II. évad 1. rész

Sziasztok! :D
Húú ez a nap is elérkezett, a mai nappal kezdetét veszi a 2.évad! :DD Remélem már sokan vártátok!! :) Nem is húzom tovább a szót csak még annyit, hogy nagyon szépen köszönöm 5150 oldalmegjelenítést!♥ :D
Jó olvasást és lécci komizzatok!!! *-*

-------------------------------------------------------------------------------------------------

2. évad

1. rész

És újra Londonban

Londonban

Leszálltunk a gépről. 4 éve is pont ugyan így kezdődött minden…

-Gyertek béreltem kocsit!-mondta apa.

Kimentünk a reptérre. A reptér előtt egy csomó ember volt.

-Hé bocsi! Bocsi!-törte az utat apa.

-Á biztos valami rajongók.-mondta anya.

*-Rajongók?!*

Körbenéztem és megláttam a kis ,,I ♥ One Dirction” táblákat.

-NEEEEE!

-Naomi minden oké?-néztek rám anyáék kérdően.

-Persze. Amúgy hol a kocsi?

-Ott szembe!-mondta apa.

-Ja oké.

-ÚRISTEN ITT VANNAK!!-kezdtek el sikítozni a rajongók.

-Ugye nem?!-fordultam meg.

Ekkor láttam meg, hogy éppen kik szállnak le a repülőről. És ők nem mások voltak, mint a One Direction…

-Juhuhú ott van Zayn!

-Meg Harry!

-ÁÁ Niall és Liam.

-Louis!!!

Ordítoztak a rajongók.

Egy pillanatra megálltam és megláttam Zaynt, ahogy éppen integetve száll le a repülőről. Néztem még egy ideig. Aztán azt láttam, hogy Niall súgott valamit Zaynnek és rám mutatott. Zayn gyorsan rám nézett. Néztük egymást pár másodpercig aztán Zayn elindult felém. Nem volt semmi kedvem vele beszélni, ezért megfordultam és a családom után futottam. Észre se vették, hogy eltűntem…

Beszálltunk a kocsiba. Hátranéztem és láttam, ahogy Zayn próbál áttörni a rajongók között és keres engem. Gyorsan lehúztam a fejem, hogy ne vegyen észre, hogy már rég egy kocsiban ülök.

-Mit csinálsz?-súgta Ariel.

-Ja semmit.-húztam ki magam.-Amúgy hol is van ez a ház?

-Még 2utcányira.

-Ja jó. És az egyetem?

-Az messze van, szóval busszal kell járnod.

-Busszal? De hát én nem akarok busszal járni. Nem lehetne, hogy koleszos legyek?

-Majd megbeszéljük…

*-Szóval nem.-gondoltam magamban.*

-Megérkeztünk!-mondta boldogan anya.

-Éljen!-Ariel már rögtön be is futott a házba. Nem tudom, hogy tud neki ennyire örülni…

Anyáék kipakolták a cuccokat én meg addig körül néztem a házban. Takaros kis ház volt. Az emeleten volt egy erkélyes szoba persze azt elfoglalta Ariel.

-Haha ez az enyém!-mondta boldogan.

-Aha. Jó neked.

-Lányok! Gyertek le!-kiabált fel anya.

Lementünk. Ariel bejelentette, hogy az övé lesz az erkélyes szoba. Anyáék beleegyeztek.

-És neked melyik tetszik?-kérdezte anya.

-Hmm az egyetemi kollégium.

-Naomi. -mondta anya.

-Igen?

-Miért akarsz te annyira kollégista lenni?

-Hogy miért?!-akadtam ki.-Először is kinéztem egy tök jó egyetemet New Yorkban fel is vettek aztán apának jött ez a munka ezért most át kellett ide költöznünk és egy Színészeti egyetemre fogok járni, amit nem is én választottam, hanem ti. És még ezek után elvárjátok, hogy itt lakjak veletek?! És amúgy is már 18 vagyok. 3 hónap múlva 19!

Síri csönd. Mindenki csak nézett rám.

-Hát jó…-mondta végül is apa.

-Gondoltam, hogy ez lesz a válasz.-mondtam unottan.-Akkor én most… MIII? HÁT JÓ? SZÓVAL IGEN?-örültem meg.

-Igen. Végül is miattam vagy most itt.

-Úristen köszi köszi köszi!-öleltem meg őt.

-Nincs mit de akkor még ma be kell jelentkezned!

-Oké! Összepakolok és mehetünk is! Ez az!

Eközben a fiúk/Zayn szemszöge/

-London édes otthon!-nézett ki boldogan az ablakon Louis.

-Igen végre itthon vagyunk!-mondta Liam.

-Igen, és elmegyünk a Nandos-ba ugye?-kérdezte Niall.

-Persze!-vágta rá nevetve Harry.

-Héj amúgy Zaynnek mi a baja?-kérdezte Louis.

-Naomi…-mondta Liam.

-Naomi? Azt mondtad túlléptél rajta…

-Csak mondtam!-vágtam rá.

-Ja értem…

-De mindegy is. Itt vagyunk.-tereltem el gyorsan a témát.

-Igen! Juuuj de sok ember!-nézett ki az ablakon Louis.

-Igen, de egyik se Naomi…-motyogtam.

-Mi mit mondtál?

-Nem lényeg, inkább menjünk!

Integetve szálltunk le a repülőről. Jó volt látni a sok ,,I ♥ One Direction'' táblákat.

-Héj Zayn az ott nem Naomi?-súgta Niall és rámutatott egy lányra.

-Naomi?!-kaptam fel a fejem.

Ránéztem arra a lányra akit Niall mutatott. Tényleg úgy nézett ki, mint Naomi.

Néztük egymást pár másodpercig. Aztán végül is úgy döntöttem utána futok, de akkor el kezdett futni egy kocsi felé.

-Naomi! Hé várj!-kezdtem el futni utána.

A rajongókat kerülgettem, amilyen gyorsan csak tudtam, de már késő volt, az autó elment.

-Ezt nem hiszem el.-mentem vissza szomorúan a többiekhez.

Eközben Naomi

Bejelentkeztem az egyetemre. Aztán elmentünk az egyetem egyik lakásába. Anyáék segítettek behozni a cuccokat a szobámba.

-Hát akkor tiéd a 24-es szoba.-mondta anya.

-Igen.

-Hiányozni fogsz!-ölelt meg.

-Te is nekem.

-Na akkor hagyunk is szia Naomi!-ölelt meg apa.

-Szia.

-Szia Naomi!-ölelt meg Ariel is.

-Sziasztok! Majd találkozunk.

-Igen.

Aztán elmentek. Először azt hittem, hogy csak az enyém lesz a szoba, ám ekkor egy lány jött be az ajtón.

-Azt hittem én leszek az első.-jött be egy kis kutyával a szobába.-Amúgy szia Sophie vagyok, Sophie Jonson és te?

-Szia. Naomi James. Segítsek?

-Aha, köszi!

Segítettem neki behordani a cuccát.

-Húh hol laksz, hogy ennyi cuccot hoztál?

-Hát busszal 15percre innen.

-Ja… És busszal jöttél?

-Nem dehogyis bátyám hozott kocsival.

-Ja értem.

Elkezdtünk beszélgetni.

-Amúgy zavar Miszty?

-Nem, nem dehogyis cuki kis kutya.

-Akkor jó!

Ekkor megszólalt a telefonom.

-Hey girl I'm waiting on ya, waiting on ya. Come on and let me sneak you out.

-Juuj One Direction rajongó vagy?

-Olyasmi.-mondtam és kinyomtam a telefonomat.

-Olyasmi, hogy érted?

-Hosszú történet… Majd egyszer elmondom.

-Ja oké. Amúgy nem veszed fel, csak mert megint hívnak.

Ránéztem a mobilom kijelezőjére.

-Nem ismerem ezt a számot. Az ismeretleneket nem veszem fel.

-Ja értem… Amúgy nem cserélünk számot?

-De.

Megadtuk egymásnak a számunkat.

-És most mit csináljunk?-kérdeztem.

-Nem megyünk el vásárolni?

-De mehetünk. Á már megint csörgök…

-Vedd már fel!

-Nem!-mondtam és inkább kikapcsoltam a telefont.

-Te tudod…-nevetett.-De akkor indulhatunk?

-Persze. Amúgy Misztyvel mi lesz?

-Itt hagyom, kibírja addig okos egy kutyus. Ugye Miszty. -kezdte el simogatni Sophie. -Na de mehetünk!

Magunkhoz vettünk egy-egy táskát és elindultunk a városba.

-Amúgy te hol laksz?

-Hát New Yorkban laktam eddig, de most ide költöztünk apa miatt…

-Ja értem. És amúgy ebbe a suliba akartál jelentkezni?

-Nem. De így alakult… És amúgy te szereted a One Diectiont?

-Hát nem vagyok az a nagy rajongó, de szeretem a számaikat.

-Ja értem. És te akkor kiért rajongsz?

-Hát Eric Saadéért! Ismered ugye?

-Persze, úgy vagyok vele mint te a One Directionnal.

-Ja akkor jó!-mondta boldogan.

Eközben a fiúk/Louis szemszöge/

-Ezt nem hiszem el.-mondta Zayn.

-Mit?-ültem le mellé.

-Naomi… Nem veszi fel a telefont, hanem kinyomja most meg már ki is van kapcsolva.

-Akkor indulhatunk a Nandosba?-futott be az ajtón Niall.

-Igen!-vágtam rá.-Na gyere Zayn.

-Oké, mehetünk.

Eközben mi/Sophie szemszöge/

-Juj nézd! Eric Saade és One Direction bolt! Ide be kell mennünk!-húztam magam után Naomit.

-Oké…

Bementünk fel vásároltam a fél boltot, de Naomi nem akart semmit se venni.

-Tessék ajándék, hogy szobatársak lettünk!

-Köszi!-vette el.-Juj egy One Directionos meg egy Eric Saades póló? De jó, köszi!-ölelt meg

-Ugye?! De menjünk el a Nandosba éhes vagyok.

-A Nandosba?! Öm… Miért pont oda?

-Mert egy jó hely és ott nagyobb esélyed van arra, hogy összefuss

a One Directionnal!

-Csak miattam megyünk oda? Mert nekem a McDonald's is tökéletes lenne…

-Nem csak miattad, miattam is!

-Ja jó… Menjünk!

Naomi szemszöge

*-Könyörgöm ne találkozzak velük, ne találkozzak velük!-imádkoztam.*

-Naomi, jól vagy?-kérdezte Sophie.

-Ja igen persze!

-Akkor jó! Mit kérsz?

-Egy sajtburgert.

-Oké. Rendeled te? Én utálok beszélni!

-Én is, de az ajándékok miatt megteszem helyetted!

-Köszi!-ölelt meg.-Én sültkrumplit kérek ketchuppel.

-Jó napot. Egy sajtburgert és egy tál sültkrumplit kérek ketchuppel.

-Oké, üljetek le majd kivisszük!

-Oké, köszi.

Leültünk egy asztalhoz. Ekkor 5napszemüveges furán öltözött fiú jött be az ajtón.

-Mekkora lenne, ha a One Direction lenne az!-súgta Sophie. -Bár mondjuk, ők szerintem nem így álcázzák magukat.

-Aha.

Rendeltek és leültek a mellettünk lévő asztalhoz. Gyorsan a kezembe vettem az étlapot és elkezdtem olvasni.

-Naomi már rendeltünk!-mondta Sophie.

-Tudom csak az itallapot nézem.

-Ja igen igazad van Naomi!

*-Muszáj mindig mondania a Naomit, a mellettünk ülő srácok közül az egyik így is nagyon néz…*

-Tessék itt van a sajtburger és a sültkrumpli.

-Köszönjük.

-Hozhatok valamit inni?

-Egy Colát kérnék.

-Én is!-vágta rá Sophie.

-Rendben máris hozom.

-Köszönjük.

-Psszt Naomi!-súgta Sophie. -Az a srác ott nagyon néz téged.

-Igen, észrevettem.

-Miért nem mész oda hozzá?

-Mi miért menjek oda?!

-Nem kell, mert már jön.

-Mi van?-megfordultam és kilöktem a pincér kezéből az italokat és az egész arra az ismeretlen srácra ment.

-Úristen! Úristen bocsánat!-kezdtem el letörölni róla a Colat.

-Semmi baj, Naomi!-mosolygott rám a srác. Ijedtem kaptam fel a fejemet.

-Ö… Hozok másikat!-mondta a pincér.

-Oké, köszönjük.-vágtam rá.

*-Mégis honnan tudja a nevemet ez a fiú? Mondjuk olyan ismerős… Nem nem az nem lehet… Vagy mégis?!-gondolkoztam el*

-Tessék, leszedtem amennyire csak tudtam.

-Köszi!-mosolygott még mindig.

-Amúgy honnan tudod a nevemet?

-A barátnőd, annyiszor mondta…

-Ja értem.

-Amúgy Naomi lenne kedved találkozni velem holnap?

-Még a nevedet se tudom…

-A nevem Tomas, Tomas Richmond. És tessék itt a számom.-adott oda egy kis papír cetlit.-Majd hívlak. De én megyek enni, szia!

-Oké, szia!

Visszaültem a helyemre közben a pincér is kihozta az új Colakat és neki láttam enni.

-Juuj Naominak randija lesz!-mondta boldogan Sophie.

-Igen…

-Na most miért nem örülsz neki?

-Hát nem tudom, csak mert olyan ismerős a srác.-odanéztem a másik asztalhoz és láttam, hogy még mindig engem néz.-Na mindegy.

Megettük a kaját aztán gyorsan kifizettük és elindultunk haza.

-Akkor majd holnap, hívlak! Szia!-köszönt el a fiú.

-Szia.-mosolyogtam rá.

-Amúgy honnan tudja a számodat?-kérdezte Sophie.

-Igazad van! Én oda se adtam neki, csak ő nekem…

-Lehet, hogy egy titkos kém!

-Valószínű…-nevettem.-Mondjuk ahogy bemutatkozott… A nevem Tomas Tomas Richmond!

-Haha!-nevetett Sophie.

Hazafelé még ettünk egy fagyit aztán hazamentünk.

-Miszty hazajöttünk!-ment be a szobába Sophie. -Hát ki a cuki kis kutyus na ki az hát igen te!

Ameddig Sophie kutyázott gyorsan felhívtam anyáékat, és Cassiéket. Utána Sophie is felhívta a családját és a barátait.

-Hiányoznak?-kérdezte szomorúan Sophie, miközben a Faithékkel készült közös képeket raktam ki az éjjeliszekrényemre.

-Igen.

-Amúgy ki kicsoda?

-Ő itt Melody ő ott Jessi, Faith Cassie és én.

-Aha jó kép!

-Köszi. És neked a barátnőid?

-Á! Elmentek a jogra. Ők nem akarnak ilyen suliba járni.

-Ja értem.

-Amúgy itt egy közös kép!-vette elő az egyik bőröndéből.-Ő ott a szélén Mimi mellette Emily meg én.

-De jó kis kép!

-Igen. Na de én lefürdök oké?

-Oké. Amúgy itt mikor is kezdődik a suli?

-Majd szeptember 1-jén az az hétfőn. De nyugi még csak 26.-a van!

-Igaz. Akkor oké. Amúgy köszi még egyszer a pólókat!

-Nincs mit!-mosolygott rám.

Sophie elment fürdeni én meg addig elmentettem a számot. Megnéztem a hívásnaplót, hogy ki is hívott annyiszor. Kiderült, hogy az a szám Tomasé volt.

-Tomas most vagy kém… Vagy igazából ő Zayn!