II. évad 7. fejezet

Sziasztok! :) Itt az új rész jó olvasást! :D

7. fejezet

Végre itthon

Reggel ugatásra keltem.

-Mi az, Miszty?-másztam ki az ágyból.

Kimentem a nappaliba, és láttam, hogy nagyon ugatja az ajtót. Kinyitottam az ajtót.

-Jó napot! Csak újságot hoztam!-mondta az újságkihordó.

-Köszönöm!-vettem el tőle, és becsuktam az ajtót.

Bementem a konyhába. Az újságot leraktam a pultra. Csináltam egy kávét és összedobtam egy szendvicset. Adtam Misztynek is enni, utána pedig megfogtam a kávét a szendvicset és az újságot és kiültem az erkélyre. A nyári napsugarak melegen sütötték a bőrömet. Jó érzés volt, hogy még augusztusban is ilyen melegen süt a nap. Elkezdtem olvasni az újságot. Nem volt benne semmi érdekes. Megreggeliztem, utána pedig elmosogattam. Mivel még csak 9.00 óra volt leültem TV-zni. Miszty is odajött és felült mellém a kanapéra. Kapcsolgattam a TV-t mivel sehol sem volt semmi. Az egyik adón a One Direction egyik fellépése ment.

Nem tudtam eldönteni, hogy elkapcsoljam vagy nézzem. Úgy döntöttem, hogy megnézem. Egyszerre volt jó és rossz érzés őket újra látni. Eszembe jutottak a régi emlékek. A találkozás, a strandolás, séta a városban, karácsony és még a sok-sok közös élmény. Aztán eszembe jutott a szülinapom. Az a vitám Zaynnel. Annyira makacs voltam. El se hiszem! Ha felvettem volna a telefont, akkor talán még mindig együtt lehetnénk, de elrontottam mindent. Rájöttem, hogy nem csak Zayn hibája az egész. Meg ahogy beszéltem vele a találkozáson is. De már mindegy a barátságunkat is tönkre tettem. Próbáltam elfelejteni ezt a tényt és csak a jó emlékekre gondoltam vissza. Eszembe jutottak a lányok is. Velük is vajon mi lehet? Hirtelen azon kaptam magam, hogy én is éneklek együtt a fiúkkal.

-So get out, get out, get out of my head. And fall into my arms instead. I don't, I don't, don't know what it is, But I need that one thing. And you've got that one thing. -énekeltem.

Felálltam a kanapéról és állva folytattam az éneklést és elkezdtem ugrálni is. A szám végére fáradtan dőltem vissza a kanapéra.

-Most hallhattuk a One Thinget. Pár perc múlva jövünk, és beszélgettünk a fiúkkal, de addig is jöjjön egy reklám!-mondta be a műsorvezető.

Ránéztem az órára 9.06 volt. Anyáékhoz úgyis csak ebédre megyek. Bementem a konyhába feltúrtam az összes fiókot és találtam popcornt. Megcsináltam és vissza ültem a kanapéra.

-Köszöntök, minden kedves nézőt! Én John vagyok! Aki most kapcsolt ide annak csak annyit, hogy mindjárt itt lesz a One Direction akikkel elbeszélgetünk. És itt is vannak! Harry, Liam Louis Niall és Zayn sziasztok!

-Hello, sziasztok!-integettek a kamerába és leültek Johnnal szemben lévő kanapéra.

-Hogy vagytok?

-Remekül!-vágta rá Louis.

-Örülök! Fellépésetek lesz-e mostanában?

-Ö…-néztek egymásra.-Ez egy jó kérdés!-nevettek.

-Amúgy igen lesz egy kisebb fajta koncertünk!-magyarázta Liam. -A dátumról majd értesülhettek a twitter vagy a facebook oldalunkon!

-Hallottátok! Figyeljétek a fiúk oldalait, hogy elsők között tudjatok jegyet szerezni!-beszélt a kamerába a műsorvezető.-De most váltsunk témát! Olyanra amit mindenkit izgat.

-Ajjaj!-néztek egymásra.

-Nyugi! Zayn!-nézett rá.

-Igen?-kérdezte.

-Igaz-e a hír, hogy Perrievel már lassan 3 éve együtt vagytok?

-Igen, igaz!-mondta mosolyogva.-Szeretlek Perrie!-küldött egy puszit a kamerába.

-Ó! Na és Liam veled mi újság?

-Köszönöm, meg vagyok! A lányokról meg annyit, hogy most perpillanat még nincs senkim, de alakulóban van.

-Milyen titokzatos vagy!-nevetett.-Louis!

-Igen?

-Na és te hogy állsz ezzel a témával?

-Nincs senkim. És most úgy vagyok vele, hogy a banda a legfontosabb a lányok ráérnek!-felelte komolyan.

-Értem. Á, a kis Harry Styles. Na rólad aztán bőven hallani, hogy kivel vagy és kivel nem!

-Hát igen.-túrt bele göndör hajába.

-Na de öntsünk tiszta vizet a pohárba.

-Rendben!

-Van barátnőd? Ha igen kicsoda az?

-Nincs barátnőm!-mondta komolyan.-Csak pletykák voltak! És az egyik sem volt igaz!

-Oké, hallottátok, Harry Stylesnak nincs barátnője, minden csak pletyka volt! Niall!-nézett rá.

-John!-mosolygott Niall.

-És mi van veled, te kis ír szívtipró?

-Februárban lettünk 3 évesek Cindy Sweettel!

-Igen? Gratulálunk nektek!-mondta és a fiúk is elkezdtek tapsolni.

-Köszönjük!-mosolygott és küldött egy puszit a kamerába.

-Csak nem Cindynek ment?-kérdezte John.

-De igen!

-Ki gondolta volna?!-nevetett.-Na nyugi srácok ennyi volt a faggatózás!

-Húh. -sóhajtottak egyet.

-Már csak arra lennénk kíváncsi, hogy lesz valamilyen új számot? Esetleg egy klip vagy valami?

-Ez csak maradjon meglepetés!-mondta sejtelmesen Louis.

-De titokzatos! Csak nem ezeket is a facebook és a twitter oldalatokról tudjuk meg?

-De pontosan!-vágták rá.

-Oké, akkor nézem majd minden nap!

-Jó!-nevettek.

-Kedves nézők ennyi lett volna! Búcsúzom önöktől! Viszlát és sziasztok fiúk!

-Sziasztok!-integettek a fiúk.

Vége lett a műsornak. 9.45 volt. Még mindig volt egy csomó időm indulásig. Kivittem a tálat és beleraktam a mosogatóba. Nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért visszamentem és ledőltem a kanapéra. Miszty pedig beleugrott az ölembe. Niall és Cindy már lassan 4 éve lesznek együtt?! Annyira örülök nekik. Remélem Liamék is összejönnek. Harrynek meg Louisnak is remélem, hogy lesz valakije akit teljes szívükből fognak szeretni. És persze örülök Zaynnek és Perrinek. Örülök nekik, komolyan! Nekem meg majd lesz valakim. Ekkor eszembe jutott Jason. Misztyt leraktam a földre és beszaladtam a szobámba. Felvettem a telefonomat és hívtam Jasont.

-Hello! Itt Jason Richmond, sajnálom most nem érek rá a sípszó után hagyj üzenetet!

-Remek.-nyomtam ki a telefont.

Meguntam a semmit tevést. Bementem a szobámba. Kiválasztottam egy rövid nadrágot és egy pólót. Elszaladtam fürdeni. Utána gyorsan felöltöztem. Mivel még mindig csak 10.40 volt, ezért előkerestem Miszty pórázát.

-Gyere elviszlek egy kicsit sétálni! Úgyis olyan régen voltál már kint!

Kimentünk a kollégiumból. Eszembe jutott, hogy mondta Jason, hogy innen 2 utcányira lakik. Oké, de jobbra vagy balra?! Úgy döntöttem, hogy jobbra megyek. Elsétáltam 2 utcát.

-Ez lenne az az utca?-álltam meg az utca sarkán.

Úgy döntöttem bemegyek az utcába, hátha látom Jasont. Már az utca felénél jártam, de nem láttam sehol sem őt. Most vagy ebben az utcában lakik, csak nincs itthon vagy pedig rossz utcában vagyok! Elnéztem balra és ott ült egy fiú a lépcsőn.

Úgy nézett ki mint Jason. Odamentem hozzá.

-Szia.-köszöntem.

-Naomi! Szia!-mosolygott.-Hát te mit keresel itt?

-Hívtalak, nem vetted fel aztán már csak a hangposta szólalt meg.

-Ja igen. Sajnálom!

-Miért nem akarsz velem beszélgetni?-szögeztem neki a kérdést.

-Múltkor láttalak beszállni abba a kocsiba. És gondoltam ő a barátod. Ezért nem akartalak se keresni se beszélni veled.

-Szóval azt feltételezed rólam, hogy van barátom én meg itt közbe veled találkozgatok?

-Igen! Vagyis nem.

-Hát köszönöm szépen, hogy ennyire megbízol bennem! Amúgy meg az a fiú Nick volt, de mindegy. Gyere Miszty menjünk!-fordítottam hátat Jasonnak, és elindultam kifelé az utcából.

-Naomi! Én bízom benned, csak olyan furcsa volt.

-Aha, persze.

Jason szemszöge

Miért kellet neki ilyet mondanom?! Nem hiszem el! Sose fog megbocsájtani nekem!

-Naomi kérlek, hallgass meg!-mentem utána.

-Már az előbb elmondtad a véleményed rólam. És most, ha megbocsájtasz sietek!-kezdett el gyorsan lépkedni.

-Azért remélem találkozunk az esti bulin!-kiabáltam utána.

-Lehet.-nézett rám, de aztán gyorsan tovább is ment.

Visszamentem a házamhoz. Most semmi sem tudott volna jobban feldobni, mint a motorozás.

Naomi szemszöge

Most ezzel a kijelentéssel nagyon megbántott. Kinek hisz engem?! Amilyen gyorsan csak tudtam hazamentem. Otthon adtam még Misztynek enni és inni, aztán pedig elindultam a szüleimhez. Fél órás séta után értem oda a házhoz. Becsöngettem.

-Naomi!-nyitott ajtót Ariel és megölelt.

-Szia, húgi!

-Gyere be!

Bementem.

-Ki az?-kérdezte anya a konyhából.

-Hát Naomi!-mondta Ariel.

-Naomi!-futott oda hozzám anya és megölelt.-Jaj de hiányoztál!

-Szia anya! Te is nekem!

-Szia kicsim, jó újra látni!-ölelt meg apa is.

-Szia apa! Téged is.

-Gyertek üljünk le!-hívott oda az asztalhoz anya.

Leültünk, közben anya behozta az ebédet.

-A kedvencedet csináltam. Krumplipüré meg rántott hús.

-Hm! Köszönöm!

Szedtünk magunknak és elkezdtünk enni. Közben pedig kérdésekkel bombáztak.

-És milyen az egyetem?-kérdezte anya.

-Nagyon jól néz ki kívülről! Van foci meg kosárpályája is.

-És mi van a fiúkkal?-nézett rám apa.

-Semmi. Nincsen most senkim.

-Remek!-mosolygott apa és tovább evett.

Mindenki evett én meg idegesen turkáltam a krumplipürémet. Hogy mondjam el nekik, hogy új lakást vettem ki ami jóval drágább, mint az előző?!

-Mi a baj kicsim?-kérdezte anya.

-Valamit szeretnék kérni!-tettem le a villámat.

-Hallgatlak!-nézett rám anya.

-Szóval kivettük a 24-es lakást, csak az túl kicsi volt, ezért tegnap átköltöztünk a 15-ös szobába, ami tökéletes csak annyi baj van vele, hogy 3,000,000 Font havonta. De nyugi elmegyek dolgozni, meg Sophie és a felét fizetjük mi. Nektek csak a negyedét kéne. Mert a másik negyede azt Sophie szülei fizetik.

-Hát.-néztek egymásra anyáék.-Az annyira nem sok, szóval igen, persze hogy fizetjük!

-Nagyon szépen köszönöm!-mosolyogtam rájuk és tovább folytattam az evést.

Miután megebédeltem segítettem elmosogatni anyáéknak. Utána pedig felmentünk Ariellel a szobájába.

-Na és mizu veled?-ültem le az ágyára.

-Semmi.

-És a fiúkkal?-cukkoltam.

-Hé! Még csak 14 éves vagyok!-nézett rám.

-Éppen azért.

-Én nem te vagyok!-nevetett.

-Hé!-dobtam meg őt egy párnával.-Na de most komolyan.

-Nem tudom még nem ismerem az itteni fiúkat. Barátnőim sincsenek. Nehéz lesz majd elkezdeni, így kívülállóként a nyolcadikat.

-Hé, nyugi!-öleltem meg.-Biztos, hogy jó lesz! És amúgy is csak 1 év, az meg nem sok! Aztán meg mehetsz gimnáziumba!

-Igaz. De nagyon hiányoznak a new yorki barátnaim!

-Nekem is. De sajnos el kellett költöznünk.

-Hát igen.

-Lányok!-kiabált fel anya.

-Megyünk!-futottunk le a lépcsőn.

-Azért hívtalak ide titeket, mivel van egy bejelentése apátoknak.

-Igen! Üljetek le a kanapéra!

Mindannyian leültünk és kíváncsian vártuk, hogy mi sül ki belőle.

-Van egy jó hírem! Nem a semmiért költöztünk ide, ugyanis lesz egy koncertem!-mesélte izgatottan apa.

-Úristen drágám ez nagyszerű!-ölelte meg anya.

-De jó!-mondtuk Ariellel.

-És mind eljöttök majd! És lányok, nyugodtan hozhattok majd barátokat, hogy minél többen ismerjenek engem!

-Oké!

Beszélgettünk még egy kicsit.

-Na jó, én megyek! El kell mennem még Sophiért a kórházba este pedig megyünk buliba!

-Milyen buliba?-kérdezte apa.

-Az egyik srác szervezi, és meghívtak engem és Sophiet.

-Oké. De csak óvatosan!!

-Oké, nyugi!

Elköszöntem tőlük és elindultam haza. Éppen hogy hazaértem máris kopogtak.

-Szia!-nyitottam ajtót.

-Szia Naomi! Mehetünk?-kérdezte Nick.

-Igen.

Bezártam az ajtót. Beültünk a kocsiba és elmentünk a kórházhoz.

-Sziasztok!-köszönt Sophie amikor bementünk a szobájába.

-Szia hogy vagy?-ölelte meg Nick.

-Sokkal jobban!

-Akkor jó.

-Mehetünk?-kérdeztem.

-Persze!-Sophie összeszedte a cuccait és beültünk a kocsiba.

-Nem megyünk el vásárolni a bulira ruhát?-kérdeztem.

-De!-vágta rá Sophie. -Nick elviszel minket a plázához?

-Persze!

Kitett minket a plázánál, mondta, hogy neki még van egy kis dolga amit el kell intéznie ezért 2 óra múlva jön értünk.

-Oké! Szia.-köszöntünk el tőle.

-Nagyon aranyos srác! Tetszik ugye?-kérdeztem Sophietól.

-Igen.-pirult el.

-Á! De jó!

-És veletek mizu?-kacsintott rám.

-Összevesztünk.

-Mi? Miért?

-Múltkor Nick vitt haza a kórházból. Ő meg meglátta, amikor beszálltam a kocsiba és tökre féltékeny lett még a telefont se vette fel! Aztán ma elmentem hozzá, hogy tisztázzuk a dolgokat. És azt hitte, hogy Nick a barátom és még pluszba vele is találkozgatom. Aztán mondtam neki, hogy kösz szépen, hogy ennyire megbízol bennem! És ott hagytam.

-Hm, értem. Sajnálom!

-Na mindegy. Itt egy ruha bolt benézünk?

-Persze!

Benéztünk. Nem találtunk semmi olyat, ami tetszene, ezért mentünk a következőbe. És ez így ment mire végre megtaláltuk a tökéletes ruhákat.

-Hány óránk maradt?-kérdezte Sophie.

-Még van fél óránk. Hú gyorsak voltunk!

-Igen!

Beültünk enni a McDonald'sba.

-Hm istenem! Ez hiányzott nekem a kórházban!-ette jó ízűen a hamburgert.

-Haha!-nevettem.-Amúgy otthonvár egy meglepetés!

-Jaj tényleg mondtad is! De mi az?-kíváncsiskodott.

-Titok! Otthon meglátod!

-Oké.-duzzogott.

Megettünk a hamburgereinket. Nick rácsörgött Sophiera, hogy itt van. Lementünk beültünk a kocsiba és Nick hazavitt minket.

-Na itt vagyunk! Este mikorra jöjjek értetek?-kérdezte Nick.

-8!-mondta Sophie.

-Oké.

Síri csend lett. Sophie és Nick egymást nézték.

-Öm… Akkor én kint megvárlak!-szálltam ki a kocsiból amilyen gyorsan csak tudtam.

Sophie szemszöge

Naomi kiszállt.

-Köszönök mindent!-öleltem meg.

-Nincs mit.-pirult el.

-Akkor este találkozunk!-pusziltam meg.

-Szia!

Kiszálltam integettem Nicknek, aztán odamentem Naomihoz.

-Na hol a meglepetésem?-kérdeztem.

-Csukd be a szemed!-utasított.

-Oké, becsuktam!

Megfogta a kezem és bevezetett a házba.

-Itt is van! Kinyithatod!

-15-ös lakás? Mit keresünk mi itt?-kérdeztem értetlenül.

-Mivel, ez lett az új lakásunk! Gyere!-nyitotta ki az ajtót.

Bementünk. Nagyon jól nézett ki az egész lakás. Naomi körbevezetett. Legvégére hagyta a szobámat.

-Hogy tetszik?-kérdezte.

-Á, nagyon jól néz ki!-válaszoltam és beugrottam az ágyba.

-Akkor jó lakást választottam?

-Igen!

-Csak van egy kis baj. Nem valami olcsó szóval úgy fogjuk fizetni, hogy mi együtt a felét a másik felét meg a szüleink, oké?

-Oké!-egyeztem bele.

-Na én a szobámba leszek szia!-ment ki Naomi.

Mennyire kényelmes ez az ágy. Ekkor ugatást hallottam.

-Miszty!-rohantam hozzá.-Jaj de hiányoztál!-simogattam meg.

Naomi szemszöge

Bementem a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra. 17.42 volt.

-Sophie!-kiabáltam neki.

-Tessék?-jött be a szobámba.

-17.42 van. Nem kezdesz el készülődni, hogy utána tudjak én is?

-De, jaj köszönöm, hogy szóltál!-mondta és már rohant is a szobájába összeszedni a cuccát.

Én is felkeltem az ágyról. Kikészítettem a ruhákat, amiket felfogok venni. 1 óra múlva nagy nehezen kijött Sophie a fürdőből és én is elmentem készülődni.