II. évad 8. fejezet

Sziasztok! :D
Úristen nagyon nagyon szépen köszönöm a 6100(!!!) oldalmegtekintést!♥ Amikor megcsináltam a blogom nem hittem, hogy ennyien megfogják nézni! :)
Még egyszer köszönöm!!♥
Itt az új rész! :D Jó olvasást és várom a komikat! :)

8. fejezet

Kerti parti

Este

-Mehetünk?-kiabált a nappaliból Sophie.

-Aha.-rohantam ki a fürdőből.-Kész vagyok!

-Oké gyere, Nick már vár minket.

-De biztos veletek menjek? Nem akarok zavarni vagy valami…

-Jaj istenem gyere már!-húzott ki magával.

Bezárta az ajtót aztán lefutottunk a kollégium elé, ahol Nick a kocsinak dőlve várt minket.

-Szia Nick!-puszilta meg Nicket Sophie.

-Szia.-köszöntem neki én is.

-Sziasztok. Mehetünk?

-Aha.

Beszálltam a hátsó ülésre, Sophie pedig előre. Útközben Nick bekapcsolta a rádiót.

-Juj szeretem ezt a számot!-kezdett el énekelni Sophie.

-Én is!-csatlakozott hozzá Nick.

*-Istenem, hova kerültem…*

10 perc múlva szerencsére megérkeztünk a buli helyszínére.

Kiszálltam a kocsiból. Láttam, ahogy Nick átszalad a másik oldalra és kinyitja az ajtót Sophienak.
-Köszönöm!-szállt ki a kocsiból.

-Nincs mit. Gyönyörű vagy ma!-dicsérte meg Nick Sophiet.
-Köszönöm!-pirult el.
-Bocsi, hogy közbe szólok, de amúgy ki lakik itt?
-Noel, egyik osztálytársam.
-Értem.

Már az utcán is hallani lehetett a zenét. Nick bezárta a kocsit és bementünk a házba.

-Nick!-jött oda hozzánk egy fiú.

-Csá haver!-pacsiztak össze.

-Ők kik?-mutatott ránk.

-Ja, ők Sophie és Naomi.

-Hello Noel vagyok. Érezzétek jól magatokat!-mondta és már el is ment.

-Köszi.-válaszoltuk.

-Na jó, akkor én most megyek és eszek valamit.-mondtam.

-Oké.

-Ja és mikor akartok hazamenni? Vagy tudjátok mit hívjatok, ha indulunk oké?-kérdeztem tőlük.

-Oké.

-Na akkor sziasztok.-köszöntem nekik és elindultam a kaja pult felé.

Éppen vettem egy kis nachost amikor egy fiú jött oda hozzám.

-Naomi?-mosolygott rám.

-Ig…-nyeltem le a falatot.-Bocsi, igen. Te meg Noel ugye?

-Aha. Nem láttalak még a városban. Most kezded az egyetemet?

-Igen és még amúgy is csak most költöztem ide.

-Ja értem. Nem iszunk valamit?

-De!-egyeztem bele.

Noel sört ivott, de én maradtam a colánál. Hátra mentünk a kertbe és elkezdtünk beszélgetni.

-Na lécci igyál, már te is! Buli van!-próbált rábeszélni a piára Noel.

-Nem, minek?!

-Na lécci! Az én kedvemért!-erősködött.

-Na jó. De csak citromos sört kérek az legalább finom is!

-Oké!-öntött a poharamba.

2 óra múlva

Noellel és még pár emberrel az italpult mellett álltunk és kevertünk mindent mindennel.

-Kóstold meg!-adta a kezembe Noel.

-Ú! Ez erős!-nevettem.

-Csak egy kicsit.

-Na gyerünk idd meg!-ordították.

-Oké.-mondtam és megittam egy húzással.

-Húúú!-tapsoltak meg.

-Oké, kész ennyi volt!-raktam le a poharat az asztalra.

-Gyere, menjünk valahova!-fogta meg a kezem Noel.

-Oké, benne vagyok!-mosolyogtam rá.

Elindultunk a ház felé, de ahogy léptem majdnem elestem ezért Noel megfogott.

-Hé, jól vagy?

-Azt hiszem. Csak egy kicsit sokat ittam!-fogtam a fejem és közben nevettem.

-Hát igen.-nevetett Noel is.

Bementünk a házba. Noel hozott nekem vizet.

-Tessék idd meg.-adta a kezembe.

-Köszi!-megittam a vizet.

-Fáj a fejed?-kérdezte.

-Egy kicsit.

-Akkor tessék vedd be ez, majd segíteni fog!-adott a kezembe egy tablettát.

-Oké.-mondtam és bevettem a bogyót.

-Gyere menjünk ki!-mondta Noel.

-Oké!

Kimentünk az udvarra. A tabletta tényleg hatott, már alig fájt a fejem.

-Naomi!-hajolt közel hozzám Noel.

-Tessék?-pirultam el.

-Azt hiszem… Azt hiszem tetszel!-mondta és közben majdnem rám esett.

-Ó… Hát én is azt hiszem így érzek.

-Tényleg?-nyerte vissza az egyensúlyát.

-Igen!-mosolyogtam rá.

-Hát akkor…

Jason szemszöge

Az egész estémet azzal töltöttem, hogy Naomit kerestem. Hol lehet?! Végig jártam az egész házat, de nem találtam sehol.

-Nick, Sophie sziasztok!-mentem oda hozzájuk.

-Szia, Jason ugye?-kérdezte Sophie.

-Igen. Naomit keresem nem láttátok?

-Nem, de mi is őt keressük. Nem veszi fel a telefont!

-Ja értem. Én megnézem a kertben ti meg a házban keressétek!-utasítottam őket.

-Oké!

Kimentem a kertbe. Az embereket kerülgettem, amikor végre észrevettem Naomit Noellel. Elég közel voltak egymáshoz. Nem hagyhattam, hogy Naomi ezt tegye ezért oda mentem hozzájuk.

-Bocsi!-álltam be Noel elé és megcsókoltam Naomit.

-Mit csinálsz?-tolt el magától Naomi és nagy szemekkel nézett rám.

-Figyelj, nem kéne Noellel barátkoznod! Gyere hazaviszlek.

-Nekem ne mondd meg, hogy kivel barátkozzak! Azt csinálom, amit akarok!-emelte fel a hangját.

-Naomi! Figyelj, Noel csak kihasználja a lányokat! Nézd máris új lánnyal van, látod?-mutattam rájuk.

-Úristen! De hát azt mondta, hogy tetszem neki.-mondta Naomi és elkezdett potyogni a könnye.

-Hé Naomi! Ezért ne sírjál!-mosolyogtam rá.

-Mindjárt jövök!-mondta és odament Noellékhez.

Én is odamentem. Kíváncsi voltam, hogy mit fog csinálni.

-Hé Noel!-szólt neki.

-Tessék?-fordult Noel Naomihoz.

-Ezt neked!-mondta Naomi és behúzott egyet Noelnek, aki a földön kötött ki.-Csak, hogy tudd kivel van dolgod!

-ÚÚÚÚÚÚ!-álltak meglepődve az emberek.-Szép volt!-kezdtek el tapsolni.

-Te!-tápászkodott fel a földről Noel.

-Én?-nézett rá Naomi.

-Ezért még megfizetsz!-mondta és vérző orral bement a házba.

-Jaj de félek!-mondta gúnyosan Naomi.

-Hú Naomi!-mentem oda hozzá, de meg se tudtam szólalni a megdöbbenéstől.

-Na látod, tudok én magamra vigyázni!-mondta és odament az italpulthoz.

-Nem lesz elég?-vettem ki a kezéből a poharat.

-Nem!

-Naomi, figyelj! Sophie és Nick mindenhol téged keresnek! Azt mondták, hogy hívtak is, de nem veszed fel!

-Ja, hát a mobilomat otthon hagytam!-mondta és elkezdett nevetni.

-Kicsit, nagyon sokat ittál!-néztem rá.

-Lehet.-mondta és megint nevetett.

-Naomi, Sophiék mennének haza. Gyere keressük meg őket, hogy hazavigyenek téged is!

-De én nem akarok hazamenni!-hisztizett.

-Akkor mit szeretnél csinálni?

-Bulizni!-mondta és elkezdett táncolni.

-Oké, figyelj rám, Naomi!-fogtam meg a kezét.-Megkeresem Nickéket oké? Addig gyere ülj ide.-mondta és odavezettem egy székhez.

-Oké.-mondta és leült.

Kétlem, hogy ott fog maradni, ezért berohantam a házba.

-Nick! Sophie!-kiabáltam, miközben átvágtam az emberek között.

-Itt vagyunk!-integetett Sophie.

-Megtaláltam Naomit! Otthon hagyta a telefonját, és mondta, hogy nem szeretne még hazamenni. De nyugi, én itt maradok vele és majd hazaviszem, oké?

-Oké, nagyon szépen köszönöm!-mondta Sophie.

-Nincs mit. Akkor sziasztok!

-Szia!

Kb. 11 óra lehetett, amikor Sophiék elmentek. Hátramentem a kertbe Naomihoz, de nem ült ott a székben.

-Hát ezt nem hiszem el!-túrtam bele a hajamba.-Hova tűnhetett?

Végig rohantam az egész kerten, de nem találtam sehol. Felmentem a ház emeletére, de ott se volt. Lementem megnéztem a nappaliban aztán végül a konyhában rátaláltam.

-Naomi, mit csinálsz?-mentem oda hozzá.

-Az előbb láttam egy egyszarvút és megakarom fogni!-mondta, miközben a pulton ugrált.-Gyere vissza egyszarvú!

-Naomi, gyere le onnan!

-Nem megyek, hihihi!-nevetett rosszul lépett és megcsúszott.

-Naomi!-futottam oda hozzá és még pont időben elkaptam.

-Te vagy Superman!-nézett rám.

-Nem, én csak Jason vagyok. És mi történt veled?-kérdeztem, miközben segítettem neki megállni.

-Ettem egy bogyókát!-nevetett.-Szerinted tudok repülni?

-Micsoda? Gyere velem!-fogtam meg a kezét.

-Oké.

Kimentünk a nappaliba.

-Hé, nem láttátok Noelt?-kérdeztem pár sráctól.

-De az előbb ment ki az udvarra.

-Kösz.

Igaza volt a fiúknak. Noel kint volt és éppen flörtölt egy lánnyal. Elengedtem Naomi kezét és odamentem Noelhez.

-Noel!-fogtam meg a vállát.

-Mi van?-fordult felém.

-Mit csináltál Naomival?

-Semmit. Csak adtam neki egy kis bogyót, hogy jobban érezze magát!

-Mit csináltál? Te nem vagy normális!-akadtam ki.

-Miért ő az volt, amikor behúzott nekem?

-Megérdemelted!

-Igen és miért?

-Mert kikezdtél vele!-szorítottam ökölbe a kezem.

-Ő kezdett el velem beszélgetni. És már nem izgat az a kis hülye vannak nála sokkal jobbak is!-húzta mosolyra a száját.

-Naomi nem kis hülye!-mondtam és szájba vertem.-Ezt azért, mert lehülyézted. Ezt meg azért, mert bedrogozta!-mondtam és gyomron vágtam.

-Áú!-fogta meg a gyomrát.-Rohadj meg!-mondta és megpróbált megütni.

-Szerintem nem akarsz több sérülést!-szorítottam meg a kezét.

-Ne…em!-kihúzta a kezét a szorításomból.

-Oké! Gyere Naomi hazamegyünk.-fogtam meg a kezét.

Hátranéztem, és láttam, hogy Noel a földön ül és egyedül hagyják.

-Jason! Ez nagyon király volt!-pacsizott le velem egy srác.

-Úristen! Nem is tudtam, hogy ennyire erős vagy! Majd hívj fel!-adott egy lány a kezembe egy papírfecnit.

-Ő a barátnőd?-kérdezte egy másik.-Milyen szerencsés lány!

-Köszi srácok, de bocsi mi megyünk!

Nagy nehezen eljutottunk a kocsimig. Naomit beültettem a kocsiba és becsatoltam őt.

-Hazaviszlek, oké?-szálltam be én is.

-Aha.

Elindultam. Naomi ült mellettem és valamit próbált megfogni.

-Mit csinálsz?-kérdeztem tőle.

-Megakarom fogni a pillangót! Hé állj meg kicsi pillangócska.

-Naomi, nincs ott semmi!

-De van!-vágta rá.

Vajon meddig tarthat a drog hatása? Noel mégis mi a francot képzelt magáról?! Megérkeztünk a kollégiumhoz. Megálltam a parkolóban. Kiszálltam és odafutottam az ajtóhoz. Zárva. Nem hiszem el. Most mit csináljak Naomival?!

-Naomi!-ültem vissza a kocsiba.

-Tessék?

-A kollégium be van zárva, ezért elviszlek magamhoz, jó?-magyaráztam neki, mintha egy gyerekkel beszélgetnék.

-Ott alvós buli! De jó!-lelkendezett.

-Igen az.

Elindultam a házunk felé. Úristen vajon rend van? Nincsenek szanaszét a ruháim? Elmosogattam? A kérdések kavarogtak bennem, közben megérkeztünk. Beparkoltam a garázsba.

-Gyere!-nyitottam ki az ajtót.

Kicsatolta magát én meg becsuktam az kocsiajtót, aztán bezártam a kocsit.

-De szép ház!

-Köszi.-kinyitottam az ajtót.-Kérsz enni vagy inni?

-Nem.

Úgy tűnt kezd elmúlni a droghatása.

-Álmos vagyok!

-Oké. Gyere itt tudsz aludni!-vezettem be a hálószobámba, szerencsére rend volt.

Mivel még annyira nem volt jól segítettem levenni a cipőjét. Befeküdt az ágyba én meg betakartam.

-Jó éjt!-pusziltam meg a homlokát.

Beálltam az ajtóba és megvártam míg elalszik. Elszaladtam fürdeni és megágyaztam a kanapén. Gyorsan bezártam még az ajtót és lefeküdtem aludni.