II. évad 6. fejezet

Sziasztok! :)

Köszönöm a sok sok oldalmegjelenítést! :D És jó lenne, ha komiznátok..! :)

De mindegy... Itt az új rész jó olvasást! :D

6. fejezet

Új lakás

2014.augusztus.29/péntek/

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Felültem és megnéztem, hogy kihív. Anya állt a kijelzőn.

-Szia!-szóltam bele boldogan.

-Naomi, kicsim szia! Mi újság veled?

-Hú hát láttam a sulit, jó nagy. Aztán találkoztam néhány emberrel. Tegnap meg a lakótársam kórházba került.

-Úristen mi történt? Te jól vagy?

-Persze, én remekül. Ő pedig keveset ivott és kimerült, de suli kezdésre kiengedik, szóval nincs sok szerencséje.-nevettem.

-Ja értem. Akkor jobbulást neki!

-Köszi, majd átadom.

-És mikor jössz hozzánk?

-Holnap ebédre?

-Rendben! Akkor holnap! Eltalálsz vagy menjünk érted?

-Eltalálok, nyugi!

-Oké-oké! Akkor szia! Puszillak! Szeretlek!

-Szia anya, én is!

Lettem a telefont. Megnéztem, hogy hány óra van. 9.32. Aludni már úgyse tudtam, ezért inkább felkeltem. Odamentem Misztyhez.

-Szia kutyi! Gyere adok neked enni!-kimentem a konyhába Miszty pedig követett.

-Tessék.-raktam le elé a tálat.

Én is ettem egy szendvicset, utána pedig gyorsan felöltöztem. Bezártam az ajtót és lementem a portához.

-Jó napot! Tudok segíteni?-kérdezte a portásnő.

-Igen! Jó napot! Azt szeretném kérdezni, hogy esetleg nincs szabad szoba? Csak mert a 24-es szoba túl kicsi nekem és a lakótársamnak és ha még van szabad szoba akkor megnéznénk őket!

-Értem. Hát a 15-ös szoba az szabad.

-Igen? És meg lehetne esetleg nézni?-kérdeztem izgatottan.

-Persze!-elvette a 15-ös szoba kulcsát.-Gyere, kövess!

-Rendben!

Milyen nagy ez az egész kollégiumszerűség! Remélem, nem lesz drága a szoba így is anyáék fizetik a szobát! El kéne mennem valamit dolgozni! Valami olyat, amit tudok tanítás után is csinálni!

-Itt is vagyunk!-nyitotta ki az ajtót.-Menj csak!

-Köszönöm!-mosolyogtam a portásnénire.

Beléptem és elém tárult a nappali.

-Úristen! Nagyon jól néz ki!-néztem körbe.

-Igen. Itt van balra a konyha.

-Ez is, de jól néz ki!-ámultam.

-Ott pedig van egy kis erkély!-mutatott a nappaliból nyíló ajtóra.

Odamentem és kinyitottam az ajtót. Az erkélyen volt egy asztal két szék és pár virág ládában.

-Jobbra van kettő hálószoba és egy fürdőszoba.-szólalt meg a portás.

Becsuktam az ajtót. Elindultam jobbra. Kinyitottam az egyik hálószoba ajtaját.

-Á! Ez elképesztő!

Átmentem a másik szobába is. A szemem elé tárult a kép, ahogy Sophie teleragasztja poszterekkel és képekkel a falát.

Imádni fogja! Legvégül bementem a fürdőbe.

Az is nagyon jól nézett ki.

-Nagyon tetszik ez az egész lakás! Mennyibe kerül havonta?

-30,00,000 Font!

-Mennyi?!-néztem nagy szemekkel.

-Gondolom marad a régi lakásuknál!-mondta nő.

-Nem! Megveszem! Vagyis mikor kell fizetnem?

-Majd szeptember végén!

-Rendben köszönöm!

-Akkor tessék itt a kulcs! Ha elpakoltad a cuccokat a volt lakásodból kérlek lehoznád a kulcsot?

-Persze!

A portásnő visszament a portára én meg bent maradtam a lakásba. Imádom! Bementem a szobámba és ledőltem az ágyra. Pár percig még pihentem aztán visszamentem a régi lakásunkba és elkezdtem összepakolni dobozokba a cuccainkat. Miszty pedig ott futkosott körülöttem. Megálltam megsimogattam.

-Nem sokára új lakásunk lesz!-újságoltam neki, miközben ő csak nézett rám nagy barna szemeivel.

A teli dobozokat elkezdtem az új lakásba hordani. Mikor nagyjából a felét összepakoltam rájöttem, hogy megígértem, hogy benézek Sophiehoz. Egy táskába összepakoltam neki ruhát, hogy majd tudjon mibe öltözni, ha hazaengedik. Bezártam mind a kettő lakást és elmentem a sarki boltba. Vettem Sophie kedvenc csokijából 2 táblát, úgyis olyan rossz a kórházi koszt. Útközben vettem még neki egy csokor virágot úgyis olyan egyhangú és unalmas a kórházi szoba. Aztán a két csokival és a virággal a kezemben elindultam a kórházba.

-Jó napot!-mentem oda a portához. -Sophie Johnsont, még mindig a 17-es szobában találom, ugye?

-Szia! Egy pillanat és megnézem.-megnézte a számítógépén.-Igen! Tudod hol van a szoba?

-Igen, köszönöm!

Elindultam a szobája irányába. Mikor odaértem bekopogtam.

-Szabad!-hallottam meg Sophie hangját.

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Naomi! Szia!

-Hoztam neked virágot! Ó, de látom más is járt itt!-néztem rá az ágya melletti óriási rózsa csokorra.

-Igen! Nick is itt volt most ment el nem olyan rég!

-Ja értem. Akkor ezt pedig iderakom a másik oldalra!

-Oké, köszönöm!

-És tessék hoztam egy kis csokit!-adtam oda neki a csokit.

-Köszönöm!-ölelt meg.-Hát igen a koszt nagyon rossz!

-Gondoltam, azért hoztam!-nevettem.

-És mi az a táska?-kérdezte.

-Ebben van a ruhád amibe, majd hazatudsz jönni!

-Köszönöm!-mosolygott.

Beszélgettünk még egy kicsit.

-Amúgy, mikor engednek haza?

-Ha minden igaz, már mehetek holnap!

-Na az tök jó!

-Nick mesélte, hogy majd, ha holnap hazaengednek, akkor este lesz egy buli! Ilyen kerti partis az egyik srác tartja. És a suliból mehet bárki! Ha hazaengednek, akkor elmegyünk?

-Persze!-vágtam rá.

-Ez az!-mondta boldogan.

-És mikor tudod meg, hogy hazaengednek-e?

-Délután!

-Oké, akkor majd hívsz, hogyha megtudtad?

-Persze!

-Köszi.

-Miszty, hogy van?

-Jól, de biztos hiányzol neki!

-Igen, nekem is hiányzik ő.

-Na én megyek!-álltam fel a székről.

-Máris?-kérdezte szomorúan.

-Igen, otthon még meg kell csinálnom egy két dolgot, mivel vár rád egy meglepetés!-kacsintottam rá.

-Igen?

-Igen! Szóval megyek szia!-öleltem meg.

-Oké, szia!

Elindultam hazafelé. Az egyik utcánál egy kocsi állt meg mellettem. Nagyon megijedtem.

-Szia! Elvigyelek?-szólt ki a kocsiból egy fiú.

Ijedten odanéztem és akkor láttam meg, hogy ki az.

-Nick! A szívbajt hoztad rám!

-Bocsi.

-Semmi baj! Ha nem baj.-néztem rá.

-Nem, gyere!

Beültem a kocsiba.

-Köszi!

Éppen hogy elindultunk megláttam Jasont, aki csak állt az utcán és nézett rám.

-Sophietől jössz?-kérdezte Nick.

-Mi? Ja igen.

Az út további része csendben telt.

-Megérkeztünk!

-Köszönöm. Lehet egy kérésem?

-Persze!-vágta rá Nick.

-Sietsz, haza? Mert ha nem akkor segíthetnél dobozokat pakolni.

-Segítek!-mondta és leállította a motort.

Kiszálltunk a kocsiból és bezárta a kocsit.

-Mehetünk!

Felmentünk a 24-es lakásba. Megfogtunk egy egy dobozt és lehoztok az új lakásba.

-Hú, ez az az új lakásotok?-ámuldozott Nick.

-Igen.

-Szép!

-Köszi.

Áthoztuk a többi dobozt is, és Misztyt is elhoztam.

-Kész?-kérdezte Nick.

-Igen!-mondta és adtam neki egy pohár vizet.

-Köszönöm!

-Nincs mit.

-Tudok még valamit segíteni?-kérdezte.

-Nem, köszönöm. Innen már boldogulok!

-Oké.

Elkezdett csörögni a telefonom.

-Szia Sophie!-vettem fel.

-Szia! Képzeld el holnap hazamehetek!-újságolta boldogan.

-De jó!

-Már 15.00kor elengednek! De felhívom Nicket is.

-Nem kell, itt van adom!

-Oké, köszi!

Nicknek is elmesélte, hogy holnap jöhet haza. Ezért megbeszéltük, hogy Nick majd értem jön bevisz a kórházba és hazahozzuk Sophiet.

-Szia, akkor holnap!-tettem le a telefont.

-Ha készen vagyunk akkor megyek!-állt fel a fotelból Nick.

-Oké, köszi a segítséget!

-Nincs mit. Szia.

-Szia!-csuktam be az ajtót.

17.25 volt és még ki kellett pakolnom a dobozokból is. Eszembe jutott, hogy még nem vittem vissza a kulcsot a portára.

-Jó napot! Visszahoztam a 24-es lakáskulcsot!-adtam oda a nőnek.

-Köszönöm! És milyen az új lakás.

-Nagyon tetszik! Most pakolok ki mindent.

-Örülök, hogy tetszik. Akkor nem is tartalak fel, jó pakolást!

-Köszönöm.-mentem vissza lakásba.

Elkezdtem pakolni. Eszembe jutott Jason. Előkerestem a mobilom és felhívtam. Kicsörgött, de nem vette fel. Nagyszerű megsértődött rám, pedig semmi oka sincsen rá! Megpróbáltam még egyszer, de nem vette fel. Ledobtam a kanapéra a telefont én is leültem. Miszty odajött és nézett rám a szép barna szemeivel.

-Na mi az? Éhes vagy vagy szomjas?-álltam fel a kanapéról. Öntöttem neki az egyik tálkájába vizet a másikba pedig egy kis kaját. Folytattam a pakolást. Kilenc körül készen is lettem. Bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam. Bezártam az ajtót. Elvettem a kanapéról a telefonomat. Megnéztem hátha hívott Jason, de nem.

-Szia Miszty jó éjt!-simogattam meg.

Fáradtan mentem be az új szobámba. Ledőltem és már el is aludtam.