Egy új blog

Sziasztok! :)

Hú hát eltelt 2 év!

Igen tudom, hogy azt írtam az előző bejegyzésembe, hogy kárpótollak titeket...

De ez nem sikerült... Egyszerűen nem volt erőm a folytatáshoz. Ahhoz hogy letöröljem ahhoz meg végképp nem volt akaratom!

Szóval most itt maradt. Egyedül. Magányosan. Várja az áttörést! :/ :)

De van egy jó hírem azok számára, akik szívesen olvasnák az írásomat. A mai napon elkezdtem egy új blogot.
http://spngirls.blogspot.hu/

Supernatural alapján íródott történet kisebb nagyobb csavarokkal!  Misztikus természet feletti lények. Egy lány testvérpár küzdelme a lényekkel és magával az élettel.

Ha esetleg felkeltette a figyelmeteket a történet, akkor kattintsatok a linkre bátran! ^^

Várlak titeket szeretettel!! Új rész holnap!! :)

Itt az új év! :)

Sziasztok! :D Mindenkinek nagyon Boldog Újévet kívánok! <3 Vége 2013nak. Tudom, hogy 2013ban nem volt aktív és ezt nagyon nagyon sajnálom! :( De itt az új év és kárpótollak titeket! ;) Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogom, remélem leszünk többen is! :) Sok sikert kívánok 2014hez! ;)

II. évad 12. fejezet

Sziasztok! :)

Nagyon sajnálom, hogy már több mint egy hónapja nem érkezett új rész. Csak nem volt időm és ötletem. Nagyon sajnálom! :(

De a jó hír, hogy megérkezett az új rész! :)

Jó olvasást és komizzatok!♥

Eric Saade koncert

2014.szeptember.5/péntek/

-NAOMI!-rontott be a szobámba Sophie.

-Tessék?-nyitottam ki a szememet.

-Tudod milyen nap van?

-Nem, most keltem fel, azt se tudom hol vagyok!-ültem fel az ágyban.

-Hát péntek van!

-Igen?

-IGEN!

-Remek. És ez most miért is ilyen nagy dolog?-néztem rá kérdően.

-Hogy miért ilyen nagy dolog?!-nézett rám.-Ma 6 órakor koncertje lesz valakinek…

-Ja ma van az Eric Saade koncert?!-rájöttem nagy nehezen.

-Igen!

-Ne már!

-DE!!

-De jó!-mondtam boldogan.

-Igen!! De még előtte suli.

-Ne is mond!-dőltem vissza az ágyba.

-Eszek egy kis müzlit, te is kérsz?

-Aha. Lécci csinálsz nekem?

-Persze.-kiment a szobámból.

-Köszi!-kiabáltam utána.

Nagy nehezen erőt vettem magamon és felkeltem.

-Gyere kész a reggeli!-szólt Sophie az erkélyről.

-Jövök!

Leültem az asztalhoz és megreggeliztünk. Reggeli után már csak felvettük a táskáinkat és elindultunk a suliba.

-Milyen jó, hogy ma csak 5 óránk van!-mondta Sophie.

-Igen, hála az égnek.

15 perc alatt beértünk a suliba. Irodalom volt az első óra.

-Legyen már este!-hallottam Sophietól egész nap.

-Nyugi már csak pár óra!-volt a válaszom mindig.

Végre kicsöngettek az utolsó óráról.
-Végre, hogy vége!-mondta Sophie kifele menet a suliból.

-Igen. Lefárasztott teljesen ez a mai nap.

-Hát igen, eléggé.

-Hé, Naomi!-hallottam meg valaki hangját.

-Jason, szia!-fordultam hátra.

-Sziasztok. Naomi ráérsz egy percre?

-Persze!

-A suli előtt megvárlak!-mondta Sophie és elment.

-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle.

-Azt, hogy csinálsz valamit holnap?

-Nem.

-Akkor nincs kedved eljönni velem valahova?

-De!

-Akkor 2re elmegyek érted és elmegyünk valahova!

-Oké, szia!-öleltem meg őt.

-Szia.-nyomott egy puszit az arcomra.

Kimentem a suli elé.

-Mehetünk?-kérdezte Sophie.

-Igen.

Gyorsan hazasétáltunk. Fél 2re már otthon is voltunk.

-Szia Miszty!-vette az ölébe Sophie a kutyát.

-Végre péntek!-ültem le a kanapéra.

-Igen!

-Nézzünk valamit.-bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam, de sehol se találtam semmi izgalmasat, ezért inkább ki is kapcsoltam. Helyette inkább felmentem twitterre.

-Történt valami?-kérdezte Sophie.

-Nem, semmi érdekes.

-Oké.

-Éhes vagyok!

-Én is.

-Együnk, de milyen kaja van itthon?

-Nem tudom!

-Akkor megnézem!

Odasétáltam a hűtőhöz és kinyitottam. Volt 4 darab tojás, azon kívül semmi.

-Kifogytunk a kajából!

-Miért?-jött oda Sophie. -Igen, egy kicsit.

-Megsütöm ezt a négy tojást utána elmegyek bevásárolni, oké?

-Oksa.

Megsütöttem a tojást, addig Sophie elővett 2 tányért és megterített az erkélyen.

-Itt is van!-szedtem ki a két tányérba a tojást.

-Köszi.

Megettük a tojást. Sophie elmosogatott, én meg addig elmentem a boltba.

Sophie szemszöge

Miután végeztem a mosogatással ledőltem a kanapéra. Unatkoztam, ezért magamhoz vettem a lap topomat és felmentem twitterre.

@ericsaademusic:London! Remélem senki sem feledkezett meg az esti koncertemről! :D Gyertek sokan este 6kor a sportcsarnokba! :)

Már csak pár óra! Annyira jó! Elkezdtem Ericet hallgatni, hogy ráhangolódjak az estére. Közben Naomi hazajött a boltból.

-Na bevásároltál?-kérdeztem.

-Igen! Vettem mindent.

-Oké. Segítsek elpakolni?

-Aha, lécci.

Elpakoltuk együtt a cuccokat. Mivel még csak 3 óra volt bementem a szobámba. Folytattam a zenehallgatást. 1 óra múlva átmentem Naomi szobájába.

-Naomi, elmentem fürdeni.

-Már annyi az idő?-nézett rám.

-4 óra van.

-Ja, oké.

Fél 5kor kijöttem a fürdőből és gyorsan felöltöztem és megcsináltam a hajam.

-Én kész vagyok!-odamentem Naomihoz.

-Csini vagy! Akkor én is elmegyek fürdeni.

Negyed 6ra Naomi is elkészült.

-Jól áll ez a ruha, amit vettél!

-Köszi!-mosolygott rám.

-Kinézek milyen idő van!-mondtam és kimentem az erkélyre. Hűvös szél fújt odakint.

-Hideg van. Kell kabát!-mentem vissza a házba.

-Oké.

Felvettük mindketten a kabátot. Én vettem sálat is mivel imádom őket.

-Indulhatunk?-kérdezte Naomi.

-Igen.

Magunkhoz vettük a táskáinkat és elindultunk a koncertre. Mikor odaértünk a sportcsarnokhoz nagy tömeg fogatott.

-Húh, nem hittem, hogy ennyien leszünk!-mondta Naomi.

-Hát én sem.

Lassan, nagyon lassan haladt a sor. 15 perces várakozás után odaértünk a kasszához.

-Jó estét. Két jegyet kérek a koncertre!-mondtam a jegyárusnak.

-Tessék.

-Köszönjük!

Bementünk és megkerestük a helyünket. Viszonylag közel ültünk a színpadhoz szerencsére.

-Hány óra?-kérdeztem Naomit.

-Pontosan 6.

Ekkor az egész sportcsarnok sötét borult. Néhány helyről sikongatást hallottunk. Elindult egy kis film Ericről. És akkor megszólalt.

-Még egy kis zajt! Hello London!

A rajongók még hangosabban sikítoztak. Megjelent Eric árnyéka, ahogy éppen táncolt. És elkezdte énekelni a Rocket Science-t.

Elénekelte még a Timeless-t.

 Utána következett a Break Of Dawn.

És az estét a Feel Alive-val zárta.

-Köszönöm mindenkinek, aki eljött! Ti vagytok a legjobbak! Szeretlek titeket!

A közönség sikoltozással ,,válaszolt”.

Eric integetett és lement a színpadról. Felkapcsolták a sportcsarnokban a lámpákat. Egy emberként áradt kifele a tömeg.

-Jó koncert volt!-mondta Naomi.

-Az nem kifejezés! Nagyon jó volt! Még legyen koncertje!

Nagy nehezen kijutottunk a sportcsarnokból.

Naomi szemszöge

-Hány óra amúgy?-kérdeztem Sophietól.

-7 óra.

-Mit csináljunk?

-Nem tudom. Látni szeretném még egyszer élőben Ericet.

-Akkor nézzük meg őt!

-Oké, hol várjuk őt?

Körbenéztem. Az összes rajongó a bejárat előtt várta Ericet.

-Kövess!-súgtam Sophienak.

Furcsán nézett rám, de követett. Odaosontunk a hátsó kijárathoz és leguggoltunk az egyik bokor mögött.

-Szerintem itt fog kijönni!-súgtam Sohpienak.

-Szerintem is!

-Gyere kövess!

Halkan odamentünk a bejárathoz.

-Hölgyeim. Mi járatban erre?-hallottunk meg egy hangot a fejünk fölül.

Rémülten kaptuk fel a fejünket.

-Hogy mit keresünk itt?-néztem a biztonsági őrre.

Sophie mögöttem ijedten állt. A biztonsági őr pedig karba font kézzel állt, és kérdően nézett rám.

-Miért is vagyunk itt?-kérdeztem Sophie felé fordulva.

-Ó ja! Hát mi csak eltévedtünk. A…-nem tudott milyen kifogást találni.

-A WC-t kerestük!-vágtam rá.

-Igen-igen!-helyeselt Sophie.

-Értem. A WC-t.

-Pontosan!-mondtam.

-És a WC mióta van a hátsó ajtónál?-kérdezte az őr.

-Hát tudja.-kezdte Sophie. -Kijöttünk véletlenül a főbejáraton, de akkorra ott most a tömeg a sok rajongó, hogy képtelenség visszamenni!

-Igen ezért innen próbáltunk meg bemenni!-segítettem ki Sophiet.

-Aha. Értem. És most azt hiszitek, hogy elhiszem ezt a mesét?

-Aha.-néztünk az őrre Sohpieval.

-Hát akkor rosszul ismertek. Kérem menjenek el innen!

-De látni szeretnénk Ericet!-mondta Sophie.

-Nem lehet!

-De kérem! Csak egy percre!-könyörgött Sophie.

-Nem lehet, sajnálom.

-De akkor is itt maradok!

-Akkor nincs más választásom!-mondta és felkapta Sophiet.

Én csak tátott szájjal néztem ahogy felemeli Sophiet.

-Tegyen le!-ütögette Sophie az őr vállát.

Az őr után futottam és elkezdtem én is ütni őt.

-Tegye le a barátnőmet!

-Igen, tegyen le!

-Itt meg mi folyik?-hallottuk meg egy fiú hangját.

Mindhárman a hang irányába kaptuk a fejünket.

-Eric!-mondta Sophie.

-Sophie?-nézett rá.

-Igen.

-Mit keresel az őröm kezében?

-Én csak téged vártalak!

-Elnézést! Azt hittem hazudik!-letette a földre Sophiet.

-Semmi baj!-mondta Sophie, utána odament Erichez.

-Tetszett a koncert?-kérdezte Eric.

-Igen!

Elkezdtek beszélgetni. Én meg ott álltam tőlük egy lépésre.

-Jaj tényleg. Ő itt Naomi. Nem tudom, hogy ismeritek-e egymást!-húzott oda maga mellé Sophie.

-Nem találkoztunk mi már?

-De! Még ezer éve itt Londonban egy díjátadón.

-És tényleg!-mondta Eric.

-Te találkoztál Ericcel és nem mondtad el?-nézett rám Sohpie.

-Elfelejtettem.

-Á, na mindegy. Amúgy Eric csak köszönni szerettem volna, nem akartalak fent tartani.

-Semmi baj. Nincs kedved elmenni valahova?

-Mikor?

-Most!

-Most?-kérdezte Sophie csodálkozva.

-Igen, már ha van kedved!

-Persze, hogy van!

-Akkor menjünk!-mondta Eric.

-Egy pillanat! Naomi veled mi lesz?-kérdezte Sophie.

-Hazagyalogolok

-De biztos?

-Tuti. Érezd jól magad!

-Köszi!-átölelt és utána be is ült Eric mellé a kocsiba.

Elindultam haza. Szépen lassan mentem, nem siettem sehova. Sötét volt már ezért, csak a lámpák világítottak. Ahogy sétálgattam olyan érzésem volt, mintha valaki figyelni. Gyorsan hátranéztem, de nem láttam senkit. Tovább indultam. Nyugtattam magam, hogy biztos csak képzelődök. Hallottam mögöttem, hogy valami eldől. Nagyon megijedtem elővettem a telefonomat és tárcsáztam.

-Szia.-szólt bele.

-Szia! Bocsi zavarlak?-a hangom zihált volt.

-Nem, valami baj van?

-Értem tudnál jönni a Russel utcába?

-Persze, sietek!

-Köszönöm.

Elraktam a telefonomat. Nem mertem semerre sem nézni. Csak becsuktam a szemem, és vártam a megmentőmet. Pár perc múlva egy autó állt meg mellettem. Félve kinyitottam a szememet.

-Naomi, gyere itt vagyok!

Megkerültem a kocsit és beültem az anyósülésre.

-Köszönöm, hogy értem jöttél Jason!-csuktam be az ajtót.

-Jason?-hallottam meg a fiú hangját.

Felé fordultam és csak akkor vettem észre, hogy ki az.

-Zayn?

-Igen.

-Úristen bocsi! Azt hittem Jasont hívom, bocsi félre nyomtam!

-Semmi baj, ha már így alakult hazaviszlek oké?

-Oké, köszönöm szépen!

Elindultunk a kollégiumhoz.

-Amúgy ki az a Jason?-kérdezte Zayn.

-Csak egy srác.

-Csak egy srác?-nézett rám.

-Igen!-vágtam rá, de éreztem, hogy az arcomba vér szökik.

-Ahogy gondolod.-mosolygott.

3 perc múlva már otthon is voltunk.

-Köszi, hogy elhoztál.

-Nincs mit. Ne menjek fel?

-Nem tudom. Perrie nem vár otthon?

-Nem ő most a barátnőivel van. Próbáról jövök.

-Ja értem. Ha gondolod akkor feljöhetsz!

-Oké.

Leállította a motort és felmentünk a lakásba.

-Szia Miszty. -köszöntem neki, ahogy beléptünk az ajtón.

-Ő ki csoda is?

-Sophie kutyája.

-Ja tényleg!

Odajött hozzám én meg megsimogattam.

-Ülj csak le a kanapéra. Kérsz valamit inni?

-Van tea?

-Ha főzök, akkor lesz.-mosolyogtam rá.

-Akkor kérek!-mosolygott vissza.

Levettem a kabátomat és felraktam a vizet a tűzhelyre melegedni. Amikor felforrt a víz megcsináltam a teát, és kiöntöttem két pohárba.

-Tessék!-adtam oda Zaynnek.

-Köszi!-vette el tőlem.

-Honnan jössz amúgy?

-Eric Saade koncertről.

-Ja, értem.

-Aztán hangokat hallottam és megijedtem, ezért fel akartam hívni Jasont, de végül is téged hívtalak.

-Értem. Amúgy pont akkor szálltam be a kocsiba, szóval szerencséd volt!

-Igen.

Egészen éjfélig itt maradt és beszélgettünk. Olyan jó volt vele újra beszélgetni, és nevetni.

-Na jó én megyek. Nem akarok tovább zavarni.-mondta Zayn.

-Eddig se zavartál, de oké!

Felálltunk mindketten és odamentünk az ajtóhoz.

-Köszönöm a fuvart!

-Nincs mit!-átölelt.-Jó éjszakát!

-Neked is!

Felvette a kabátját és kiment a házból. Mivel már éjfél van, nem hiszem, hogy Sophie haza fog jönni. Bezártam az ajtót. Kicseréltem Miszty vizét. Átöltöztem pizsamába és elmentem aludni.

II. évad 11. fejezet

Sziasztok! :D
Tudom múlt hétre ígértem az új részt, de csúszott egy hetet! Nagyon sajnálom! De most legalább itt van, megérkezett! :D
Jó olvasást! :)

11. fejezet

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Este alig tudtam aludni. Egyfolytában Zayn járt a fejemben. Próbáltam elfelejteni a történteket, de nem nagyon ment. 2 körül végre elaludtam, de 6kor újra felébredtem. Halkan kimentem a konyhába. Leültem az egyik székre, és gondolkoztam, hogy mit csináljak. Úgy döntöttem, hogy írok egy SMS-est Zaynnek.

,,Szia! Nagyon-nagyon sajnálom a múltkorit! Bocsi, hogy ilyen korán zaklatlak, de muszáj lenne veled beszélnem! Nyugi, most nem foglak csak úgy ott hagyni! Szóval, ha neked jó lenne valamikor, akkor lécci beszéljünk meg mindent! :/”

Percekig vártam, hogy jöjjön a válasz, de nem jött. Ezért inkább főztem magamnak egy teát. Visszaültem a székre és megnéztem a telefonomat, de semmi. Elkezdtem inni a teámat. Minden másodpercben megnéztem a mobilomat, de válasz még mindig nem jött. Meguntam a várakozást. A bögrémet beraktam a mosogatóba és bementem a szobába. Bedőltem az ágyba. Még mindig volt fél órám, az óracsörgésig. Megpróbáltam visszaaludni.

Zayn szemszöge

Az ágyon feküdtem. Perrie csendesen aludt mellettem. Megnéztem, hogy hány óra van. 6.40 volt. Láttam, hogy van egy új üzenetem.

,,Szia! Nagyon-nagyon sajnálom a múltkorit! Bocsi, hogy ilyen korán zaklatlak, de muszáj lenne veled beszélnem! Nyugi, most nem foglak csak úgy ott hagyni! Szóval, ha neked jó lenne valamikor, akkor lécci beszéljünk meg mindent! :/

2014.szeptember.2 6:03

Feladó: Naomi”

Csak meredten néztem a képernyőre, amikor Perrie hátulról átölelt.

-Ki az Kicsim?-puszilta meg az arcom.

-Csak a srácok.-raktam le gyorsan a telefont a kezemből.

-És miért hívtak?

-Ma is veszünk fel új dalokat.

-Ó, és mikor mész?

-Most! Sajnálom!-csókoltam meg.

-Oké, akkor majd délután!

A kezembe vettem a telefont és bementem a fürdőbe.

,,Oké, tíz perc múlva a főtéri cukrászdában tali!'”

Mikor kimentem a fürdőből, Perrie már édesen aludt. Egy puszit nyomtam az arcára és elindultam a cukrászdába.

Naomi szemszöge

Az ágyban fekve vártam az üzentre. 7 óra körül megrezzent a mobilom.

,,Oké, tíz perc múlva a főtéri cukrászdában tali!

2014.szeptember.2 6.55

Feladó: Zayn”

-Úristen!-ugrottam ki az ágyból.

Gyorsan felöltöztem és írtam egy cetlit Sophienak.

,,Szia Sophie! :) Elmentem, majd a suliban talizunk.
Puszi: Naomi”

Felkaptam a táskámat és elindultam a megbeszélt helyre. Hamarabb értem oda pár perccel, ezért a cukrászda előtt vártam Zaynt.

-Szia!-hallottam meg az ismerős hangot.

-Zayn! Szia!-mosolyogtam rá.

-Bemegyünk?

-Igen, csak téged vártalak!

Zayn kinyitotta az ajtót. Nem voltak annyian, nem is csoda reggel 7kor. Odamentünk a pulthoz és megnéztük a sütiket.

-Mit kérsz?-kérdezte Zayn.

-Nem tudom. Talán azt a csokis sütit, vagy egy olyan torta szeletet!

Zayn csak nevetett.

-Jó reggelt!-köszönt udvariasan.-Szeretnék kérni abból a csokisból két darabot, meg abból a gyümölcsös tortából egyet!

Az eladó két tányérra rakta a süteményeket.

-Egészségetekre!-adta oda a tányért.

-Köszönjük!

Amíg Zayn fizetett, én leültem egy asztalhoz a cukrászda hátuljában.

-Tessék itt a tortád és a csokis sütid!-tette le elém a tányért.

-Köszönöm!

-Nincs mit.

Elkezdtünk enni. Nem tudtuk, hogy kezdjük el a beszélgetést, ezért inkább csak az ablakon néztünk kifelé.

-És milyen a suli?-kérdezte Zayn.

-Egész jó.-válaszoltam tömören.

-Az jó.

-Igen.

Újabb kínos csönd.

-És mizu a többiekkel?

-Jól vannak.

-És most mit csináltok?

-Számokat veszünk fel, interjúzunk, szóval a szokásosat.

-Ó, értem. Amúgy Perrie mit szólt, hogy eljöttél velem ide a cukrászdába reggelről?

-Ö…-a villa a kezében megállt egy pillanatra.-Semmit. Nem az a féltékeny típus.

-Akkor jó!-mosolyodtam el.

-Miért?

-Semmi, csak a múltkori…

-Azt nagyon sajnálom! Nem akartam ilyen bunkó lenni veled!

-Semmi baj, megérdemeltem.

-Mi? Nem dehogyis! Nem érdemelted meg! Én is ugyanígy kiakadtam volna, ha a helyedben lettem volna!

-Igen?-néztem rá kérdően.

-Igen!-mosolygott rám.

-Akkor szent a béke?

-Igen!-vágta rá.

Beszélgettünk, viccelődtünk, ugyanúgy viselkedtünk, mint a vitáink előtt.

-Hány óra van?

-7.45.

-Ajaj. Mennem kéne, ha nem akarok elkésni a suliból!

-Ó, máris?

-Sajnos muszáj.

-Oké.

Zayn visszavitte a tányérokat, én meg addig felvettem a táskámat.

-Indulhatunk?-kérdezte Zayn.

-Igen!

Kimentünk a cukrászda elé.

-Jó volt veled újra beszélgetni!-mondta Zayn.

-Igen veled is!

-Egyszer majd megismételhetnénk, ha gondolod.

-Én benne vagyok!

-Remek!

-Akkor én megyek!

-Oké. Szia!-megölelt. Nem számítottam rá, de én is átöleltem őt.

-Szia, akkor majd hívj!

-Oké, szia!

Elindultam a suliba. Boldog voltam, hogy végre szent a béke és újra barátok lettünk.

Csöngetés előtt 2 perccel értem be a suliba.

-Naomi!-futott oda hozzám Sophie, amikor beléptem a terembe.

-Szia Sophie!

-Hol voltál, hogy ilyen korán elmentél?-kérdezősködött Sophie.

-Titok!

-Naomi! Lécci mondd el!

Becsöngettek.

-Majd szünetben!-ültem le a helyemre.

-És miért csak akkor?

-Mert hosszú sztori!

-Ja oké.-ült le a helyére.

Matekkal kezdtünk. Nem szeretem a matekot, de legalább a tanárnő jó fej és érhetően magyaráz.

Gyorsan eltelt ez a 45 perces óra.

-Akkor ne felejtsék el megcsinálni a házit! Viszlát!-ment ki a teremből a matek tanárnő.

-Viszlát!-köszöntünk neki.

-Mesélj!-ült le Sophie a mellettem lévő üres székre.

-Na szóval azért mentem el, mert Zaynnel találkoztam.

-Micsoda?-pislogott nagyokat Sophie.

-Igen. A főtéri cukrászdában találkoztunk, aztán beszélgettünk és most újra jóban vagyunk!

-Az nagyon jó! És Perrie?

-Azt mondta Zayn, hogy nem féltékeny típus szóval nem bánta, hogy találkoztunk.

-Ja akkor végül is jó fej a csaj!

-Lehet, nem tudom.

-Na mindegy. Ma suli után remélem ráérsz!

-Miért?

-Megyünk vásárolni! Péntekre kell valami jó kis ruha!

-Ja oké mehetünk!

-Juhú! Köszi, hogy eljössz!-ölelt meg.

-Nincs mit.

A maradék 4 óra is gyorsan eltelt szerencsére.

-Mehetünk?-kérdezte Sophie.

-Igen!-vettem fel a vállamra a táskát.

Először hazamentünk. Az iskolatáskáinkat lecseréltük kisebb táskákra. Beleraktuk a pénztárcáinkat, meg a telefonunkat és elindultunk a plázába.

-És milyen ruhát szeretnél?

-Nem tudom, amelyik megtetszik.

-Akkor elleszünk egy darabig!-nevettem.

-Az biztos!-nevetett ő is.-Na menjünk!

-Oks.

Kényelmesen sétáltunk. Nem nagyon siettünk, mivel még itt volt előttünk az egész délután.

-Kezdjük itt! Oké?-mondta Sophie.

-Felőlem.

Bementünk. Felpróbáltunk pár ruhát, de üres kézzel jöttünk ki. Ez még így ment pár bolton keresztül.

-Nézd milyen jól néz ki!-mutattam Sophienak a ruhát.-Én megtálaltam mit fogok felvenni.

-Nagyon jól néz ki, menj próbáld fel!

-Oké.

Bementem a próbafülkébe.

-Szerinted milyen?

-Tökéletes! Vedd meg!-mondta Sophie.

-Oké!

Közben Sophie is megtalálta a tökéletes ruhát. Kifizettük és hazaindultunk.

Hazafele sétáltunk, amikor meghallottam, hogy valaki kiabál nekem.

-Naomi!-fordultam meg a nevem hallatára.

-Jason!-mosolyogtam rá.

-Naomi, Sophie sziasztok!

-Szia.-köszönt neki Sophie.

-Mizu veletek csajok?

-Semmi.-vágtuk rá.

-Az nem sok.

-Hát nem.

Nem tudtunk miről beszélni, ezért csak álltunk egymás mellett.

-Ó! Valaki hív. -Sophie felvette a mobilját.-Szia! Igen? Oké, akkor megyek is! Szia.

-Ki volt az?-kérdeztem.

-Egyik barátnőm. Mennem kell sziasztok!-mondta és el is indult.

-Fontos lehet.

-Biztos. Jaj amúgy tényleg amit adtál ruhákat még nálam vannak!

-Ja tényleg.

-Átjössz? Vagy mész valahova?

-Most jöttem edzésről, szóval ráérek.

-Akkor gyere át.

-Nem zavarok?

-Nem, dehogyis!

-Akkor jó!

Elindultunk.

-Kosaraztál?

-Nem, ma bokszoltam.

-Bokszolsz is?-néztem rá csodálkozva.

-Igen!

-Húh! Nem is tudtam.

-Most már tudod!

-Igen!

10 perc alatt haza is értünk.

-Szia Sophie!

-Sziasztok. Hát ti?

-Visszaadja a ruhákat.

-Ja értem.-mondta és bement a szobájába.

-Mindjárt hozom!

-Oké.

Beszaladtam a szobámba. Beletettem egy szatyorba a ruhákat.

-Tessék!

-Köszönöm. Péntekre van valamilyen programod?

-Igen, megyek koncertre.

-Milyen koncertre?

-Eric Saade!

-Ja értem. Na de én megyek, majd még beszélünk.

-Oké, szia!

Becsuktam az ajtót. Bementem Sophiehoz.

-Mi volt ez a délutáni ,,hívott a barátnőm rohanok”?

-Ja hát azt azért csináltam, hogy együtt lehessetek Jasonnal.

-Igen? Köszönöm!-öleltem át.

-Nincs mit!

-És mit csinálsz amúgy?

-Eric Pop Explosion turnéját nézem. Megnézed velem?

-Na jó, megnézem veled.

-Köszi.

Elindította a videót. Végig énekeltük az egészet Erickel.

-Jó volt!-mondtam a végén.

-Igen szerintem is! És mindjárt péntek!

-Igen! Megyünk enni?

-Aha.

Megvacsoráztunk és elmentünk fürdeni.

-Jó éjt!-köszöntem el Sophietól.

-Neked is!

Bementem a szobámba. Sophie még megette Misztyt és ő is elment aludni. Hallottam az ajtója csukódását. Bepakoltam a táskámba, utána bedőltem az ágyba és egyből elaludtam.

Good Bye Summer! :( ♥

Sziasztok! :)
Ennek a nyárnak is vége lett! :(
Holnap újra suli... Éljen!
Remélem mindenkinek jól telt a nyári szünete! :D

A sztoriról pár szót! :)
Csak annyit szeretnék elmondani, hogy félre értés ne essék én bírom Perriet! :D Igaz, a sztoriban egy negatív szereplőt alakít, de a valóságban szerintem jó fej csaj! :D Igaz, amikor összejöttek Zaynnel nagyon nem bírtam! De aztán rájöttem, hogy Zayn boldog mellette, és Perrie is jó fej, szóval megszerettem őt is! :D
Zayn augusztus 20-án eljegyezte Perriet! :D Szóval sok boldogságot nekik!♥ :)
Új rész a héten várható! :)

MINDENKINEK SOK SIKERT,  ÉS SZERENCSÉT KÍVÁNOK ERRE AZ ÉVRE! :D
LEGYEN MINDEGYIKŐTÖKNEK EGY SIKERES ÉS FANTASZTIKUS ÉVE!  ;)

II. évad 10. fejezet

Sziasztok! :)
Végre megérkezett az új rész! :D
De előtte még szeretni elmondani pár dolgot.
Először is nagyon szépen köszönöm a 6497 oldalmegjelenítést!♥
Másodszor pedig szeretném ha komiznátok! Ha elmondanátok a véleményt a sztoriról és az új kinézetről! Jöhetnek akár negatív és pozitív komik is! :) Vagy leírhatjátok, ha esetleg van valami ötletetek a sztoriról, vagy a kinézettel kapcsolatban! :) Szóval én szeretettel várom a kommenteket!Ne féljetek nem harapok! ;)
Nem is húzom tovább a szót itt a rész jó olvasást! :D

10. fejezet

Az első nap

2014.szeptember.1/hétfő/

Reggel arra keltem, hogy valami csörög. Felültem az ágyamon, hogy megnézzem mi az. Rájöttem, hogy telefonom csörög. Kinyomtam és visszadőltem az ágyba. Miért jelzett a telefonom? Milyen nap van ma?

-Basszus!-ugrottam ki az ágyból.

Átfutottam Sophie szobájába.

-Sophie! Kelj fel! Elkésünk!-keltegettem.

-Mi?-nyitotta ki a szemét.

-Hétfő van!

-Ne! És hány óra van?-ugrott ki az ágyból ő is.

-Nem tudom!

-Akkor nézd meg!

-Oké!-visszafutottam a szobámba és megnéztem a telefonom, hogy mennyi az idő.

-Nyugi még csak 7,10!-kiabáltam ki az szobámból.

-Oké! Akkor megyek zuhanyozni! Ja és lécci megeteted Misztyt?

-Aha.

-Köszi!-ment be a fürdőszobába.

Megetettem Misztyt, utána pedig kiválasztottam a ruhámat és átnéztem a táskát, hogy minden meg van-e.

-Kész vagyok!-jött ki a fürdőszobából Sophie.

-Oké.

Elszaladtam én is fürdeni. 7,45re készen is lettem.

-Mit reggelizzünk?-kérdezte Sophie.

-Szendvics?

-Oké.

Kiültünk az erkélyre és megreggeliztünk.

-Milyen szépen süt a nap!-dőlt hátra a székben Sophie. -Semmi kedvem suliba menni!

-Nekem se!

-Ne menjünk!

-Végül is! Jó lenne, de sajnos muszáj!

-Igen!-helyeselt Sophie. -És, hogy megyünk suliba?

-Hát szereztem fuvart!

-Ó, csak nem?-mosolygott rám.

-Ó, csak de!

-Jaj, de jó! Akkor ma is együtt lehettek!

-Igen.

-És bejön ugye?-kacsintgatott.

-Hát nem tudom. Lehet. Talán. Igen!

-Tudtam én!

-Igen!-pirultam el egy kicsit. -Héé, de várjunk, te nem meséltél a tegnapelőttről!

-Igaz.

-Na hadd halljam!

-Oké! Szóval ugye ott hagytál minket, aztán tök jól elszórakoztunk, táncoltunk. Utána jött Jason, hogy keres téged. Elkezdtünk mi is keresni, de Jason szólt, hogy meg vagy és, hogy nyugodtan menjünk haza. Olyan 11körül hazaindultunk. Nick még feljött beszélgettünk aztán 2 körül hazament.

-Ó! Na az tök jó!-mosolyogtam rá.

-Ugye? Na elmosogatok!-szedte össze a tányérokat.

-Köszi!

Amíg Sophie mosogatott, én leültem a kanapéra és felmentem Twitterre.

-Juj Sophie gyere, ezt olvasd el!

-Mit?-futott oda hozzám.

@ericsaademusic: Hello Svédország! :D Van egy kis meglepetésem a számotokra! Szeptember 5-én /pénteken/ koncertem lesz a sportcsarnokban! Gyertek minél többen! :) Jegyek a helyszínen kaphatóak!

-Úristen! Elmegyünk! Ááááá! El kell mennünk!

-Oké, nyugi ott leszünk!

-Ez az! Köszönöm!-ölelt meg.

-Nincs mit! Na jó menjünk!-kapcsoltam ki a laptopomat.

-Muszáj?

-Igen!

-Oké.

Magunkhoz vettük a táskánkat bezártuk az ajtót és kimentünk a kollégium elé. Pár perc múlva megérkezett Jason.

-Szia!-szálltam be az anyósülésre.

-Szia Naomi!-mosolygott rám.

-Hali!-szállt be hátra Sophie.

-Hello Sophie! Mehetünk?-nézett rám Jason.

-Igen!

Kb. 5 perc alatt meg is érkeztünk a sulihoz.

-Akkor én megyek. Köszi, hogy elhoztál. Sziasztok!-szállt ki a kocsiból Sophie.

-És hol lesz az első órád?-kérdezte Jason.

-Jó kérdés! Majd igazgatóiba kell mennem az órarendért!

-Ja értem. Ha gondolod elkísérhetlek!

-Oké, az jó lenne!

-Akkor menjünk.

Kiszálltunk a kocsiból. Jason elkísért az igazgatóihoz.

-Jó napot kívánok!-mentem be. -Naomi James vagyok, új tanuló.

-Naomi, szia! Az órarendért jöttél?

-Igen!

-Tessék.-adta a kezembe.

-Köszönöm szépen! Viszlát.

-Szia.

Kimentem az igazgatói elé.

-Na, hol lesz órád?-kérdezte Jason.

-35-ös terem és dráma órám lesz.

-Oké, akkor gyere elkísérlek!

-Köszi.

Elmentünk a teremhez.

-Itt is volnánk. 35-ös terem.

-Köszönöm, hogy elkísértél!

-Nincs mit. Akkor majd még találkozunk, szia!-integetett.

-Igen, szia!

Jason elment én pedig bementem a terembe.

-Naomi! Itt vagyok!-integetett Sophie.

Odamentem és leültem mellé.

-Hogy találtál ide?

-Nickkel útközben összefutottam és ő vezetett ide.

-Ó, értem.

-Hány óra?-kérdezte Sophie.

-5 perc múlva 9.

-Akkor mindjárt kezdődik a dráma óra! Jaj de szeretek színészkedni! Még általánosban jártam színjátszóra!

-Az tök jó! Nekem nincs sok tapasztalatom benne. Utoljára 6.-ban volt dráma órám, szóval kicsit izgulok!

-Keep calm csajszi! Tuti jó leszel!

-Köszi!

Becsöngettek. Mindenki feszülten várta, hogy elkezdődjön az óra.

-Sziasztok!-jött be az osztályba a tanár.-Én Mr. White vagyok a dráma tanárotok, és egyben az osztályfőnökötök is! A mai órán csak beszélgetni fogunk, és megismerjük egymást. Akkor haladjunk is sorban mindenki mondjon magáról pár szót!

A dráma óra gyorsan eltelt. Nagyon jó fej volt a tanár. Örülök, hogy ilyen tanárt kaptunk osztályfőnöknek! A többi óra is gyorsan eltelt szerencsére.

-Annyira nem is volt szörnyű ez a mai nap!-mondta Sophie, miközben hazafele sétáltunk.

-Igen. De mondjuk ma egész nap csak beszélgettünk!

-Igaz, megtudnám szokni!

-Én is! Nem akarunk enni valahol?

-Nando's?

-Öm… Oké.

-Jaj bocsi nem akartam…

-Nem semmi baj, együnk ott!-mosolyogtam rá.

-Oké!

Bementünk a Nando'sba. Rendeltünk, aztán leültünk az egyik asztalhoz. Körbenéztem, hátha látok ismerős embereket, de nem láttam.

-Jó étvágyat!-hozták ki a rendelésünket.

-Köszönjük!

Megebédeltünk, aztán folytattuk az utunkat haza.

-Ezt nem hiszem el, esik az eső!

-Tényleg! Persze, hogy pont most kell elkezdenie esni, amikor még otthon se vagyunk!

-Igen, mit csináljunk fussunk?

-Aha!-nevetett.

-Oké.-nevettem én is és elkezdtünk futni.

-Még 5 perc! És az eső egyre jobban szakad!-mondta Sophie.

-Ja, tök jó.

Ahogy futottam nem vettem észre az előttem sétáló szerelmes párt, ezért ügyesen fellöktem őket.

-Úristen, sajnálom!-próbáltam őket felhúzni a földről.

-Naomi?-állt fel a fiú, és lesöpörte a ruháját.

-Zayn?-néztem rá.

-Zayni felhúzol végre?

-Mi? Ja persze Perrie, gyere!-húzta fel a földről.

-Köszi Zayni-macim! Ő ki és honnan ismered?-kíváncsiskodott.

-Ő, csak egy rajongó. Az egyik koncertről.

-Ó, értem. Szia, örülök, hogy találkoztunk. Na, de megyünk Zayn?

-Igen!-fogta meg Perrie kezét. Kinyitották újból az esernyőt, és tovább sétáltak.

Csak egy rajongó. Visszhangoztak Zayn szavai a fejemben.

-Hú, ez durva volt!-nézett rám Sophie.

-Egy kicsit!-töröltem meg a szemem.-De menjünk nem akarok jobban szétázni!

-Oké!

Elindultunk tovább. Csak egy rajongó. Tényleg ennyit jelentettem Zaynek? Én azt hittem, hogy nem, de úgy látszik tévedtem.

-Hú végre itthon!-mentünk be a házba Sophieval.

-Igen! Jaj tiszta víz vagyok átöltözök!-mentem be a szobámba.

Gyorsan átöltöztem tiszta és kényelmes ruhában.

-Jaj, most már sokkal jobban!-mentem ki a nappaliba.

-Igen!-helyeselt Sophie. -Csinálok teát, te is kérsz?

-Igen. Én addig kirakom száradni a ruhákat.

-Oksa.

Kiteregettem, közben Sophie is megfőzte a teákat.

-Tessék!-adta oda.

-Köszi.

Leültünk a kanapéra. Mindketten csöndben ültünk és ittuk a teáinkat.

-Naomi, figyelj, látom hogy bánt a dolog, de ne foglalkozz Zaynnel! Akkora egy bunkó. Hogy mondhat ilyet?

-Igen igazad van, köszönöm! Megérdemeltem. Én nem akartam vele kibékülni, szóval az én hibám is!

-Igen, de akkor is így letagadni téged, hogy csak egy rajongó, az azért már durva!

-Hát ja!

-Lehet beszélned kéne vele!

-Beszélnem, miről?

-Mindenről, hogy most már tényleg tisztázzatok mindent veszekedés nélkül!

-Igazad van. Majd holnap felhívom. Jaj Sophie annyira köszönöm!-öleltem meg.

-Ugyan nincs mit!

Végig beszélgettük az egész délutánt. Olyan érzésem volt, mintha Sophiet már 1000 éve ismerném. 9 körül elmentünk fürdeni, utána pedig lefeküdtünk aludni.