Sziasztok! :)
Köszönöm a sok sok oldalmegjelenítést! :D És jó lenne, ha komiznátok..! :)
De mindegy... Itt az új rész jó olvasást! :D
6. fejezet
Új
lakás
2014.augusztus.29/péntek/
Reggel a telefonom
csörgésére keltem. Felültem és megnéztem, hogy kihív. Anya
állt a kijelzőn.
-Szia!-szóltam bele
boldogan.
-Naomi, kicsim szia! Mi
újság veled?
-Hú hát láttam a
sulit, jó nagy. Aztán találkoztam néhány emberrel. Tegnap meg a
lakótársam kórházba került.
-Úristen mi történt?
Te jól vagy?
-Persze, én remekül.
Ő pedig keveset ivott és kimerült, de suli kezdésre kiengedik,
szóval nincs sok szerencséje.-nevettem.
-Ja értem. Akkor
jobbulást neki!
-Köszi, majd átadom.
-És mikor jössz
hozzánk?
-Holnap ebédre?
-Rendben! Akkor holnap!
Eltalálsz vagy menjünk érted?
-Eltalálok, nyugi!
-Oké-oké! Akkor szia!
Puszillak! Szeretlek!
-Szia anya, én is!
Lettem a telefont.
Megnéztem, hogy hány óra van. 9.32. Aludni már úgyse tudtam,
ezért inkább felkeltem. Odamentem Misztyhez.
-Szia kutyi! Gyere adok
neked enni!-kimentem a konyhába Miszty pedig követett.
-Tessék.-raktam le elé a
tálat.
Én is ettem egy
szendvicset, utána pedig gyorsan felöltöztem. Bezártam az ajtót
és lementem a portához.
-Jó napot! Tudok
segíteni?-kérdezte a portásnő.
-Igen! Jó napot! Azt
szeretném kérdezni, hogy esetleg nincs szabad szoba? Csak mert a
24-es szoba túl kicsi nekem és a lakótársamnak és ha még van
szabad szoba akkor megnéznénk őket!
-Értem. Hát a 15-ös
szoba az szabad.
-Igen? És meg lehetne
esetleg nézni?-kérdeztem izgatottan.
-Persze!-elvette a 15-ös
szoba kulcsát.-Gyere, kövess!
-Rendben!
Milyen nagy ez az egész
kollégiumszerűség! Remélem, nem lesz drága a szoba így is
anyáék fizetik a szobát! El kéne mennem valamit dolgozni! Valami
olyat, amit tudok tanítás után is csinálni!
-Itt is vagyunk!-nyitotta
ki az ajtót.-Menj csak!
-Köszönöm!-mosolyogtam
a portásnénire.
Beléptem és elém tárult a
nappali.
-Úristen! Nagyon jól néz
ki!-néztem körbe.
-Igen. Itt van balra a
konyha.
-Ez is, de jól néz
ki!-ámultam.
-Ott pedig van egy kis
erkély!-mutatott a nappaliból nyíló ajtóra.
Odamentem és kinyitottam
az ajtót. Az erkélyen volt egy asztal két szék és pár virág
ládában.
-Jobbra van kettő
hálószoba és egy fürdőszoba.-szólalt meg a portás.
Becsuktam az ajtót.
Elindultam jobbra. Kinyitottam az egyik hálószoba ajtaját.
-Á! Ez elképesztő!
Átmentem a másik szobába
is. A szemem elé tárult a kép, ahogy Sophie teleragasztja
poszterekkel és képekkel a falát.
Imádni fogja! Legvégül
bementem a fürdőbe.
Az is nagyon jól nézett ki.
-Nagyon tetszik ez az
egész lakás! Mennyibe kerül havonta?
-30,00,000 Font!
-Mennyi?!-néztem nagy
szemekkel.
-Gondolom marad a régi
lakásuknál!-mondta nő.
-Nem! Megveszem! Vagyis
mikor kell fizetnem?
-Majd szeptember végén!
-Rendben köszönöm!
-Akkor tessék itt a
kulcs! Ha elpakoltad a cuccokat a volt lakásodból kérlek lehoznád
a kulcsot?
-Persze!
A portásnő visszament a
portára én meg bent maradtam a lakásba. Imádom! Bementem a
szobámba és ledőltem az ágyra. Pár percig még pihentem aztán
visszamentem a régi lakásunkba és elkezdtem összepakolni
dobozokba a cuccainkat. Miszty pedig ott futkosott körülöttem.
Megálltam megsimogattam.
-Nem sokára új lakásunk
lesz!-újságoltam neki, miközben ő csak nézett rám nagy barna
szemeivel.
A teli dobozokat elkezdtem
az új lakásba hordani. Mikor nagyjából a felét összepakoltam
rájöttem, hogy megígértem, hogy benézek Sophiehoz. Egy táskába
összepakoltam neki ruhát, hogy majd tudjon mibe öltözni, ha
hazaengedik. Bezártam mind a kettő lakást és elmentem a sarki
boltba. Vettem Sophie kedvenc csokijából 2 táblát, úgyis olyan
rossz a kórházi koszt. Útközben vettem még neki egy csokor
virágot úgyis olyan egyhangú és unalmas a kórházi szoba. Aztán
a két csokival és a virággal a kezemben elindultam a kórházba.
-Jó napot!-mentem oda a
portához. -Sophie Johnsont, még mindig a 17-es szobában találom,
ugye?
-Szia! Egy pillanat és
megnézem.-megnézte a számítógépén.-Igen! Tudod hol van a
szoba?
-Igen, köszönöm!
Elindultam a szobája
irányába. Mikor odaértem bekopogtam.
-Szabad!-hallottam meg
Sophie hangját.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Naomi! Szia!
-Hoztam neked virágot! Ó,
de látom más is járt itt!-néztem rá az ágya melletti óriási
rózsa csokorra.
-Igen! Nick is itt volt
most ment el nem olyan rég!
-Ja értem. Akkor ezt
pedig iderakom a másik oldalra!
-Oké, köszönöm!
-És tessék hoztam egy
kis csokit!-adtam oda neki a csokit.
-Köszönöm!-ölelt
meg.-Hát igen a koszt nagyon rossz!
-Gondoltam, azért
hoztam!-nevettem.
-És mi az a
táska?-kérdezte.
-Ebben van a ruhád amibe,
majd hazatudsz jönni!
-Köszönöm!-mosolygott.
Beszélgettünk még egy
kicsit.
-Amúgy, mikor engednek
haza?
-Ha minden igaz, már
mehetek holnap!
-Na az tök jó!
-Nick mesélte, hogy majd,
ha holnap hazaengednek, akkor este lesz egy buli! Ilyen kerti partis
az egyik srác tartja. És a suliból mehet bárki! Ha hazaengednek,
akkor elmegyünk?
-Persze!-vágtam rá.
-Ez az!-mondta boldogan.
-És mikor tudod meg, hogy
hazaengednek-e?
-Délután!
-Oké, akkor majd hívsz,
hogyha megtudtad?
-Persze!
-Köszi.
-Miszty, hogy van?
-Jól, de biztos hiányzol
neki!
-Igen, nekem is hiányzik
ő.
-Na én megyek!-álltam
fel a székről.
-Máris?-kérdezte
szomorúan.
-Igen, otthon még meg
kell csinálnom egy két dolgot, mivel vár rád egy
meglepetés!-kacsintottam rá.
-Igen?
-Igen! Szóval megyek
szia!-öleltem meg.
-Oké, szia!
Elindultam hazafelé. Az
egyik utcánál egy kocsi állt meg mellettem. Nagyon megijedtem.
-Szia! Elvigyelek?-szólt
ki a kocsiból egy fiú.
Ijedten odanéztem és
akkor láttam meg, hogy ki az.
-Nick! A szívbajt hoztad
rám!
-Bocsi.
-Semmi baj! Ha nem
baj.-néztem rá.
-Nem, gyere!
Beültem a kocsiba.
-Köszi!
Éppen hogy elindultunk
megláttam Jasont, aki csak állt az utcán és nézett rám.
-Sophietől
jössz?-kérdezte Nick.
-Mi? Ja igen.
Az út további része
csendben telt.
-Megérkeztünk!
-Köszönöm. Lehet egy
kérésem?
-Persze!-vágta rá Nick.
-Sietsz, haza? Mert ha nem
akkor segíthetnél dobozokat pakolni.
-Segítek!-mondta és
leállította a motort.
Kiszálltunk a kocsiból
és bezárta a kocsit.
-Mehetünk!
Felmentünk a 24-es
lakásba. Megfogtunk egy egy dobozt és lehoztok az új lakásba.
-Hú, ez az az új
lakásotok?-ámuldozott Nick.
-Igen.
-Szép!
-Köszi.
Áthoztuk a többi dobozt
is, és Misztyt is elhoztam.
-Kész?-kérdezte Nick.
-Igen!-mondta és adtam
neki egy pohár vizet.
-Köszönöm!
-Nincs mit.
-Tudok még valamit
segíteni?-kérdezte.
-Nem, köszönöm. Innen
már boldogulok!
-Oké.
Elkezdett csörögni a
telefonom.
-Szia Sophie!-vettem
fel.
-Szia! Képzeld el
holnap hazamehetek!-újságolta boldogan.
-De jó!
-Már 15.00kor
elengednek! De felhívom Nicket is.
-Nem kell, itt van
adom!
-Oké, köszi!
Nicknek is elmesélte,
hogy holnap jöhet haza. Ezért megbeszéltük, hogy Nick majd értem
jön bevisz a kórházba és hazahozzuk Sophiet.
-Szia, akkor
holnap!-tettem le a telefont.
-Ha készen vagyunk akkor
megyek!-állt fel a fotelból Nick.
-Oké, köszi a
segítséget!
-Nincs mit. Szia.
-Szia!-csuktam be az
ajtót.
17.25 volt és még ki
kellett pakolnom a dobozokból is. Eszembe jutott, hogy még nem
vittem vissza a kulcsot a portára.
-Jó napot! Visszahoztam a
24-es lakáskulcsot!-adtam oda a nőnek.
-Köszönöm! És milyen
az új lakás.
-Nagyon tetszik! Most
pakolok ki mindent.
-Örülök, hogy tetszik.
Akkor nem is tartalak fel, jó pakolást!
-Köszönöm.-mentem
vissza lakásba.
Elkezdtem pakolni. Eszembe
jutott Jason. Előkerestem a mobilom és felhívtam. Kicsörgött, de
nem vette fel. Nagyszerű megsértődött rám, pedig semmi oka
sincsen rá! Megpróbáltam még egyszer, de nem vette fel. Ledobtam
a kanapéra a telefont én is leültem. Miszty odajött és nézett
rám a szép barna szemeivel.
-Na mi az? Éhes vagy vagy
szomjas?-álltam fel a kanapéról. Öntöttem neki az egyik
tálkájába vizet a másikba pedig egy kis kaját. Folytattam a
pakolást. Kilenc körül készen is lettem. Bementem a fürdőbe.
Lezuhanyoztam. Bezártam az ajtót. Elvettem a kanapéról a
telefonomat. Megnéztem hátha hívott Jason, de nem.
-Szia Miszty jó
éjt!-simogattam meg.
Fáradtan mentem be az új
szobámba. Ledőltem és már el is aludtam.
Sziaaa! áááá nagyon jó lett :D gyorsan kövit :D szép házba fognak költözni :)
VálaszTörlésköszi! :D hozom, sietek :P
Törlés