Tudom múlt hétre ígértem az új részt, de csúszott egy hetet! Nagyon sajnálom! De most legalább itt van, megérkezett! :D
Jó olvasást! :)
11. fejezet
Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Este alig tudtam aludni.
Egyfolytában Zayn járt a fejemben. Próbáltam elfelejteni a
történteket, de nem nagyon ment. 2 körül végre elaludtam, de
6kor újra felébredtem. Halkan kimentem a konyhába. Leültem az
egyik székre, és gondolkoztam, hogy mit csináljak. Úgy döntöttem,
hogy írok egy SMS-est Zaynnek.
,,Szia! Nagyon-nagyon
sajnálom a múltkorit! Bocsi, hogy ilyen korán zaklatlak, de muszáj
lenne veled beszélnem! Nyugi, most nem foglak csak úgy ott hagyni!
Szóval, ha neked jó lenne valamikor, akkor lécci beszéljünk meg
mindent! :/”
Percekig vártam, hogy
jöjjön a válasz, de nem jött. Ezért inkább főztem magamnak egy
teát. Visszaültem a székre és megnéztem a telefonomat, de semmi.
Elkezdtem inni a teámat. Minden másodpercben megnéztem a
mobilomat, de válasz még mindig nem jött. Meguntam a várakozást.
A bögrémet beraktam a mosogatóba és bementem a szobába. Bedőltem
az ágyba. Még mindig volt fél órám, az óracsörgésig.
Megpróbáltam visszaaludni.
Zayn szemszöge
Az ágyon feküdtem.
Perrie csendesen aludt mellettem. Megnéztem, hogy hány óra van.
6.40 volt. Láttam, hogy van egy új üzenetem.
,,Szia! Nagyon-nagyon
sajnálom a múltkorit! Bocsi, hogy ilyen korán zaklatlak, de muszáj
lenne veled beszélnem! Nyugi, most nem foglak csak úgy ott hagyni!
Szóval, ha neked jó lenne valamikor, akkor lécci beszéljünk meg
mindent! :/
2014.szeptember.2 6:03
Feladó: Naomi”
Csak meredten néztem a
képernyőre, amikor Perrie hátulról átölelt.
-Ki az Kicsim?-puszilta
meg az arcom.
-Csak a srácok.-raktam le
gyorsan a telefont a kezemből.
-És miért hívtak?
-Ma is veszünk fel új
dalokat.
-Ó, és mikor mész?
-Most! Sajnálom!-csókoltam
meg.
-Oké, akkor majd délután!
A kezembe vettem a
telefont és bementem a fürdőbe.
,,Oké, tíz perc múlva
a főtéri cukrászdában tali!'”
Mikor kimentem a fürdőből,
Perrie már édesen aludt. Egy puszit nyomtam az arcára és
elindultam a cukrászdába.
Naomi szemszöge
Az ágyban fekve vártam
az üzentre. 7 óra körül megrezzent a mobilom.
,,Oké, tíz perc múlva
a főtéri cukrászdában tali!
2014.szeptember.2 6.55
Feladó: Zayn”
-Úristen!-ugrottam ki az
ágyból.
Gyorsan felöltöztem és
írtam egy cetlit Sophienak.
,,Szia
Sophie! :) Elmentem, majd a suliban talizunk.
Puszi: Naomi”
Puszi: Naomi”
Felkaptam a táskámat és
elindultam a megbeszélt helyre. Hamarabb értem oda pár perccel,
ezért a cukrászda előtt vártam Zaynt.
-Szia!-hallottam meg az
ismerős hangot.
-Zayn! Szia!-mosolyogtam
rá.
-Bemegyünk?
-Igen, csak téged
vártalak!
Zayn kinyitotta az ajtót.
Nem voltak annyian, nem is csoda reggel 7kor. Odamentünk a pulthoz
és megnéztük a sütiket.
-Mit kérsz?-kérdezte
Zayn.
-Nem tudom. Talán azt a
csokis sütit, vagy egy olyan torta szeletet!
Zayn csak nevetett.
-Jó reggelt!-köszönt
udvariasan.-Szeretnék kérni abból a csokisból két darabot, meg
abból a gyümölcsös tortából egyet!
Az eladó két tányérra
rakta a süteményeket.
-Egészségetekre!-adta
oda a tányért.
-Köszönjük!
Amíg Zayn fizetett, én
leültem egy asztalhoz a cukrászda hátuljában.
-Tessék itt a tortád és
a csokis sütid!-tette le elém a tányért.
-Köszönöm!
-Nincs mit.
Elkezdtünk enni. Nem
tudtuk, hogy kezdjük el a beszélgetést, ezért inkább csak az
ablakon néztünk kifelé.
-És milyen a
suli?-kérdezte Zayn.
-Egész jó.-válaszoltam
tömören.
-Az jó.
-Igen.
Újabb kínos csönd.
-És mizu a többiekkel?
-Jól vannak.
-És most mit csináltok?
-Számokat veszünk fel,
interjúzunk, szóval a szokásosat.
-Ó, értem. Amúgy Perrie
mit szólt, hogy eljöttél velem ide a cukrászdába reggelről?
-Ö…-a villa a kezében
megállt egy pillanatra.-Semmit. Nem az a féltékeny típus.
-Akkor jó!-mosolyodtam
el.
-Miért?
-Semmi, csak a múltkori…
-Azt nagyon sajnálom! Nem
akartam ilyen bunkó lenni veled!
-Semmi baj, megérdemeltem.
-Mi? Nem dehogyis! Nem
érdemelted meg! Én is ugyanígy kiakadtam volna, ha a helyedben
lettem volna!
-Igen?-néztem rá
kérdően.
-Igen!-mosolygott rám.
-Akkor szent a béke?
-Igen!-vágta rá.
Beszélgettünk,
viccelődtünk, ugyanúgy viselkedtünk, mint a vitáink előtt.
-Hány óra van?
-7.45.
-Ajaj. Mennem kéne, ha
nem akarok elkésni a suliból!
-Ó, máris?
-Sajnos muszáj.
-Oké.
Zayn visszavitte a
tányérokat, én meg addig felvettem a táskámat.
-Indulhatunk?-kérdezte
Zayn.
-Igen!
Kimentünk a cukrászda
elé.
-Jó volt veled újra
beszélgetni!-mondta Zayn.
-Igen veled is!
-Egyszer majd
megismételhetnénk, ha gondolod.
-Én benne vagyok!
-Remek!
-Akkor én megyek!
-Oké. Szia!-megölelt. Nem számítottam
rá, de én is átöleltem őt.
-Szia, akkor majd hívj!
-Oké, szia!
Elindultam a suliba. Boldog voltam,
hogy végre szent a béke és újra barátok lettünk.
Csöngetés előtt 2 perccel értem be
a suliba.
-Naomi!-futott oda hozzám Sophie,
amikor beléptem a terembe.
-Szia Sophie!
-Hol voltál, hogy ilyen korán
elmentél?-kérdezősködött Sophie.
-Titok!
-Naomi! Lécci mondd el!
Becsöngettek.
-Majd szünetben!-ültem le a helyemre.
-És miért csak akkor?
-Mert hosszú sztori!
-Ja oké.-ült le a helyére.
Matekkal kezdtünk. Nem szeretem a
matekot, de legalább a tanárnő jó fej és érhetően magyaráz.
Gyorsan eltelt ez a 45 perces óra.
-Akkor ne felejtsék el megcsinálni a
házit! Viszlát!-ment ki a teremből a matek tanárnő.
-Viszlát!-köszöntünk neki.
-Mesélj!-ült le Sophie a mellettem
lévő üres székre.
-Na szóval azért mentem el, mert
Zaynnel találkoztam.
-Micsoda?-pislogott nagyokat Sophie.
-Igen. A főtéri cukrászdában
találkoztunk, aztán beszélgettünk és most újra jóban vagyunk!
-Az nagyon jó! És Perrie?
-Azt mondta Zayn, hogy nem féltékeny
típus szóval nem bánta, hogy találkoztunk.
-Ja akkor végül is jó fej a csaj!
-Lehet, nem tudom.
-Na mindegy. Ma suli után remélem
ráérsz!
-Miért?
-Megyünk vásárolni! Péntekre kell
valami jó kis ruha!
-Ja oké mehetünk!
-Juhú! Köszi, hogy eljössz!-ölelt
meg.
-Nincs mit.
A maradék 4 óra is gyorsan eltelt
szerencsére.
-Mehetünk?-kérdezte Sophie.
-Igen!-vettem fel a vállamra a táskát.
Először hazamentünk. Az
iskolatáskáinkat lecseréltük kisebb táskákra. Beleraktuk a
pénztárcáinkat, meg a telefonunkat és elindultunk a plázába.
-És milyen ruhát szeretnél?
-Nem tudom, amelyik megtetszik.
-Akkor elleszünk egy
darabig!-nevettem.
-Az biztos!-nevetett ő is.-Na menjünk!
-Oks.
Kényelmesen sétáltunk. Nem nagyon
siettünk, mivel még itt volt előttünk az egész délután.
-Kezdjük itt! Oké?-mondta Sophie.
-Felőlem.
Bementünk. Felpróbáltunk pár ruhát,
de üres kézzel jöttünk ki. Ez még így ment pár bolton
keresztül.
-Nézd milyen jól néz ki!-mutattam
Sophienak a ruhát.-Én megtálaltam mit fogok felvenni.
-Nagyon jól néz ki, menj próbáld
fel!
-Oké.
Bementem a próbafülkébe.
-Szerinted milyen?
-Tökéletes! Vedd meg!-mondta Sophie.
-Oké!
Közben Sophie is megtalálta a
tökéletes ruhát. Kifizettük és hazaindultunk.
Hazafele sétáltunk, amikor
meghallottam, hogy valaki kiabál nekem.
-Naomi!-fordultam meg a nevem
hallatára.
-Jason!-mosolyogtam rá.
-Naomi, Sophie sziasztok!
-Szia.-köszönt neki Sophie.
-Mizu veletek csajok?
-Semmi.-vágtuk rá.
-Az nem sok.
-Hát nem.
Nem tudtunk miről beszélni, ezért
csak álltunk egymás mellett.
-Ó! Valaki hív. -Sophie felvette a
mobilját.-Szia! Igen? Oké, akkor megyek is! Szia.
-Ki volt az?-kérdeztem.
-Egyik barátnőm. Mennem kell
sziasztok!-mondta és el is indult.
-Fontos lehet.
-Biztos. Jaj amúgy tényleg amit adtál
ruhákat még nálam vannak!
-Ja tényleg.
-Átjössz? Vagy mész valahova?
-Most jöttem edzésről, szóval
ráérek.
-Akkor gyere át.
-Nem zavarok?
-Nem, dehogyis!
-Akkor jó!
Elindultunk.
-Kosaraztál?
-Nem, ma bokszoltam.
-Bokszolsz is?-néztem rá csodálkozva.
-Igen!
-Húh! Nem is tudtam.
-Most már tudod!
-Igen!
10 perc alatt haza is értünk.
-Szia Sophie!
-Sziasztok. Hát ti?
-Visszaadja a ruhákat.
-Ja értem.-mondta és bement a
szobájába.
-Mindjárt hozom!
-Oké.
Beszaladtam a szobámba. Beletettem egy
szatyorba a ruhákat.
-Tessék!
-Köszönöm. Péntekre van valamilyen
programod?
-Igen, megyek koncertre.
-Milyen koncertre?
-Eric Saade!
-Ja értem. Na de én megyek, majd még
beszélünk.
-Oké, szia!
Becsuktam az ajtót. Bementem
Sophiehoz.
-Mi volt ez a délutáni ,,hívott a
barátnőm rohanok”?
-Ja hát azt azért csináltam, hogy
együtt lehessetek Jasonnal.
-Igen? Köszönöm!-öleltem át.
-Nincs mit!
-És mit csinálsz amúgy?
-Eric Pop Explosion turnéját nézem.
Megnézed velem?
-Na jó, megnézem veled.
-Köszi.
Elindította a videót. Végig
énekeltük az egészet Erickel.
-Jó volt!-mondtam a végén.
-Igen szerintem is! És mindjárt
péntek!
-Igen! Megyünk enni?
-Aha.
Megvacsoráztunk és elmentünk
fürdeni.
-Jó éjt!-köszöntem el Sophietól.
-Neked is!
Bementem a szobámba. Sophie még
megette Misztyt és ő is elment aludni. Hallottam az ajtója
csukódását. Bepakoltam a táskámba, utána bedőltem az ágyba és
egyből elaludtam.
