II. évad 12. fejezet

Sziasztok! :)

Nagyon sajnálom, hogy már több mint egy hónapja nem érkezett új rész. Csak nem volt időm és ötletem. Nagyon sajnálom! :(

De a jó hír, hogy megérkezett az új rész! :)

Jó olvasást és komizzatok!♥

Eric Saade koncert

2014.szeptember.5/péntek/

-NAOMI!-rontott be a szobámba Sophie.

-Tessék?-nyitottam ki a szememet.

-Tudod milyen nap van?

-Nem, most keltem fel, azt se tudom hol vagyok!-ültem fel az ágyban.

-Hát péntek van!

-Igen?

-IGEN!

-Remek. És ez most miért is ilyen nagy dolog?-néztem rá kérdően.

-Hogy miért ilyen nagy dolog?!-nézett rám.-Ma 6 órakor koncertje lesz valakinek…

-Ja ma van az Eric Saade koncert?!-rájöttem nagy nehezen.

-Igen!

-Ne már!

-DE!!

-De jó!-mondtam boldogan.

-Igen!! De még előtte suli.

-Ne is mond!-dőltem vissza az ágyba.

-Eszek egy kis müzlit, te is kérsz?

-Aha. Lécci csinálsz nekem?

-Persze.-kiment a szobámból.

-Köszi!-kiabáltam utána.

Nagy nehezen erőt vettem magamon és felkeltem.

-Gyere kész a reggeli!-szólt Sophie az erkélyről.

-Jövök!

Leültem az asztalhoz és megreggeliztünk. Reggeli után már csak felvettük a táskáinkat és elindultunk a suliba.

-Milyen jó, hogy ma csak 5 óránk van!-mondta Sophie.

-Igen, hála az égnek.

15 perc alatt beértünk a suliba. Irodalom volt az első óra.

-Legyen már este!-hallottam Sophietól egész nap.

-Nyugi már csak pár óra!-volt a válaszom mindig.

Végre kicsöngettek az utolsó óráról.
-Végre, hogy vége!-mondta Sophie kifele menet a suliból.

-Igen. Lefárasztott teljesen ez a mai nap.

-Hát igen, eléggé.

-Hé, Naomi!-hallottam meg valaki hangját.

-Jason, szia!-fordultam hátra.

-Sziasztok. Naomi ráérsz egy percre?

-Persze!

-A suli előtt megvárlak!-mondta Sophie és elment.

-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle.

-Azt, hogy csinálsz valamit holnap?

-Nem.

-Akkor nincs kedved eljönni velem valahova?

-De!

-Akkor 2re elmegyek érted és elmegyünk valahova!

-Oké, szia!-öleltem meg őt.

-Szia.-nyomott egy puszit az arcomra.

Kimentem a suli elé.

-Mehetünk?-kérdezte Sophie.

-Igen.

Gyorsan hazasétáltunk. Fél 2re már otthon is voltunk.

-Szia Miszty!-vette az ölébe Sophie a kutyát.

-Végre péntek!-ültem le a kanapéra.

-Igen!

-Nézzünk valamit.-bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam, de sehol se találtam semmi izgalmasat, ezért inkább ki is kapcsoltam. Helyette inkább felmentem twitterre.

-Történt valami?-kérdezte Sophie.

-Nem, semmi érdekes.

-Oké.

-Éhes vagyok!

-Én is.

-Együnk, de milyen kaja van itthon?

-Nem tudom!

-Akkor megnézem!

Odasétáltam a hűtőhöz és kinyitottam. Volt 4 darab tojás, azon kívül semmi.

-Kifogytunk a kajából!

-Miért?-jött oda Sophie. -Igen, egy kicsit.

-Megsütöm ezt a négy tojást utána elmegyek bevásárolni, oké?

-Oksa.

Megsütöttem a tojást, addig Sophie elővett 2 tányért és megterített az erkélyen.

-Itt is van!-szedtem ki a két tányérba a tojást.

-Köszi.

Megettük a tojást. Sophie elmosogatott, én meg addig elmentem a boltba.

Sophie szemszöge

Miután végeztem a mosogatással ledőltem a kanapéra. Unatkoztam, ezért magamhoz vettem a lap topomat és felmentem twitterre.

@ericsaademusic:London! Remélem senki sem feledkezett meg az esti koncertemről! :D Gyertek sokan este 6kor a sportcsarnokba! :)

Már csak pár óra! Annyira jó! Elkezdtem Ericet hallgatni, hogy ráhangolódjak az estére. Közben Naomi hazajött a boltból.

-Na bevásároltál?-kérdeztem.

-Igen! Vettem mindent.

-Oké. Segítsek elpakolni?

-Aha, lécci.

Elpakoltuk együtt a cuccokat. Mivel még csak 3 óra volt bementem a szobámba. Folytattam a zenehallgatást. 1 óra múlva átmentem Naomi szobájába.

-Naomi, elmentem fürdeni.

-Már annyi az idő?-nézett rám.

-4 óra van.

-Ja, oké.

Fél 5kor kijöttem a fürdőből és gyorsan felöltöztem és megcsináltam a hajam.

-Én kész vagyok!-odamentem Naomihoz.

-Csini vagy! Akkor én is elmegyek fürdeni.

Negyed 6ra Naomi is elkészült.

-Jól áll ez a ruha, amit vettél!

-Köszi!-mosolygott rám.

-Kinézek milyen idő van!-mondtam és kimentem az erkélyre. Hűvös szél fújt odakint.

-Hideg van. Kell kabát!-mentem vissza a házba.

-Oké.

Felvettük mindketten a kabátot. Én vettem sálat is mivel imádom őket.

-Indulhatunk?-kérdezte Naomi.

-Igen.

Magunkhoz vettük a táskáinkat és elindultunk a koncertre. Mikor odaértünk a sportcsarnokhoz nagy tömeg fogatott.

-Húh, nem hittem, hogy ennyien leszünk!-mondta Naomi.

-Hát én sem.

Lassan, nagyon lassan haladt a sor. 15 perces várakozás után odaértünk a kasszához.

-Jó estét. Két jegyet kérek a koncertre!-mondtam a jegyárusnak.

-Tessék.

-Köszönjük!

Bementünk és megkerestük a helyünket. Viszonylag közel ültünk a színpadhoz szerencsére.

-Hány óra?-kérdeztem Naomit.

-Pontosan 6.

Ekkor az egész sportcsarnok sötét borult. Néhány helyről sikongatást hallottunk. Elindult egy kis film Ericről. És akkor megszólalt.

-Még egy kis zajt! Hello London!

A rajongók még hangosabban sikítoztak. Megjelent Eric árnyéka, ahogy éppen táncolt. És elkezdte énekelni a Rocket Science-t.

Elénekelte még a Timeless-t.

 Utána következett a Break Of Dawn.

És az estét a Feel Alive-val zárta.

-Köszönöm mindenkinek, aki eljött! Ti vagytok a legjobbak! Szeretlek titeket!

A közönség sikoltozással ,,válaszolt”.

Eric integetett és lement a színpadról. Felkapcsolták a sportcsarnokban a lámpákat. Egy emberként áradt kifele a tömeg.

-Jó koncert volt!-mondta Naomi.

-Az nem kifejezés! Nagyon jó volt! Még legyen koncertje!

Nagy nehezen kijutottunk a sportcsarnokból.

Naomi szemszöge

-Hány óra amúgy?-kérdeztem Sophietól.

-7 óra.

-Mit csináljunk?

-Nem tudom. Látni szeretném még egyszer élőben Ericet.

-Akkor nézzük meg őt!

-Oké, hol várjuk őt?

Körbenéztem. Az összes rajongó a bejárat előtt várta Ericet.

-Kövess!-súgtam Sophienak.

Furcsán nézett rám, de követett. Odaosontunk a hátsó kijárathoz és leguggoltunk az egyik bokor mögött.

-Szerintem itt fog kijönni!-súgtam Sohpienak.

-Szerintem is!

-Gyere kövess!

Halkan odamentünk a bejárathoz.

-Hölgyeim. Mi járatban erre?-hallottunk meg egy hangot a fejünk fölül.

Rémülten kaptuk fel a fejünket.

-Hogy mit keresünk itt?-néztem a biztonsági őrre.

Sophie mögöttem ijedten állt. A biztonsági őr pedig karba font kézzel állt, és kérdően nézett rám.

-Miért is vagyunk itt?-kérdeztem Sophie felé fordulva.

-Ó ja! Hát mi csak eltévedtünk. A…-nem tudott milyen kifogást találni.

-A WC-t kerestük!-vágtam rá.

-Igen-igen!-helyeselt Sophie.

-Értem. A WC-t.

-Pontosan!-mondtam.

-És a WC mióta van a hátsó ajtónál?-kérdezte az őr.

-Hát tudja.-kezdte Sophie. -Kijöttünk véletlenül a főbejáraton, de akkorra ott most a tömeg a sok rajongó, hogy képtelenség visszamenni!

-Igen ezért innen próbáltunk meg bemenni!-segítettem ki Sophiet.

-Aha. Értem. És most azt hiszitek, hogy elhiszem ezt a mesét?

-Aha.-néztünk az őrre Sohpieval.

-Hát akkor rosszul ismertek. Kérem menjenek el innen!

-De látni szeretnénk Ericet!-mondta Sophie.

-Nem lehet!

-De kérem! Csak egy percre!-könyörgött Sophie.

-Nem lehet, sajnálom.

-De akkor is itt maradok!

-Akkor nincs más választásom!-mondta és felkapta Sophiet.

Én csak tátott szájjal néztem ahogy felemeli Sophiet.

-Tegyen le!-ütögette Sophie az őr vállát.

Az őr után futottam és elkezdtem én is ütni őt.

-Tegye le a barátnőmet!

-Igen, tegyen le!

-Itt meg mi folyik?-hallottuk meg egy fiú hangját.

Mindhárman a hang irányába kaptuk a fejünket.

-Eric!-mondta Sophie.

-Sophie?-nézett rá.

-Igen.

-Mit keresel az őröm kezében?

-Én csak téged vártalak!

-Elnézést! Azt hittem hazudik!-letette a földre Sophiet.

-Semmi baj!-mondta Sophie, utána odament Erichez.

-Tetszett a koncert?-kérdezte Eric.

-Igen!

Elkezdtek beszélgetni. Én meg ott álltam tőlük egy lépésre.

-Jaj tényleg. Ő itt Naomi. Nem tudom, hogy ismeritek-e egymást!-húzott oda maga mellé Sophie.

-Nem találkoztunk mi már?

-De! Még ezer éve itt Londonban egy díjátadón.

-És tényleg!-mondta Eric.

-Te találkoztál Ericcel és nem mondtad el?-nézett rám Sohpie.

-Elfelejtettem.

-Á, na mindegy. Amúgy Eric csak köszönni szerettem volna, nem akartalak fent tartani.

-Semmi baj. Nincs kedved elmenni valahova?

-Mikor?

-Most!

-Most?-kérdezte Sophie csodálkozva.

-Igen, már ha van kedved!

-Persze, hogy van!

-Akkor menjünk!-mondta Eric.

-Egy pillanat! Naomi veled mi lesz?-kérdezte Sophie.

-Hazagyalogolok

-De biztos?

-Tuti. Érezd jól magad!

-Köszi!-átölelt és utána be is ült Eric mellé a kocsiba.

Elindultam haza. Szépen lassan mentem, nem siettem sehova. Sötét volt már ezért, csak a lámpák világítottak. Ahogy sétálgattam olyan érzésem volt, mintha valaki figyelni. Gyorsan hátranéztem, de nem láttam senkit. Tovább indultam. Nyugtattam magam, hogy biztos csak képzelődök. Hallottam mögöttem, hogy valami eldől. Nagyon megijedtem elővettem a telefonomat és tárcsáztam.

-Szia.-szólt bele.

-Szia! Bocsi zavarlak?-a hangom zihált volt.

-Nem, valami baj van?

-Értem tudnál jönni a Russel utcába?

-Persze, sietek!

-Köszönöm.

Elraktam a telefonomat. Nem mertem semerre sem nézni. Csak becsuktam a szemem, és vártam a megmentőmet. Pár perc múlva egy autó állt meg mellettem. Félve kinyitottam a szememet.

-Naomi, gyere itt vagyok!

Megkerültem a kocsit és beültem az anyósülésre.

-Köszönöm, hogy értem jöttél Jason!-csuktam be az ajtót.

-Jason?-hallottam meg a fiú hangját.

Felé fordultam és csak akkor vettem észre, hogy ki az.

-Zayn?

-Igen.

-Úristen bocsi! Azt hittem Jasont hívom, bocsi félre nyomtam!

-Semmi baj, ha már így alakult hazaviszlek oké?

-Oké, köszönöm szépen!

Elindultunk a kollégiumhoz.

-Amúgy ki az a Jason?-kérdezte Zayn.

-Csak egy srác.

-Csak egy srác?-nézett rám.

-Igen!-vágtam rá, de éreztem, hogy az arcomba vér szökik.

-Ahogy gondolod.-mosolygott.

3 perc múlva már otthon is voltunk.

-Köszi, hogy elhoztál.

-Nincs mit. Ne menjek fel?

-Nem tudom. Perrie nem vár otthon?

-Nem ő most a barátnőivel van. Próbáról jövök.

-Ja értem. Ha gondolod akkor feljöhetsz!

-Oké.

Leállította a motort és felmentünk a lakásba.

-Szia Miszty. -köszöntem neki, ahogy beléptünk az ajtón.

-Ő ki csoda is?

-Sophie kutyája.

-Ja tényleg!

Odajött hozzám én meg megsimogattam.

-Ülj csak le a kanapéra. Kérsz valamit inni?

-Van tea?

-Ha főzök, akkor lesz.-mosolyogtam rá.

-Akkor kérek!-mosolygott vissza.

Levettem a kabátomat és felraktam a vizet a tűzhelyre melegedni. Amikor felforrt a víz megcsináltam a teát, és kiöntöttem két pohárba.

-Tessék!-adtam oda Zaynnek.

-Köszi!-vette el tőlem.

-Honnan jössz amúgy?

-Eric Saade koncertről.

-Ja, értem.

-Aztán hangokat hallottam és megijedtem, ezért fel akartam hívni Jasont, de végül is téged hívtalak.

-Értem. Amúgy pont akkor szálltam be a kocsiba, szóval szerencséd volt!

-Igen.

Egészen éjfélig itt maradt és beszélgettünk. Olyan jó volt vele újra beszélgetni, és nevetni.

-Na jó én megyek. Nem akarok tovább zavarni.-mondta Zayn.

-Eddig se zavartál, de oké!

Felálltunk mindketten és odamentünk az ajtóhoz.

-Köszönöm a fuvart!

-Nincs mit!-átölelt.-Jó éjszakát!

-Neked is!

Felvette a kabátját és kiment a házból. Mivel már éjfél van, nem hiszem, hogy Sophie haza fog jönni. Bezártam az ajtót. Kicseréltem Miszty vizét. Átöltöztem pizsamába és elmentem aludni.