltam rájöttem, hogy megígértem, hogy benézek Sophiehoz. Egy táskába összepakoltam neki ruhát, hogy majd tudjon mibe öltözni, ha hazaengedik. Bezártam mind a kettő lakást és elmentem a sarki boltba. Vettem Sophie kedvenc csokijából 2 táblát, úgyis olyan rossz a kórházi koszt. Útközben vettem még neki egy csokor virágot úgyis olyan egyhangú és unalmas a kórházi szoba. Aztán a két csokival és a virággal a kezemben elindultam a kórházba.

-Jó napot!-mentem oda a portához. -Sophie Johnsont, még mindig a 17-es szobában találom, ugye?

-Szia! Egy pillanat és megnézem.-megnézte a számítógépén.-Igen! Tudod hol van a szoba?

-Igen, köszönöm!

Elindultam a szobája irányába. Mikor odaértem bekopogtam.

-Szabad!-hallottam meg Sophie hangját.

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Naomi! Szia!

-Hoztam neked virágot! Ó, de látom más is járt itt!-néztem rá az ágya melletti óriási rózsa csokorra.

-Igen! Nick is itt volt most ment el nem olyan rég!

-Ja értem. Akkor ezt pedig iderakom a másik oldalra!

-Oké, köszönöm!

-És tessék hoztam egy kis csokit!-adtam oda neki a csokit.

-Köszönöm!-ölelt meg.-Hát igen a koszt nagyon rossz!

-Gondoltam, azért hoztam!-nevettem.

-És mi az a táska?-kérdezte.

-Ebben van a ruhád amibe, majd hazatudsz jönni!

-Köszönöm!-mosolygott.

Beszélgettünk még egy kicsit.

-Amúgy, mikor engednek haza?

-Ha minden igaz, már mehetek holnap!

-Na az tök jó!

-Nick mesélte, hogy majd, ha holnap hazaengednek, akkor este lesz egy buli! Ilyen kerti partis az egyik srác tartja. És a suliból mehet bárki! Ha hazaengednek, akkor elmegyünk?

-Persze!-vágtam rá.

-Ez az!-mondta boldogan.

-És mikor tudod meg, hogy hazaengednek-e?

-Délután!

-Oké, akkor majd hívsz, hogyha megtudtad?

-Persze!

-Köszi.

-Miszty, hogy van?

-Jól, de biztos hiányzol neki!

-Igen, nekem is hiányzik ő.

-Na én megyek!-álltam fel a székről.

-Máris?-kérdezte szomorúan.

-Igen, otthon még meg kell csinálnom egy két dolgot, mivel vár rád egy meglepetés!-kacsintottam rá.

-Igen?

-Igen! Szóval megyek szia!-öleltem meg.

-Oké, szia!

Elindultam hazafelé. Az egyik utcánál egy kocsi állt meg mellettem. Nagyon megijedtem.

-Szia! Elvigyelek?-szólt ki a kocsiból egy fiú.

Ijedten odanéztem és akkor láttam meg, hogy ki az.

-Nick! A szívbajt hoztad rám!

-Bocsi.

-Semmi baj! Ha nem baj.-néztem rá.

-Nem, gyere!

Beültem a kocsiba.

-Köszi!

Éppen hogy elindultunk megláttam Jasont, aki csak állt az utcán és nézett rám.

-Sophietől jössz?-kérdezte Nick.

-Mi? Ja igen.

Az út további része csendben telt.

-Megérkeztünk!

-Köszönöm. Lehet egy kérésem?

-Persze!-vágta rá Nick.

-Sietsz, haza? Mert ha nem akkor segíthetnél dobozokat pakolni.

-Segítek!-mondta és leállította a motort.

Kiszálltunk a kocsiból és bezárta a kocsit.

-Mehetünk!

Felmentünk a 24-es lakásba. Megfogtunk egy egy dobozt és lehoztok az új lakásba.

-Hú, ez az az új lakásotok?-ámuldozott Nick.

-Igen.

-Szép!

-Köszi.

Áthoztuk a többi dobozt is, és Misztyt is elhoztam.

-Kész?-kérdezte Nick.

-Igen!-mondta és adtam neki egy pohár vizet.

-Köszönöm!

-Nincs mit.

-Tudok még valamit segíteni?-kérdezte.

-Nem, köszönöm. Innen már boldogulok!

-Oké.

Elkezdett csörögni a telefonom.

-Szia Sophie!-vettem fel.

-Szia! Képzeld el holnap hazamehetek!-újságolta boldogan.

-De jó!

-Már 15.00kor elengednek! De felhívom Nicket is.

-Nem kell, itt van adom!

-Oké, köszi!

Nicknek is elmesélte, hogy holnap jöhet haza. Ezért megbeszéltük, hogy Nick majd értem jön bevisz a kórházba és hazahozzuk Sophiet.

-Szia, akkor holnap!-tettem le a telefont.

-Ha készen vagyunk akkor megyek!-állt fel a fotelból Nick.

-Oké, köszi a segítséget!

-Nincs mit. Szia.

-Szia!-csuktam be az ajtót.

17.25 volt és még ki kellett pakolnom a dobozokból is. Eszembe jutott, hogy még nem vittem vissza a kulcsot a portára.

-Jó napot! Visszahoztam a 24-es lakáskulcsot!-adtam oda a nőnek.

-Köszönöm! És milyen az új lakás.

-Nagyon tetszik! Most pakolok ki mindent.

-Örülök, hogy tetszik. Akkor nem is tartalak fel, jó pakolást!

-Köszönöm.-mentem vissza lakásba.

Elkezdtem pakolni. Eszembe jutott Jason. Előkerestem a mobilom és felhívtam. Kicsörgött, de nem vette fel. Nagyszerű megsértődött rám, pedig semmi oka sincsen rá! Megpróbáltam még egyszer, de nem vette fel. Ledobtam a kanapéra a telefont én is leültem. Miszty odajött és nézett rám a szép barna szemeivel.

-Na mi az? Éhes vagy vagy szomjas?-álltam fel a kanapéról. Öntöttem neki az egyik tálkájába vizet a másikba pedig egy kis kaját. Folytattam a pakolást. Kilenc körül készen is lettem. Bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam. Bezártam az ajtót. Elvettem a kanapéról a telefonomat. Megnéztem hátha hívott Jason, de nem.

-Szia Miszty jó éjt!-simogattam meg.

Fáradtan mentem be az új szobámba. Ledőltem és már el is aludtam.