II. évad 5. fejezet

Sziasztok! :D
Húhú 5555 oldal megjelenítés nagyon szépen köszönöm!♥ :D
A kommenteket még mindig szeretettel várom! :D Jöhet meleg és hideg is! :)

5. fejezet

Az első randi

Sophie szemszöge

Már reggel hét órakor elkezdtem készülődni. Éppen a szekrényajtót csaptam be, amikor Naomi felébredt.

-Mi az? Mit csinálsz?-ült fel az ágyán.

-Bocsi! Csak készülődök.

-Miért, hány óra?-kérdezte ásítva.

-7.

-Mennyi? Én még szeretnék aludni, szóval nem akarsz inkább a fürdőben készülődni?!

-De. Amúgy rájöttem, hogy kicsi ez a 24-es szoba kettőnknek, ezért arra gondoltam, hogy kivehetnénk egy másik szobát! Még biztos akad olyan szabad szoba, ami nekünk meg is felel!

-Igen, ez egy jó ötlet! Majd délután elintézem, oké?

-Oké köszi!-öleltem meg.-De hagylak aludni! Kiviszem a cuccaimat és már itt se vagyok!

-Oké!

Naomi szemszöge

Visszaaludtam nem tudom meddig aludhattam, de egy újabb puffanást hallottam.

-Sophie, minden oké?-ültem fel az ágyon. -Sophie?

Kimentem a nappaliba. Nem volt Sophie ott, se a konyhában. Benyitottam a fürdőbe. Ott feküdt Sophie a földön.

-Úristen!-rohantam oda hozzá. -Sophie, kelj fel! Sophie!

-Mi történt?-nyitotta ki a szemét.

-Sophie!-öleltem magamhoz.-Csak egy puffanást hallottam és aztán itt fekszel.

-Nyugi, most már jól vagyok!

-Biztos, ne hívjak mentőt, vagy valami?

-Nem, nem kell.

-Tuti?

-Igen nyugi!-kelt fel a földről.

-De mi történt?

-Nem tudom. De semmi komoly. Készülődnöm kell találkozok Nickkel!

-Oké.

Aggódtam Sophie miatt, de hát ő tudja. Nem akartam visszafeküdni, ezért felöltöztem és leültem a nappaliba TV-zni.

-Na hogy festek?-kérdezte.

-Nagyon jól nézel ki! Tetszik a ruhád!-dicsértem meg.

-Köszi!

-De azt ugye tudod hogy még csak 12 van?

-Igen? Na nem baj most már így maradok!-mondta nevetve és leült mellém a kanapéra.

Megnéztünk egy filmet, utána pedig még bement a fürdőszobába megigazítani a haját és a sminkét.

-Csöngettek!-kiabáltam a nappaliból.

-Lécci nyisd ki még nem vagyok kész!-kiabált vissza.

-Oké.

Felálltam és odamentem az ajtóhoz.

-Szia!-állt egy srác az ajtóban.

-Szia. Te vagy Nick ugye?

-Pontosan. És te?

-Naomi, a szobatárs!

-Ja értem. Örülök, hogy találkoztunk!

-Én is! Lehetne egy nagy kérésem?

-Persze, mi az?-kérdezte ijedten.

-Nyugi semmi komoly vagyis hát… Na szóval az történt, hogy Sophie reggel elájult. És nem akarta, hogy mentőt hívjak vagy valami, mert nem akarta kihagyni a randit!

-Úristen!-kapta a szájához a kezét.

-De nyugi, jól van! De ha történne bármi lécci hívj fel!

-Persze!

Megadtam neki a számomat, közben Sophie is elkészült.

-Sziasztok! Érezzétek jól magatokat!-csuktam be az ajtót.

Sophiék elmentek. Egyedül voltam és unatkoztam. Megígértem Sophienak, hogy elintézem a szoba ügyet, de most semmi kedvem sem volt hozzá. Visszadőltem a kanapéra. Csak kapcsolgattam a TV-t de túl unalmas volt ezért inkább úgy döntöttem elmegyek sétálni. Elsétáltam a suli felé. Hangok szűrődtek ki. Közelebb mentem és láttam, hogy a kosárlabdapályán fiúk kosaraztak. Odamentem hozzájuk és akkor láttam, hogy ott volt Jason is. Közelebb mentem a pályához amikor egy labda repült felém. Ijedten elkaptam.

-Naomi szia!-jött oda Jason.

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Visszakaphatom?-kérdezte a labdára mutatva.

-Ja persze!

-Köszi. Amúgy nincs kedved megvárni a meccs végét? Fél óra múlva végzünk.

-De!-mondtam és elindultam a lelátó felé.

Jason felment a pályára rám nézett aztán tovább folytatták a játékot.

Sophie szemszöge

-Hova megyünk?-kérdeztem Nicktől miközben kinyitotta előttem a kocsi ajtót.

-Meglepetés!-mosolygott és beszállt ő is a kocsiba.

Szépen lassan haladtunk. Már elhagytuk London területét is.

-Nick, hova viszel?-néztem rá kérdően.

-Egy étterembe!-felelte titokzatosan.

-És milyen messze van még?

-Ne legyél ennyire kíváncsi! Amúgy meg pár perc!-nézett rám, aztán gyorsan visszakapta a tekintetét az útra.

-Oké.

Tovább néztem a tájat. Nick szépen lassan lefordult az útról.

-Hú jó kis eldugott hely!

-Tudom, de a kilátás gyönyörű! Mindjárt meglátod!-mutatott ki az ablakon.

Nicknek igaza volt a táj egyszerűen gyönyörű volt.

-Gyere foglaltam asztalt!-nyitotta ki előttem az ajtót.

Bementünk az étterembe.

-Nick, szia!-támadta le az egyik pincérnő.

-Sarah, szia!

-Ő ki csoda?

-Sarah, ő itt Sophie!

-Jó napot!-köszöntem félénken.

-Ó, ugyan tegezz nyugodtan!

-Redben.

-Na gyertek, szokásos hely ugye Nick?

-Igen!

Leültünk az asztalhoz. Kaptunk étlapot és rendeltünk.

-Sokszor szoktál idejárni?-kérdeztem.

-Igen! Csodálatos a kilátás!-mondta és rám mosolygott.

-Ó. Értem.-pirultam el.

Szóval sokszor jár ide, az biztos, hogy nem egyedül! Kihozták a rendelésünket. Nagyon jól elbeszélgettünk. Aztán Nick felállt és mondta, hogy mindjárt. Idegesen kortyolgattam az italomat.

-Nagyon szerencsés lány vagy!-jött oda hozzám Sarah.

-Igen, miért?-néztem rá.

-Mivel eddig Nick senkit sem hozott ide! Te vagy az első!

-Ó! Tényleg?-lepődtem meg.

-Itt is vagyok!-jött vissza Nick.

-Akkor én megyek is, jó étvágyat!-mosolygott rám Sarah.

-Köszönjük!

Megettük, Nick kifizette a kaját utána pedig kimentünk a szabadba. A nyári szellő lágyan fújt, miközben lementünk a tó partjára.

Ráléptem egy kőre és megcsúsztam.

-Óvatosan!-fogta meg a kezem Nick.

-Oké.

Leültünk a tó parton lévő padra és csak néztük a tájat és a tavat. Az egyik pillanatban még mindig csodálatos volt aztán hirtelen elsötétült minden.

Nick szemszöge

-Úristen! Sophie! Sophie!-fogtam ijedten a kezét.

Ijedten felvettem a kezembe. Berohantam az étterembe.

-Segítség! Valaki hívjon mentőt! A barátnőm elájult!

Sarah azonnal rohant hívni a mentőket. Én addig lefektettem Sophiet a kanapéra. Eszembe jutott, hogy Naomit felhívom ha valami történni fog Sophieval, így hát előkerestem Naomi számát.

Naomi szemszöge

-Gyerünk Jason!-szurkoltam neki a lelátóról.

Vége lett a meccsnek. Jason kezet fogott a többiekkel aztán odajött hozzám.

-Jó meccs volt!-mosolyogtam rá.

-Köszi. Gyorsan lezuhanyzok és átöltözök megvársz?

-Persze!

-Köszi, sietek!-mondta és elfutott.

Visszaültem a lelátóra és vártam Jasonra. 10 perc múlva meg is érkezett.

-Itt vagyok. Köszönöm, hogy megvártál!-ölelt meg.

-Nincs mit.

-És most mit csináljunk?

-Nem tudom. Sétáljunk egy kicsit a városban!

-Oké, benne vagyok!-mosolygott rám.

Éppen a városban sétáltunk amikor megszólalt a telefonom.

-Halló?

-Naomi? Nick vagyok.

-Mi történt?

-Sophie elájult! Most viszik be őt a kórházba!

-Úristen! Melyikbe?

-Ami ott van az Ersten utcában!

-Rendben azonnal rohanok!-letettem a telefont.

-Mi az? Mi történt?-kérdezte ijedten Jason.

-Sophiet kórházba vitték! Hol van az Ersten utca?

-Erre gyere!-fordult jobbra.

Gyors lépésre váltottunk. Siettünk ahogy csak tudtunk a kórházba.

15 perc alatt oda is értünk.

-Jó napot! A barátnőmet Sophie Jonsont keresem!

-17-es szoba a folyosó végén balra!

-Köszönöm!

Megfordultam és láttam, hogy Nick ott ült az egyik széken odarohantam hozzá.

-Szia!

-Naomi, szia!

-Hogy van?-kérdeztem ijedten.

-Jobban azt mondták az orvosok, hogy kimerült. És még keveset is ivott ezért ájult el!

-Értem. Belehet hozzá menni?

-Igen, de csak egyesével.

-Rendben. Menj előbb be majd te, oké?

-Köszönöm!

Rámosolyogtam és visszamentem Jasonhoz. Leültem mellé a székre.

-Hogy van a barátnőd?

-Jobban.

-Akkor jó!

Ott ültünk és vártam, hogy Nick mikor jön ki tőle.

-Az ott nem Nick?-néztem rá az egyik fiúra.-Nem még se.

Végre kijött, ezért én is bementem hozzá.

-Sophie!

-Szia!-mosolygott rám.

-Hogy vagy?-ültem le az ágya melletti székre.

-Jobban. Csak sokat kell innom és aludnom!

-Értem. Meddig leszel bent?

-2-3 napig.

-Az annyira nem is sok!

-Igen!

-Na megyek! Pihenj sokat! Holnap jövök meglátogatni!

-Oké, köszi, szia!-öleltük meg egymást.

Kimentem a szobából, Nick pedig rögtön be is ment. Nagyon aranyos fiú, remélem Sophie is így gondolja.

-Na itt vagyok!-mentem vissza Jasonhoz.

-Oké, szeretnél valahova menni, vagy inkább haza?

-Haza, ha nem baj.

-Nem dehogyis. Hazakísérjelek?

-Igen!

-Oké!-mosolygott.

Elindultunk. Az egész utat végig beszélgettük nagyon jól elvoltunk.

-Köszönöm, még egyszer, hogy elkísértél a kórházba, meg hogy haza is!

-Nincs mit!

-Szia!-öleltem meg.

Kicsit meglepte a mozdulatom, de ő is megölelt.

-Szia!-indult el haza Jason.

Bementem a házba. Olyan fura volt Sophie nélkül. Mivel unatkoztam ezért csináltam popcornt és elkezdtem nézni a Teen Wolfot. Megnéztem belőle pár részt. Utána vettem egy jó forró fürdőt és lefeküdtem aludni.