II. évad 9. fejezet

Hali! :D
És itt egy újabb rövidke rész! :) Nagyon szépen köszönöm a 6246 oldalmegjelenítést!♥ :D
Sajnos már csak 1 hónap maradt a nyárból! :(
Élvezze ki még mindenki! :D Én ma megyek nyaralni! :) Szóval majd hétfőn jön az új rész! :)
Kellemes pihenést kívánok mindenkinek! :D

9. fejezet

Másnaposság

Reggel /Naomi szemszöge/

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Felültem az ágyon. Nyújtóztam egyet és kinyitottam a szemem. Úristen! Hol vagyok? Körbenéztem, de semmi sem volt ismerős. Ijedten magam mellé néztem, de csak egyedül én voltam az ágyban. Remélem nem csináltam semmi hülyeséget! Kikeltem az ágyból. A fejfájás még rosszabb lett, ezért visszaültem az ágyra. Összeszedtem magam. Odamentem a táskámhoz. A mobilomat kerestem, de nem találtam sehol. Most mit csináljak?! Menjek ki? És kinek a házában vagyok egyáltalán? Odafutottam az ablakhoz. Elhúztam a függönyt és szikrázó napfény fogadott. Kellett pár pillanat, amire a szemem hozzászokott az erős fényhez. Kinéztem, és semmi sem volt ismerős. Remek. Még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam. Eldöntöttem, hogy kimegyek. Félve nyitottam ki az ajtót. Először csak a fejemet dugtam ki rajta. Szétnéztem. Még mindig semmi sem volt ismerős. Kimentem az ajtón. Elindultam a lépcső felé. Lentről zajokat hallottam. Óvatosan lementem a lépcsőn, nehogy meghalljon valaki. Mikor leértem finom illat csapta meg az orromat. Tojásrántotta. Félve elindultam a konyha felé. Benéztem, és akkor megláttam Őt.

-Jason?-kérdeztem tőle.

-Naomi!-mosolygott rám.-Hát felébredtél?

-Öm. Igen.

-Csináltam tojásrántottát kérsz?

-Aha!-ültem le az asztalhoz.

-Tessék.-szedett ki egy tányérra és lerakta elém.-Jó étvágyat!

-Köszi!

Leült velem szembe és ő is elkezdett enni. Csöndben ettünk. Néha egymásra néztünk, aztán gyorsan elnéztünk másfelé.

-Amúgy, hogy vagy?-kérdezte.

-Hát a fejem nagyon fáj.

-Hm, gondoltam! Várj keresek egy aszpirint!-felállt az asztaltól és elkezdett kutatni az egyik fiókban.-És itt is van, tessék!

-Köszi.

Öntött még nekem vizet én pedig bevettem a gyógyszert.

-Öm, Jason, amúgy én… mi… izé…-néztem le a földre.

-Hé, nyugi nem volt semmi!-mosolygott rám.

-Oké!-néztem rá.-De amúgy hogy kerülök ide?

-Nem emlékszel semmire?

-Hát annyi rémlik, hogy készülődök, aztán elmentünk a buliba és ott pedig Noellel beszélgetek és ennyi.

-Hát az nem sok. Akkor nem is emlékszel arra, hogy berúgtál, és Noelt orrba vágtad, aki mellesleg bedrogozott téged?

-Húh. Nem emlékszek semmire, de lehet jobb is!-könyököltem az asztalra.

-Hát igen.

-Amúgy hogy viselkedtem, mármint érted?

-Hát a konyhapulton ugráltál egyszarvút kergetve, aztán megkérdezted, hogy tudsz-e repülni, aztán hazafele a kocsiban pedig pillangókat próbáltál elkapni.-nevetett.

-Úristen!-nevettem én is.-Többet nem dőlök be ilyen embereknek!

-Ne is!

-Amúgy miért húztam be neki?

-Mert először ugye veled beszélgetett, aztán egy másik lánnyal kezdett el flörtölni. És nem hagytad ezt annyiban és hát aztán puff!

-Ja értem. És még egy kérdés. Hogy kerültem én ide? Hogy-hogy nem Sophiékkal mentem haza?

-Mert kerestünk téged mind a hárman. Nagy nehezen megtaláltalak és közölted, hogy te nem mész haza, mert még bulizni akarsz!

-Ó.

-És akkor mondtam Nickéknek, hogy hazaviszlek majd, csak amire odaértünk a kollégium zárva volt, ezért idehoztalak.

-Köszönöm!

-Nincs mit.

-És amúgy te mit csináltál a buliba?

-Nem sok mindent. Igazából egész végig próbáltalak megtalálni téged.

-Igen?-csillant fel a szemem.

-Igen!-mosolygott.

-Sajnálom, hogy nem tudtad élvezni a bulit miattam.

-Ugyan Naomi, semmi baj! Élveztem, és legalább hazatudtalak hozni!-mosolygott rám.

-Nagyon szépen köszönöm!

-Máskor is! Elmosogatok, ha szeretnél lefürödhetsz!

-Oké.

-Gyere megmutatom, mit hol találsz!

-Köszi!

Felmentünk az emeletre. Leültem az ágyra, közben Jason a szekrényben keresgélt.

-Meg van! Tessék egy rövid nadrág és egy póló. Csak ezeket hagyta itt Nina.

-Oké, köszi!-vettem el tőle a ruhákat.

-Van bent tusfürdő és tessék itt egy törölköző!

-Köszi.

-Akkor én lementem elmosogatni.

-Oksa.

Bementem a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a pólót és a nadrágot. Nina? Ki lehet az a Nina? Felvettem a táskámat. A ruhám, sajnos nem fért bele ezért kézbe kellett vinnem. Lementem a konyhába.

-Köszi a nadrágot és a pólót! De én megyek haza.

-Oké, és hazavigyelek?

-Nekem mindegy. Ha szeretnél.

-Akkor gyere!-elővette a slusszkulcsot és kimentünk a kocsihoz. Beszálltunk utána elindultunk haza.

-Köszönöm, hogy elhoztál! Meg, hogy tegnap hazahoztál! Meg a ruhákat, meg mindent!

-Nincs mit Naomi máskor is! Ha valami hívj én ott termek!

-Oké.-mosolyogtam rá.

-Húh holnap lesz az első napod az egyetemen!

-Jaj ne is mondd!

-Nyugi jó lesz! Reggel elviszlek, oké?

-Oké, gyere 8,15-re oké?
-Oké, akkor szia!

-Szia!-kiszálltam a kocsiból.

Bementem a házba.

-Szia, megjöttem!-köszöntem Sophienak.

-Na végre! Szia.-ölelt meg.

-Bocsi, hogy nem veletek jöttem!

-Á, semmi baj! De mesélj!

Leültünk a kanapéra és elmeséltem neki a tegnap estét, és hogy reggel mi történt.

-Amúgy ez honnan van?-kérdezte Sophie a ruhámra mutatva.

-Jason adta kölcsön. Valami Nina hagyta nála.
-Ki az a Nina?

-Ez az, hogy fogalmam sincs!

-Ó. Holnap suli!-mondta szomorúan Sophie.

-Sajnos! De még ne legyen! Még egy hónap szünet lehetne!-nevettem.

-Igen-igen!-helyeselt Sophie.

-Na gyere pakoljunk be!-keltem fel a kanapéról.

-Oké.

Összeszedtük amik holnap kelleni fognak. Tv-ztünk még egy kicsit, aztán korán elmentünk fürdeni és aludni.