II. évad 3. fejezet

3. fejezet

Megbeszélés

-Naomi, Naomi basszus elkésünk!-futkározott a házba Sophie.

-Mi honnan?-nyitottam ki a szememet.

-Hát tudod Zaynnel találkozunk…

-Ja tényleg, ne is mond…

-Nem akarsz menni?-ült le mellém az ágyra.

-Nem nagyon…

-Megértem, de szerintem jobb lenne ha mindent megbeszélnétek és új lappal kezdenétek az egészet. Szóval gyerünk felkelni!-húzta le rólam a takarót.

-Hééé!-próbáltam visszahúzni, de hamar feladtam.-Oké, oké felkelek!

-Na végre. Öltözz aztán megyünk is!

-Oké.

Nagy nehezen kikeltem az ágyból. Felöltöztem és megfésülködtem.

-Na itt vagyok!-mentem ki a konyhába.

-Kérsz valamit enni vagy inni?

-Nem. Menjünk tudjuk le minél előbb!

-Oké. Hozom a táskám.

Beszaladt a szobába addig kinyitottam az ajtót.

-Itt vagyok mehetünk!

-Jó.

Bezártuk az ajtót. Most még visszafordulhatok! Nem muszáj vele beszélnem! A gondolatok egyre csak keringtek a fejemben.

-Naomi jól vagy?-kérdezte ijedten Sophie.

-Persze!-vágtam rá.

-Nem úgy látszik. Szeretnél hazamenni?

-Nem, ha már elindultam most már beszélek vele!

-Oké. Mindjárt ott vagyunk. És amúgy hogy akarod? Én hol legyek?

-Hát valahol a közelben.

-Oké. Megérkeztünk!-mutatott a szemben lévő kávézóra.

-Hány óra?

-9.28. Wow, de pontosak vagyunk!

-Igen. Szerinted bent van már?

-Nem tudom.

-Mindegy menjünk be!-húztam az ajtó felé Sophiet.

-Oké.

Bementünk. Szétnéztem, de nem láttam sehol.

-Te látod őt?-súgtam Sophienak.

-Nem.

Odamentünk a pulthoz rendeltünk, utána pedig leültünk közösen az egyik asztalhoz.

-Na jó a terv! Én itt maradok te pedig ülj le szemben ahhoz az asztalhoz. És ha valami történik gyere és segíts!

-Oké, vettem!-mondta és elment az asztalhoz.

Nagyokat kortyolgattam a kávémból.A gyomrom görcsben volt. Magam elé néztem megláttam Sophiet amint az ajtóra néz aztán rám újra az ajtóra és újra rám. Ijedten megfordultam és akkor megláttam őt. Ő is észrevett engem és rám mosolygott és elindult felém.

-Szia!-ült le velem szembe.

-Szia.

-Látom eljöttél. Köszönöm!

-Aha szívesen.-néztem rá unottan.

-Naomi légy szíves ne csináld ezt. Megszeretnék beszélni mindent.

-Tudom, én is ezért vagyok itt.

-Rendben. Szóval akkor mondd meg mivel érdemeltem ki, hogy így semmibe veszel.

-Hmm nem is tudom… Először is amikor ott voltak azok a Perries képek azt mondtad, hogy ott az unokatesóidat ölelgeted és nem tudod, hogy ki szerkesztette át ezeket a képeket. Mondom oké elhiszem mert szeretlek! Aztán amikor bejelentettétek, hogy visszajöttök akkor kiakadtam. Tudom, hogy kerestél, de egyszerűen képtelen voltam veled beszélni, annyira szarul esett, hogy utolsó pillanatban közöltétek velünk. Jó tudom nem akartátok elrontani a nyarunkat, de akkor is ilyen későn és pont a szülinapomon! Aztán elterveztük a lányokkal, hogy kimegyünk a reptérre egy utolsó búcsúzásra. Mi ki is mentünk erre kiderült, hogy ti egy előbbi géppel mentetek el. Aztán megszakadt a kapcsolat, ti se hívtatok minket, mi se titeket. És akkor egyik nap megint néztem a TV-t és az a látvány fogadott, hogy Zayn Malik újra összejött Perrie Edwardssal! Na és itt már aztán teljesen kiborultam.

-Értem.-mondta.

Síri csönd lett. Néztük egymást és nem szóltunk egymáshoz.

-Értem?! Csak ennyi ezzel mégis mit akarsz?-tört ki belőlem.

-Megértem, hogy miért nem akarsz velem beszélgetni. És szeretnék valamit elmondani.

-Hallgatlak.

-Szóval. Az első Perries képek nem igazak, nem is tudtam róluk. Aztán ugye jött ez a bejelentésünk, hogy jövünk vissza és ugye nem beszélgettünk egymással. Egyik nap Perrie felhívott és beszélgettünk. Aztán ez napi szinten ment és mikor visszajöttünk ide Londonba akkor elkezdtünk találkozgatni. És amit láttál a TV-ben a Perries pletyka az tudod igaz.

Nem tudtam megszólalni se.

-Na várj! Szóval te összejöttél Perrievel?

-Igen…

-És még mindig együtt vagytok?-kérdeztem mérgesen.

-Hát… Igen…

-Mi? Elment az eszed?-kezdtem el kiabálni.-Elhívtál randira úgy, hogy közben Perrievel jártok?!

-Nem egészen…

-Nem egészen? Zayn istenem azt hittem te más vagy, de látom nem! Hát komolyan mondom ezen már csak nevetni tudok!-álltam fel az asztaltól.

-Naomi figyelj!-fogta meg a kezem.

-Jaj istenem Zayn hagyjál már!-húztam ki a kezem a fogásából.-És légy szíves felejts el engem örökre! Ott van Perrie nem tudom mit akarsz tőlem!

-Épp ez az amit szerettem volna mondani. De menjünk el innen mert mindenki minket néz!-suttogta.

-És?! Hagyj nézzenek! Hátha Perrie is megtudja, hogy milyen ember is vagy valójában.-mondtam jó hangosan.-Zayn én most befejeztem veled mindenféle társalgást, szóval kérlek hagyj békén! Ne hívj és ne is keress! Engem már nem érdekelsz! Menj vissza Perriehez már biztosan vár!-mosolyogtam rá gúnyosan aztán kimentem az ajtón.

Zayn szemszöge

Az összes ember ember engem nézett. Könyörgöm, csak paparazzi ne legyen itt!! Már megint elcsesztem. Nem hiszem el! Elrontottam az utolsó esélyemet is pedig annyi mindent szerettem volna mesélni neki! Rendeltem magamnak egy kávét aztán úgy döntöttem, hogy az lenne a legjobb, ha hazamegyek.

Sophie szemszöge

Nagyokat pislogva követtem a jelenetet. Minden egyes szót hallottam. Zayn tényleg ilyen lenne? Én más milyennek képzeltem. Aztán Naomi hirtelen kirontott az ajtón. Most mit csináljak?! Menjek utána vagy ne?! Megláttam, hogy Zayn rendelt és ő is kimegy az ajtón. Vajon Naomi után mehetett? Nem vártam tovább összeszedtem a cuccokat és én is elindultam utánuk. Mire kiértem egyikőjüket se láttam.

-Ezt nem hiszem el!-mérgelődtem.

Előkerestem a telefonomat és felhívtam Naomit.

-Nem veszi fel! Na még egyszer!

A 8. nem fogadott hívás után inkább abbahagytam a telefonálást.

-Ezt nem hiszem el! Minek neki a telefon?! Most merre?!-néztem körbe az utcán.

Arra jutottam, hogy a legjobb az lenne, ha hazamennék hátha Naomi is hazament. Elindultam haza. Reménykedtem, hogy mire hazaérek ő is otthon lesz.

-Szia! Hazajöttem!-rontottam be a házba. -Naomi?

-Itt vagyok!-hallottam a hangját a konyhából.

-Naomi!

-Mit hallottál?-kérdezte kisírt szemekkel.

-Mindent. És annyira sajnálom! Azt hittem ő nem ilyen!

-Igen, én is azt hittem, de tévedtem. De tudod mit? Nem is izgat!

-Na így kell hozzáállni!-öleltem meg.-Gyere együnk fagyit és nézzünk valami jó kis filmet!

-Oké.-mosolygott.

-Na végre mosolyogsz! Hozom a fagyit, te pedig keress filmet!

-Oké!

Előkerestem a hűtőből a fagyis dobozt és hozzá két kanalat.

-Itt vagyok! Kezdhetjük!

-Oké!

Megnéztünk egy vígjátékot. Jó volt látni Naomit nevetni. A Zaynes témát meg inkább fel se hoztam.

Naomi szemszöge

Pont erre volt most szükségem, Sophie tudja mit kell tennie!

-Sophie! Nagyon szépen köszönöm!-öleltem meg.

-Ugyan nincs mit!

Megnéztünk még pár filmet. Aztán este végre jó kedvvel feküdtem le.