II. évad 10. fejezet

Sziasztok! :)
Végre megérkezett az új rész! :D
De előtte még szeretni elmondani pár dolgot.
Először is nagyon szépen köszönöm a 6497 oldalmegjelenítést!♥
Másodszor pedig szeretném ha komiznátok! Ha elmondanátok a véleményt a sztoriról és az új kinézetről! Jöhetnek akár negatív és pozitív komik is! :) Vagy leírhatjátok, ha esetleg van valami ötletetek a sztoriról, vagy a kinézettel kapcsolatban! :) Szóval én szeretettel várom a kommenteket!Ne féljetek nem harapok! ;)
Nem is húzom tovább a szót itt a rész jó olvasást! :D

10. fejezet

Az első nap

2014.szeptember.1/hétfő/

Reggel arra keltem, hogy valami csörög. Felültem az ágyamon, hogy megnézzem mi az. Rájöttem, hogy telefonom csörög. Kinyomtam és visszadőltem az ágyba. Miért jelzett a telefonom? Milyen nap van ma?

-Basszus!-ugrottam ki az ágyból.

Átfutottam Sophie szobájába.

-Sophie! Kelj fel! Elkésünk!-keltegettem.

-Mi?-nyitotta ki a szemét.

-Hétfő van!

-Ne! És hány óra van?-ugrott ki az ágyból ő is.

-Nem tudom!

-Akkor nézd meg!

-Oké!-visszafutottam a szobámba és megnéztem a telefonom, hogy mennyi az idő.

-Nyugi még csak 7,10!-kiabáltam ki az szobámból.

-Oké! Akkor megyek zuhanyozni! Ja és lécci megeteted Misztyt?

-Aha.

-Köszi!-ment be a fürdőszobába.

Megetettem Misztyt, utána pedig kiválasztottam a ruhámat és átnéztem a táskát, hogy minden meg van-e.

-Kész vagyok!-jött ki a fürdőszobából Sophie.

-Oké.

Elszaladtam én is fürdeni. 7,45re készen is lettem.

-Mit reggelizzünk?-kérdezte Sophie.

-Szendvics?

-Oké.

Kiültünk az erkélyre és megreggeliztünk.

-Milyen szépen süt a nap!-dőlt hátra a székben Sophie. -Semmi kedvem suliba menni!

-Nekem se!

-Ne menjünk!

-Végül is! Jó lenne, de sajnos muszáj!

-Igen!-helyeselt Sophie. -És, hogy megyünk suliba?

-Hát szereztem fuvart!

-Ó, csak nem?-mosolygott rám.

-Ó, csak de!

-Jaj, de jó! Akkor ma is együtt lehettek!

-Igen.

-És bejön ugye?-kacsintgatott.

-Hát nem tudom. Lehet. Talán. Igen!

-Tudtam én!

-Igen!-pirultam el egy kicsit. -Héé, de várjunk, te nem meséltél a tegnapelőttről!

-Igaz.

-Na hadd halljam!

-Oké! Szóval ugye ott hagytál minket, aztán tök jól elszórakoztunk, táncoltunk. Utána jött Jason, hogy keres téged. Elkezdtünk mi is keresni, de Jason szólt, hogy meg vagy és, hogy nyugodtan menjünk haza. Olyan 11körül hazaindultunk. Nick még feljött beszélgettünk aztán 2 körül hazament.

-Ó! Na az tök jó!-mosolyogtam rá.

-Ugye? Na elmosogatok!-szedte össze a tányérokat.

-Köszi!

Amíg Sophie mosogatott, én leültem a kanapéra és felmentem Twitterre.

-Juj Sophie gyere, ezt olvasd el!

-Mit?-futott oda hozzám.

@ericsaademusic: Hello Svédország! :D Van egy kis meglepetésem a számotokra! Szeptember 5-én /pénteken/ koncertem lesz a sportcsarnokban! Gyertek minél többen! :) Jegyek a helyszínen kaphatóak!

-Úristen! Elmegyünk! Ááááá! El kell mennünk!

-Oké, nyugi ott leszünk!

-Ez az! Köszönöm!-ölelt meg.

-Nincs mit! Na jó menjünk!-kapcsoltam ki a laptopomat.

-Muszáj?

-Igen!

-Oké.

Magunkhoz vettük a táskánkat bezártuk az ajtót és kimentünk a kollégium elé. Pár perc múlva megérkezett Jason.

-Szia!-szálltam be az anyósülésre.

-Szia Naomi!-mosolygott rám.

-Hali!-szállt be hátra Sophie.

-Hello Sophie! Mehetünk?-nézett rám Jason.

-Igen!

Kb. 5 perc alatt meg is érkeztünk a sulihoz.

-Akkor én megyek. Köszi, hogy elhoztál. Sziasztok!-szállt ki a kocsiból Sophie.

-És hol lesz az első órád?-kérdezte Jason.

-Jó kérdés! Majd igazgatóiba kell mennem az órarendért!

-Ja értem. Ha gondolod elkísérhetlek!

-Oké, az jó lenne!

-Akkor menjünk.

Kiszálltunk a kocsiból. Jason elkísért az igazgatóihoz.

-Jó napot kívánok!-mentem be. -Naomi James vagyok, új tanuló.

-Naomi, szia! Az órarendért jöttél?

-Igen!

-Tessék.-adta a kezembe.

-Köszönöm szépen! Viszlát.

-Szia.

Kimentem az igazgatói elé.

-Na, hol lesz órád?-kérdezte Jason.

-35-ös terem és dráma órám lesz.

-Oké, akkor gyere elkísérlek!

-Köszi.

Elmentünk a teremhez.

-Itt is volnánk. 35-ös terem.

-Köszönöm, hogy elkísértél!

-Nincs mit. Akkor majd még találkozunk, szia!-integetett.

-Igen, szia!

Jason elment én pedig bementem a terembe.

-Naomi! Itt vagyok!-integetett Sophie.

Odamentem és leültem mellé.

-Hogy találtál ide?

-Nickkel útközben összefutottam és ő vezetett ide.

-Ó, értem.

-Hány óra?-kérdezte Sophie.

-5 perc múlva 9.

-Akkor mindjárt kezdődik a dráma óra! Jaj de szeretek színészkedni! Még általánosban jártam színjátszóra!

-Az tök jó! Nekem nincs sok tapasztalatom benne. Utoljára 6.-ban volt dráma órám, szóval kicsit izgulok!

-Keep calm csajszi! Tuti jó leszel!

-Köszi!

Becsöngettek. Mindenki feszülten várta, hogy elkezdődjön az óra.

-Sziasztok!-jött be az osztályba a tanár.-Én Mr. White vagyok a dráma tanárotok, és egyben az osztályfőnökötök is! A mai órán csak beszélgetni fogunk, és megismerjük egymást. Akkor haladjunk is sorban mindenki mondjon magáról pár szót!

A dráma óra gyorsan eltelt. Nagyon jó fej volt a tanár. Örülök, hogy ilyen tanárt kaptunk osztályfőnöknek! A többi óra is gyorsan eltelt szerencsére.

-Annyira nem is volt szörnyű ez a mai nap!-mondta Sophie, miközben hazafele sétáltunk.

-Igen. De mondjuk ma egész nap csak beszélgettünk!

-Igaz, megtudnám szokni!

-Én is! Nem akarunk enni valahol?

-Nando's?

-Öm… Oké.

-Jaj bocsi nem akartam…

-Nem semmi baj, együnk ott!-mosolyogtam rá.

-Oké!

Bementünk a Nando'sba. Rendeltünk, aztán leültünk az egyik asztalhoz. Körbenéztem, hátha látok ismerős embereket, de nem láttam.

-Jó étvágyat!-hozták ki a rendelésünket.

-Köszönjük!

Megebédeltünk, aztán folytattuk az utunkat haza.

-Ezt nem hiszem el, esik az eső!

-Tényleg! Persze, hogy pont most kell elkezdenie esni, amikor még otthon se vagyunk!

-Igen, mit csináljunk fussunk?

-Aha!-nevetett.

-Oké.-nevettem én is és elkezdtünk futni.

-Még 5 perc! És az eső egyre jobban szakad!-mondta Sophie.

-Ja, tök jó.

Ahogy futottam nem vettem észre az előttem sétáló szerelmes párt, ezért ügyesen fellöktem őket.

-Úristen, sajnálom!-próbáltam őket felhúzni a földről.

-Naomi?-állt fel a fiú, és lesöpörte a ruháját.

-Zayn?-néztem rá.

-Zayni felhúzol végre?

-Mi? Ja persze Perrie, gyere!-húzta fel a földről.

-Köszi Zayni-macim! Ő ki és honnan ismered?-kíváncsiskodott.

-Ő, csak egy rajongó. Az egyik koncertről.

-Ó, értem. Szia, örülök, hogy találkoztunk. Na, de megyünk Zayn?

-Igen!-fogta meg Perrie kezét. Kinyitották újból az esernyőt, és tovább sétáltak.

Csak egy rajongó. Visszhangoztak Zayn szavai a fejemben.

-Hú, ez durva volt!-nézett rám Sophie.

-Egy kicsit!-töröltem meg a szemem.-De menjünk nem akarok jobban szétázni!

-Oké!

Elindultunk tovább. Csak egy rajongó. Tényleg ennyit jelentettem Zaynek? Én azt hittem, hogy nem, de úgy látszik tévedtem.

-Hú végre itthon!-mentünk be a házba Sophieval.

-Igen! Jaj tiszta víz vagyok átöltözök!-mentem be a szobámba.

Gyorsan átöltöztem tiszta és kényelmes ruhában.

-Jaj, most már sokkal jobban!-mentem ki a nappaliba.

-Igen!-helyeselt Sophie. -Csinálok teát, te is kérsz?

-Igen. Én addig kirakom száradni a ruhákat.

-Oksa.

Kiteregettem, közben Sophie is megfőzte a teákat.

-Tessék!-adta oda.

-Köszi.

Leültünk a kanapéra. Mindketten csöndben ültünk és ittuk a teáinkat.

-Naomi, figyelj, látom hogy bánt a dolog, de ne foglalkozz Zaynnel! Akkora egy bunkó. Hogy mondhat ilyet?

-Igen igazad van, köszönöm! Megérdemeltem. Én nem akartam vele kibékülni, szóval az én hibám is!

-Igen, de akkor is így letagadni téged, hogy csak egy rajongó, az azért már durva!

-Hát ja!

-Lehet beszélned kéne vele!

-Beszélnem, miről?

-Mindenről, hogy most már tényleg tisztázzatok mindent veszekedés nélkül!

-Igazad van. Majd holnap felhívom. Jaj Sophie annyira köszönöm!-öleltem meg.

-Ugyan nincs mit!

Végig beszélgettük az egész délutánt. Olyan érzésem volt, mintha Sophiet már 1000 éve ismerném. 9 körül elmentünk fürdeni, utána pedig lefeküdtünk aludni.